Milyen hamar szüljem a második babát?
Örök dilemma, mennyi az ideális korkülönbség a testvérek között. Valószínűleg, sőt biztosan nincs minden családra általános érvényű szabály, hiszen ahány család, annyi egyéni körülmény, igény, attitűd, szituáció. Mégis érdekes lehet megismerni, hogyan vélekedünk erről a kérdésről – annyiféleképpen, ahányan vagyunk, de mindenképpen tapasztalatok alapján.
Egy anya Redditen kért tanácsot a kérdésben, többen is leírták neki, náluk hogyan is volt ez. Ezekből válogattunk néhányat.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Először a tanácskérő levél:
„Mindig is 2-3 gyereket szerettünk volna a férjemmel, ebből az első meg is született most októberben. Az égiek is a segítségünkre voltak egy picit, mivel az előző munkahelyemen főnökváltás volt, így nem keveset emeltek is a bérünkön, így – nincs mit szépíteni – marha jó pénzt kapok így is, hogy effektíve nem csinálok semmit. A gyerekek között viszonylag kis korkülönbséget szeretnénk, de itt jön a kérdés: mégis mennyire kicsit? Nálatok mennyi idő van a gyerekek között? Mi az az „ideális” idő, amikor nem a legkisebb rovására megy a nagyobbikkal való foglalkozás, illetve fordítva? Természetesen nem akarok álszent sem lenni a pénzzel kapcsolatban, mert jó, hogy lényegében nem esik ki egyik fizetés sem a családi kasszából. De ha letelik a 2 év, és lejár a gyed, akkor újra (azt hiszem) 1 év munkaviszony kellene ahhoz, hogy megkapjam ezt a pénzt. Időközben viszont a cég becsődölt (papíron), így oda nem tudok visszamenni. Még mielőtt valaki belém szeretne állni, szeretném elmondani, hogy nem vettük fel sem a babavárót, sem a CSOK-ot, mert szerencsére nem voltunk rászorulva és – persze tisztelet a kivételnek – nem kötelező babákról van szó, amiket teljesíteni kell a büntetés elkerülése végett. Köszönöm mindenkinek a válaszokat, bocsi, ha hosszúra sikerült.”
Kicsit fennakadt a szemem azon, hogy a posztíró az októberben született baba mellett „marha jó pénzt kap így is, hogy effektíve nem csinál semmit”, de ezen lépjünk túl azzal, hogy biztosan nem úgy gondolta, ahogyan a szövegből gondolni lehet. Nézzük inkább a válaszokat.
Az első kommentelőnél a második baba még érkezőben van, de úgy gondolja, jól döntöttek (vagy döntött helyettük a sors), hogy 3 év lesz a két tesó között. És persze hisz az anyai megérzésben és ösztönökben is:
„Bár nekem nagyon kicsi a tapasztalatom ilyen téren, ugyanis az én gyermekeim között pont 3 év lesz (egyik meg csak pocaklakó). Viszont én (most) úgy gondolom, hogy ez ideális abból a szempontból, hogy most kezd nyitni a világ feléa kisfiam, már elvan nagyszülőkkel is, tehát már nem csak és kizárólag anya-anya-anya van, hanem érdekli más is. Ebben a tekintetben nyugodtabb vagyok, hogy eddig teljes mértékben megadtam neki a figyelmet. Nyilván meg így is kicsi, és tartok attól, hogy kirekesztve érzi majd magát, mert neki például akkor már oviba kell mennie, amikor megszületik a kistesó. Szeretném elhozni majd korán és nem éreztetni vele, hogy kicsit „kiszorult”, de sajnos ebben nincs tapasztalatom. De a szülőkön múlik, hiszek abban, hogy érezzük mi, anyukák, mikor jött el az idő, és bármilyen korkülönbséget is a legjobb tudásunk szerint le tudunk reagálni.”
A következő kommentelő a klasszikus álláspontot képviseli a kérdésben, miszerint a nagy korkülönbség azért nem jó, mert az életkorban egymáshoz közel álló testvérek több közös elfoglaltságot találnak majd maguknak:
„Mindenképpen a nagyobbik „rovására” fog menni a kicsi, de minél kisebb a korkülönbség, annál jobban le fogjak tudni kötni egymást, és annál több olyan játék és foglalkozás lesz, ami mindkettőnek meg fog felelni egyszerre. Úgy értem, hogy adott dolog leköt egy 4-5 évest, de egy 1 évest nem fogsz tudni bevonni ugyanebbe, tehát ilyen szempontból 3-4 év különbség már lehet sok. Viszont ha az egyik mondjuk 3, a másik 4-4,5, ott már simán tudtok/tudnak együtt játszani/dolgozni.”
