5 „húsbavágó” dolog, amiről ma már azt gondolom, hogy lényegtelen
A dolgok óhatatlanul átrendeződnek a fejünkben, miután gyermekünk születik. Nem kifejezetten azokra a tipikus helyzetekre gondolok, amiről gyermektelenként mindenki tudja a tutit, hanem olyan dolgokra, amik borzasztóan életbevágónak tűnnek, amikor benne vagyunk, de utólag már – ha nem is feleslegesen semmiségeknek, túlreagálásoknak, de mindenesetre – nem kardinális kérdéseknek tűnnek.
Egy anya összeszedett néhány ilyet. Írjátok meg, hogy ti mivel vagytok/voltatok így, és talán abból is születik majd egy cikk. De ha nem, akkor legközelebb újabbakat hozok ennek az anyukának a tapasztalatai közül.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
A dolgok egy kicsit megváltoztak az évek során, mióta a gyerekeim gyerekek lettek. Nem emlékszem például, mikor kértem őket utoljára, hogy mossanak kezet, és a tegnap esti vacsora hot dog... és igen, gabonapehely volt. Nem arról van szó, hogy feladtam volna, csak... oké, feladtam. Vagy inkább elengedtem. Mert most, utólag rájöttem, hogy sok minden, ami miatt aggódtam, amikor a gyerekeim kicsik voltak, hosszú távon végül is nem is számított olyan sokat. Mint például...
1. Házi készítésű bioételekkel etetni.
Ugyanolyan szenvedélyesen rajongok a tápláló, házi készítésű ételekért, mint bárki más. De azt is megtanultam, hogy visszafogjam az erőfeszítéseimet és megválogassam a csatáimat. Ez azért alakult így, mert azok az édes kisbabák, akik korábban boldogan falták a pürésített biorépát, manapság már semmihez sem nyúlnak, ami nem a fogukra való. Sokszor jönnek haza a suliból úgy, hogy torkig ették magukat édességgel, mert a szülinapos osztálytársuk egy vagon süteményt hozott be a suliba. Szóval a babakori biorépától eljutottunk oda, hogy cukordrazsé egy ételcsoport megnevezése.
2. Méregdrága butikruhákba öltöztetni.
Hozzáteszem, olyan ruhákba, melyekből egy falatnyi darab többe kerül, mint a te felnőtt méretű cuccaid. Ez. Voltam. Én. Én voltam az első, aki rohantam a butikba, ha megérkeztek az újabb, bambuszkeverékből készült babapólók. Elkötelezetten követtem a divatot a gyerekeim esetében is. Ó, hogy megváltoztak a dolgok azóta. Manapság bedobok egy csomag olcsó leggingset vagy pólótól a kosárba vagy lecsapok egy zsáknyi használt ruhára a gyerekruhabörzén. Hiszen a gyerekek úgyis pillanatok alatt kinövik, kitérdelik, elszakítják. Nem is beszélve azokról a ruhadarabokról, melyeket megmagyarázhatatlan módon elveszítenek a suliban.
3. Korlátozni a képernyőidőt.
Á, a képernyőidő! És a végtelen vita arról, mi a fontosabb? Kétéves kor előtt nincs nulla képernyőidő, és utána is csak erősen korlátozva? Vagy a saját épelméjűséged? Az első gyereknél még szelektáltam, mit és mennyit nézhet. De aztán megszületett a második, és ez a nevelési elv nagyjából ment is a kukába. Rajzfilmeket tettem be, hogy lefoglalja a nagyobbikat, amíg szoptattam vagy vacsorát készítettem vagy bármi olyasmit, amihez egynél több kézre volt szükség. Ami azt jelentette, hogy a második baba már a születésétől kezdve ki volt téve a tévének. Ugyanaz az anya, aki egykoron stopperrel mérte, hogy első gyermeke naponta csak 15 percet nézzen a rajzfilből, most a tévé felé fordította a kisebbet, hogy őt is lekösse valamivel (nagy vállrándítás).
4. Folyton a másik gyerek fejlődéséhez méricskélni a sajátodét.
Igen, van olyan, hogy a barátok vagy ismerősök hasonló korú gyerekei már serényen kúsznak vagy kilenc hónaposan járnak, a tiéd pedig csak elégedetten ül a játszószőnyegen. De van az úgy, hogy egyes gyerekek bizonyos fejlődési fázisokat később érnek el vagy teljesen átugranak. Bár a mérföldkövek késői elérése néha nagyobb problémára utalhat, de legtöbbször ez egyáltalán nem jelent semmit, és valószínűleg a gyerekorvosod is ugyanezt fogja mondani, ha megkérdezed.
5. Minél előbb elérni a szobatisztaságot.
Ha az alvás a legtöbbet vitatott téma a facebookos szülői csoportokban, akkor a bilire szoktatás nem sokkal marad le mögötte. Amint a gyerek betölti a 2 éves kort, sok szülő elkezd stresszelni azon, hogy az ő gyereke miért nem szobatiszta már, amikor más ismerős gyerek igen. Pedig végső soron nincs „megfelelő” időpont sem a bilire szoktatás elkezdésére, sem a teljes szobatisztaság elérésére, és nincs minden gyerekre egyformán alkalmazható stratégia sem. Emellett olyan összefüggés sincs, hogy abból a gyerekből, aki korán elhagyja a pelenkát, biztosan akadémikus lesz. Tehát ne érezd magad rosszul, ha akár még az óvodáskorú gyermekednek is vannak néha „balesetei”. Ő is el fog jutni oda, mint mindenki más!
Forrás: Today’s Parent
Fotó: AFP