A mi babánk már kéthetes korában szobatiszta volt, és a tiétek?
Ha lenne a szülőknek olimpiája, az egészen biztosan versenyszám lenne, kinek a babája milyen hamar vált szobatisztává. Még akkor is, ha sokan nem vallják be, a szülők közötti vetélkedés gyakori tárgya, mikorra sikerül a babát bilire szoktatni. A képlet egyszerű: ha hamar, akkor jó szülő vagy, ha csak sokára, akkor rossz. Ha csak ezt nézzük, akkor egy ausztrál házaspár mindenképpen szuperszülő és a képzeletbeli dobogó legfelső fokára állhat, hiszen kislányukat állítólag már kéthetes korára sikerült szobatisztává nevelni.
Hogy ez így van-e, és ha igen, akkor számít-e az persze kérdés. Mindenesetre jó apropó arra, hogy beszéljünk a szobatisztaságról és az éjszakai bepisilésről.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Egy ausztrál házaspár még szeptemberben a világsajtó élére tornázta magát öt percnyi népszerűséggel, amikor nyilvánosságra került, hogy kislányuk megszületése után mindössze két héttel már szobatiszta volt. a most 9 hónapos Blue szülei, Montana Lower és Tom Linwood elárulta, hogy az úgynevezett eliminációs kommunikáció módszerével sikerült elérniük ezt, melynek eredményeként mindössze két hétig gazdagították a pelenkagyártókat, azóta ugyanis a kislánynak állítólag alig 1-2 pelenkára volt szüksége.
A módszerről videót is készítettek, angolul tudók megnézhetik az alábbi linkre kattintva.
Akik nem tudnak angolul, azoknak röviden elmondom, hogy Montana azt magyarázza a videóban, hogy az eliminációs kommunikáció lényege, hogy figyelni kell a baba jelzéseire, és amikor a baba azt jelzi, hogy pisilnie vagy kakilnia kell, akkor pelenkacsere helyett vécére kell ültetni.
„Minden anya megtanulja észlelni azokat a jelzéseket, melyeket a baba akkor küldd környezete felé, amikor éhes. Ugyanilyen jeleket küld akkor is, amikor pisilnie vagy kakilnia kell. Semmi mást nem kell tenni, mint figyelni és megfelelően reagálni ezekre a jelekre”
– mondja az ausztrál anya, aki az is elárulta, hogy egy kicsit bolond elképzelésnek gondolta, amikor először hallott a módszerről, melyet elmondása szerint az egész világon alkalmaznak a szülők.
Tom és Montana egy buszt használ állandó lakóhelyként, és azt mondjak, hogy a módszer kipróbálásakor szempont volt az is, hogy sokat tesznek a Földért akkor, ha egyáltalán nem használnak pelenkát. Tom szerint sokkal kisebb ökológiai lábnyomot hagy az, ha pelenka helyett a vécét használja a kislányuk is. Nem hallgatják el persze azt is, hogy a módszer leginkább azokban a családokban működik, ahol egyik, de leginkább mindkét szülő állandóan a babával tud lenni, és megosztják egymás közt a tennivalókat. Montana úgy látja, hogy a módszer sokat segített abban, hogy megfelelő kötődés alakuljon ki apa és lánya között is. Az anya-lánya kötődés kialakulása nem volt kérdés, hiszen ezt a szoptatás biztosította. Szerintük egy baba soha nem túl fiatal ahhoz, hogy elkezdjük szobatisztává nevelni.
„A babák nem úgy születnek, hogy előzetes elképzeléseik vannak arról, milyen módon kell kielégíteniük szükségleteiket. Ha nem tanítjuk meg őket a pelenka használatára, akkor nincs szükség arra sem, hogy leszoktassuk róla őket. Éppen ezért sokkal észszerűbb, ha eleve arra módszerre szoktatjuk őket, melyet aztán egész életük során használni fognak”
– vélekedik Montana, aki rögtön praktikus tanácsokat és ad azoknak a szülőknek, akik az eliminációs kommunikáció kipróbálásával kacérkodnak. Szerinte a nyár a legmegfelelőbb időpont a kezdéshez, amikor célszerű olyan ruhát adni a babára, amit villámgyorsan le lehet róla venni. Ők egy műanyag ételtároló dobozt használtak a célra, és a baba számára állítólag egyetlen nap elegendő volt ahhoz, hogy megtanulja, hogy a dobozba kell végeznie szükségleteit.
