Ne a mobilod nyugtassa meg a gyereket!
Biztosan mindannyiunk számára ismerős helyzet: sorban állsz a pénztárnál, utaztok, vagy közös családi ebéden vagytok egy étteremben. A legkisebb gyerek elkezd nyűgösködni. A helyzet egyre fokozódik, a nyafogás és sírás elég hangossá válik ahhoz, hogy mások is észrevegyék. Mit teszel?
Bár talán nem mindenki vallja be, de ilyenkor hajlamosak vagyunk a könnyebb ellenállás irányába menni, és mielőbb bármi mással próbálkoznál a gyereked megnyugtatására, rövid úton a kezébe nyomod a mobilodat. Látszólag megoldottuk a helyzetet, de hosszú távon öngól – mondjak hozzáértők.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Miért is?
Tehát ott tartunk, hogy miután kétségbeesetten kerested a megoldást a kényelmetlen helyzetre, odaadtad a gyereknek a telefonodat játszani vagy videót nézni. A trükk bevált, a gyerek elmerült a képernyőben, te pedig éppen most vettél magadnak 15 perc nyugalmat és csendet. Van, amikor a szükség törvényt bont. Van, amikor vészhelyzet állt elő. Van, amikor nincs más megoldás. Mégis érdemes átgondolni, hogy jó ötlet-e, ha a mobilodat használod a gyermeked megnyugtatására. Egy új tanulmány szerint ugyanis a gyerek nem tanulja meg szabályozni és uralni az érzelmeit, ha túl gyakran folyamodsz ehhez a megoldáshoz.
A Michigan Egyetemen végzett és a JAMA Pediatrics című szaklapban megjelent tanulmányban 400 szülőt és 3–5 év közötti gyermekeiket vizsgálták azt kiderítendő, mi történik akkor, ha a szülők túlságosan gyakran használják a mobilt gyermekük megnyugtatására.
Összefüggést találtak a zaklatott gyermekek megnyugtatására használt eszközök és a gyermekek érzelemszabályozási képességei között. Ez azt jelenti, hogy azok a gyerekek, akiknek nyűgösségét úgy igyekeztek szüleik leszerelni, hogy telefont nyomtak a kezükbe, a későbbiekben, idősebb korukban kevésbé voltak képesek megfelelően kezelni az őket felzaklató körülményeket és élethelyzeteket. Különösen problémásnak tűnik ez a megoldási mód a fiúk, illetve azon gyermekek esetében, akiknél már korábban is jelentkeztek olyan problémák, mint például a hiperaktivitás, az impulzivitás vagy az érzelmi megküzdési képességek hiányosságai.
Kisgyermekkorban nem számít ritkaságnak a hiszti és az elsöprő érzelmi megnyilvánulások, és ilyenkor csábító lehet, hogy bármi áron megállítsuk ezt az őrületet. Pedig ebben az életkorban különösen fontos, hogy a gyerekek lehetőséget kapjanak arra, hogy megküzdjenek érzelmi kihívásaikkal és fejleszthesség megküzdési készségeiket.
„A negatív érzelmek, például a frusztráció, a düh és a szomorúság megtapasztalása és a vele való megküzdés értékes lecke a gyermekek számára, hiszen felkészíti őket a későbbiekben óhatatlanul átélt csalódásokra és segít a megoldási stratégiák kialakításában”
– fogalmaz a vizsgálat vezetője.
A tanulmány szerint ez egy kritikus időszak a gyermekek számára, amikor fejleszteniük kell ilyen irányú készségeiket. A szakemberek szerint az érzelmek szabályozása még talán az intelligenciánál is kritikusabb lehet az iskolai siker szempontjából. Szerintük ugyanis ezt teszi lehetővé a gyermekek számára, hogy „nyugodtak, koncentráltak és rugalmasak maradjanak, miközben új kihívásokkal néznek szembe”. Minél több tapasztalatot szereznek a gyerekek a saját érzelmeikkel való szembesülésben, annál jobbak lesznek a helyzetek megoldásában. Amikor eltereljük a gyerekek figyelmét ahelyett, hogy segítenénk nekik feldolgozni a szorongató helyzeteket, megfosztjuk őket ezektől a gyakorlási lehetőségektől.
Mit tehetsz?
Legalábbis mindig próbálj ki más stratégiákat, mielőtt ahhoz folyamodnál, hogy a mobilodat a gyereked kezébe nyomod. Ne feledd, hogy némi nyűgösség és sírás nem a világvége, és lehet, hogy hosszabb távon jobban jársz, ha rövid ideig hagyod, hogy a gyermeked „boldogtalan” legyen. Ez segíthet neki fejleszteni az önszabályozási készségeit, így a jövőben könnyebben tudja majd megnyugtatni magát – akár a te mobilod nélkül is.
Forrás: JAMA Pediatrics
Fotó: Freepik
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!