SÚLY-os kérdések: állami gondozásba az elhízott gyerekekkel?
A múltkor olvastam egy érdekes – és egyben szomorú – esetet, ami röviden annyi, hogy két tinédzsert azért vett állami gondozásba a gyermekvédelem, mert a gyerekek extrém fokban elhízottak voltak. Ezzel kapcsolatban elgondolkodtam azon, hogy túlzás-e, ha az ügyben döntő hatóság a gyermek veszélyeztetéseként értékeli, ha valakinek a testsúlya már gyerekkorában többszöröse a normálisnak. Drogot adni a gyereknek nincs rendben, biztonsági öv nélkül autóztatni nincs rendben, alkohollal itatni nincs rendben, de hagyni, hogy betegesen kövérre hízzon, az rendben van?
Azon azért én is meglepődtem, hogy a briteknél – ha nem is nagyon gyakori, de – már máskor is előfordult, hogy az extrém túlsúly volt az állami gondozásba vétel (legfőbb) oka.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Az már nálunk is elhangzott mindenki fitneszguruja számából, hogy ha a gyerek kövér, akkor ez a szülő gyermeknevelésre való alkalmatlanságát bizonyítja. Ezen mindenki felháborodott, az illető szakmai kompetenciáját és modorát tekintve mindenképpen joggal. Ám mi van akkor, ha a gyermekvédelmi hatóság mondja ki, hogy az extrém túlsúly azt jelzi, hogy a gyermek testi épsége, normális fejlődése komoly veszélyben van, annyira, hogy ez állami gondozásba vételt indokol.
Mint ahogyan történt nemrégiben Nagy-Britanniában, ahol a szociális szolgálat azért kezdeményezte két tizenéves állami gondozásba vételét a családi ügyekkel foglalkozó bíróságnál, mert a két gyerek extrém fokban kövér volt. Nem duci, nem kicsit túlsúlyos, nem is nagyon kövér, hanem extrém fokban, betegesen kövér. Az ügyben döntő bírónő nagyon szomorúnak és szokatlannak nevezte az esetet, mert természetesen nem az volt a gyermekvédelem első lépése, hogy csak úgy ukmukfukk kiemelte a gyereket a családjukból, hanem először minden segítséget igyekeztek megadni a szülőknek ahhoz, hogy csökkenjen a gyerekek extrém túlsúlya. Például lépésszámláló okosórával és edzőtermi bérlettel látták el a gyerekeket, és a szülők is tanácsokat kaptak az életmód megváltoztatására az egészséges étkezés és a fokozott testmozgás érdekében. A bíróság azonban úgy látta, hogy a szülők szemmel láthatóan nem vették komolyan a szociális szolgálat aggodalmait, és eszük ágában sem volt felállítani azokat a határokat, melyek segítették volna az egészséges életmód kialakítását, ezen keresztül a gyerekek nagyfokú elhízásának csökkentését. Arra is hivatkoztak például, hogy a járvány miatti kijárási korlátozások lehetetlenné tették számukra, hogy biztosíthassák gyermekeiknek a kellő testmozgást.
Mindezek fényében a bírák úgy ítélték meg, hogy a gyermekek egészséges fejlődését és testi épségét veszélyezteti, ha a családban maradnak, és meg kell adni számukra az esélyt, hogy megismerkedjenek az egészséges életmód szabályaival. Ez pedig a családban nem lehetséges – állt az ítéletben.
Nyilvánvalóan nem lehet olyan döntést hozni egy ilyen helyzetben, mely mindenkinek megfelelő, és különösen nagy dilemma volt ebben az esetben is, hogy nem az extrém elhízás volt az egyetlen probléma a családban a gyermekek körül, de a szülők a szülői feladatok egy részének többé-kevésbé megfeleltek, és állítólag szerették is a gyermekeiket.
„A szülők más területeken szemmel láthatóan jól helytálltak, hiszen a gyerekek udvariasak, értelmesek és kedvesek voltak”
– fogalmazott a bírónő.
Az egészségi kockázat az egészségi kockázat, legyen akár drog, elhanyagolás vagy extrém túlsúly
Érdekes ennek az esetnek a megítélése, mert első hallásra az ember természetesen felhördül, mondván: nehogy már azért állami gondozásba vegyenek egy szerető családban élő gyereket, mert történetesen nagyon kövér. De akkor is ugyanezt mondanánk-e, ha egy olyan családról hallanánk, ahol a szülők naponta alkohollal itatják a gyerekeiket vagy drogot adnak nekik? Ugye, hogy nem? Akkor az egészségtelen kaja miért bocsánatos bűn?
Pedig az extrém túlsúlynak is komoly és reális egészségi kockázatai vannak, különösen akkor, ha az extrém kövérség már gyermekkorban kialakul, gondoljunk csak a cukorbetegségre, szív- és érrendszeri betegségre vagy bizonyos ráktípusokra. Csupa olyan betegséget soroltam fel, melyek a halálozás vezető okai közé tartoznak világszerte. Innen nézve felelős szülői magatartás-e, ha ölbe tett kézzel nézzük, sőt magunk is tevőlegesen hozzájárulunk olyan állapot kialakulásához és éveken át történő fenntartásához, mely jelentősen növeli annak kockázatát, hogy az állapot következményeibe a gyerek később akár bele is halhat, várható élettartama pedig egészen biztosan csökken? Ugye, innen nézve már kicsit más a dolgok megítélése?
Most, hogy kicsit utánanéztem számomra is megdöbbentő esetnek, meglepődve olvastam, hogy a hasonló bírósági döntések bár nem gyakoriak, de nem is egyedülállóak briteknél. Például 2012-ben egy ötéves kislányt azért vettek állami gondozásba, mert már ilyen fiatalon nem kevesebb, mint 66 kiló volt a testsúlya, ami nagyjából háromszorosa a normálisnak. A 2014-es brit adatok szerint pedig egy ötéves periódus alatt 74 gyermek kerül állami gondozásba Angliában, Walesben és Skóciában beteges mértékű, extrém elhízás miatt.
Fotó: Adobe Stock
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!