Amit ugye vagy hiszünk vagy nem, de ennél is fontosabb kérdés, hogy – eltekintve a Föld ökológiai szükségleteitől – egyáltalán szükség van-e arra, hogy így siettessük az időt.
Mikor „kell” szobatisztának lennie a gyereknek?
Rögtön szögezzük le, hogy nincs olyan konkrét időpont vagy életkor, amikorra bombabiztosan és kötelezően szobatisztává kell válnia a gyereknek. Általában a 2 és 3 éves kor közötti időt adják meg, amikor már kellő biztonsággal lehet foglalkozni bilire szoktatással, és kb. 4 éves korukra a gyerekek többsége nappalra már nagyjából megbízhatóan szobatiszta. Az esti bepisilés egy másik kérdés, de erről majd a cikk végén még szót ejtek.
Nem mindegy az sem, hogy a világ melyik pontján beszélünk szobatisztaságról, illetve bilire szoktatásról, mert földrészenként, országonként, sőt kisebb közösségenként is változik, milyen társadalmi normák alapján „elvárt”, hogy egy gyerek mikorra váljon szobatisztává, illetve nagyon sokféle módszer dívik a világban ennek elérésére.
Erre vonatkozóan korábban már olvashattál egy körképet különböző országok bilire szoktatási szokásairól. Ha lemaradtál, ide kattintva elolvashatod.
Nálunk sincs kőbe vésett határidő a szobatisztává válásra, de tudomásom szerint az óvodák többsége elvárja, hogy a gyerek nappalra megbízhatóan szobatiszta legyen, mire megkezdi a kiscsoportot.
Más kérdés az éjszakai bepisilés
Az éjszakai ágybavizelés a szülőknek és a gyerekeknek is sok kellemetlenséget okoz, a probléma azonban egy alapos kivizsgálást követően hatékonyan orvosolható. Dr. Kollák Zita a Doktor24-Svábhegyi Gyermekgyógyintézet gyermeknefrológusa megnyugtatja a szülőket: aggódni semmikor sem kell, a szakemberek teljes mértékben a szülők döntésére bízzák, hogy utána járnak-e annak, hogy mi áll a háttérben, s ha fény derül a kiváltó okra, bele szeretnének-e avatkozni a folyamatba. A doktornő elmondja, hogy a szobatisztaság általában a gyerekek 2-3 éves koráig kialakul, az ágytisztaságra viszont ennél kicsit többet kell várni. A gyermeknefrológus tapasztalata szerint a kislányok többsége ezen a téren is hamarabb érik, vagyis a kisfiúknak általában több időre és nagyobb türelemre van szükségük a száraz éjszakák eléréséig.
A gyermeknefrológus büntetés helyett jutalmazást javasol a megbízható szárazság elérése céljából:
„Mindig elmondom a szülőknek, hogy nem szabad nagyon forszírozni a bilire szoktatást, hiszen minden gyermeknél eljön az az idő, amikor magától tudja kontrollálni a vizelettartást. Játékos formában persze megpróbálhatják rávezetni, de erőltetni semmiképpen sem tanácsos a szobatisztaság kialakítását. Nagyon fontos az is, hogy büntetéssel csak ronthatnak a helyzeten, míg pozitív megerősítéssel és jutalmazással közelebb kerülhetnek a sikerhez. Minden gyereket boldoggá tesz, ha azt látja, hogy a szülei kitörő lelkesedéssel fogadják a teljesítményét, ami nagyban hozzájárul ahhoz, hogy egyre ügyesebbé váljon.”
(A gyermeknefrológus további tanácsaiért kattints ide, ahonnan azt is megtudhatod, hogyan történik az éjszakai bepisilés kivizsgálása, és milyen módszerek állnak rendelkezésre a kezelésre.)
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