A harmadik kommentelő szerint mindegy, mekkora a korkülönbség, a nagyobbak mindenképpen meg fogják sínyleni az új baba érkezését:
„Nincs olyan életkor, ami nem megy valamelyik rovására. Három gyerekem van, jelenleg úton a negyedik. Kb. 2 év van mind között, rengeteg időt voltam velük otthon, hárommal egyszerre is. Így, hogy kettő már ovis, van némi idő a harmadikra. De ne legyenek illúzióid, ez sem arról szól, mint az elsőnél, hogy csak babázok. Több ruha, több mosatlan, több vasalás, nagyobb káosz, több főzés, sokkal több takarítás, hozni-vinni a gyerekeket. Szerintem nincs olyan korkülönbség, ami mindenkinek ideális. Nekünk így jó. Másnak meg úgy, hogy 5-6-8 év van a gyerekek közöt. Ezt nektek kell tudni, hogy mi a jó a ti családotoknak, te mennyit bírsz stb stb. Nem lehet erre konkrét választ adni. De az biztos, hogy vagy a nagy, vagy a kicsi sokszor fog szívni. Ha kb. 2 év van közöttük, nehéz lesz a nagynak elfogadni, hogy miért vagy annyit a kicsivel (pelus, szopi...). Ha mondjuk 4-6 év, nehéz lesz a kicsinek, mert a nagy tesó ritmusához kell alkalmazkodni (ovi, suli, különórák...) Élvezzetek ki szerintem a babázást most, és majd amikor jön az érzés, hogy na most készen állunk egy másik babára, akkor vállaljátok.”
A negyedik kommentelő a végletekben hisz, azaz vagy gyorsan jöjjön a tesó, vagy csak nagyon sokára. Ezen kívül azt is gondolja, hogy a nagyobb testvér gyerekfelvigyázóként is praktikus, főleg, ha lány:
„Vagy nagyon kevés, vagy nagyon sok. Egy-két év azért jó, mert hamar utolérik egymást és elvannak együtt, hasonló játékokkal. És 1-2 évesen még a nagytesó is kevésbé sínyli meg az új jövevényt, míg 3-4 évesen már jobban felfogja, jobban érzi, hogy nem vele foglalkoznak a szülei. Bekerül oviba, és csak annyit fog érzékelni, hogy le lett passzolva – plusz le is lett cserélve. Ha meg már nagyobb a korkülönbség (6-8), akkor már megérti, miért igényel a kicsi több időt és törődést, amúgy is lesznek sulis barátok, inkább velük lesz. Plusz jobban tud segédkezni is a kicsi mellett (főleg, ha a nagyobb lány).”
A következő kommentelő azt vallja, hogy a gyerekek természetén is múlik, mi az ideális korkülönbség közöttük, és nem mellékes a szobatisztaság sem:
„Nálunk 3 év 3 hónap lett a kettő között, kevesebbet terveztünk, de a természet így hozta. Szerintem a nagyobbik habitusán is múlik. A fiam 2 éves is elmúlt, mire elvolt picit magában, ott tudtuk hagyni pár órára a nagyszülőknél, és elkezdett rendesen beszélni. Ismerőseink lánya már 1 évesen magában játszott a szobájában. Ott 22 hónap van a két gyerek között. Nekem az is fontos volt, hogy a nagy stabilan szobatiszta legyen, mire jön a tesó, mert kettővel nem akartam birkózni. Valahol mindkettő megsínyli, hiszen a nagynál megszűnik a kizárólagos figyelem, a kicsi meg már eleve nem kapja meg az osztatlan figyelmet. Nincs egész napos cicizés ágyban, a naggyal menni kell, éhes/szomjas/játszunk/altatás.”
És végül a következő kommentelő a „piszkos” anyagiak felől nézi a kérdés, ami – lássuk be – egyáltalán nem mellékes:
„Nálunk 2,5 év van a két kicsi között Amikor terhes lettem, elmentem táppénzre, én mikor terhes lettem a masodikkal ujra állományba vetettem magam a munkahelyemen így kaptam a gyest a nagyra és táppénzt a kicsire. Mikor a kicsi megszületett, ugyanannyit kaptam, mint előtte a nagyra. Szerintem ideális ez a korkülönbség. Most a nagy négy múlt, a kicsi másfél és egyre többet eljátszanak együtt.”
És végül a kérdés újra:
Mikor jöjjön a kistestvér? Szerinted?
Forrás: Reddit
Fotó: Freepik