Kisgyerekesek, miért spóroltok a repülőjegyen?
Egy férfi egy közösségi oldalon kérte ki a kommentelők véleményét arról, igaza volt-e akkor, amikor visszautasított egy helycserét a repülőgépen csak azért, hogy a kisgyerekes anya, akinek a mellette lévő ülésre szólt a jegye, a férjével szomszédos ülésen utazhasson.
A kommentelőket megosztotta az eset, egyesek szerint miért lett volna kötelező cserélnie, miután ráadásul fizetett is azért, hogy leszállás után minél gyorsabban kijusson a gépből, míg mások szerint lehetett volna segítőkészebb és udvariasabb.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Ha már utaztál valaha repülőgépen, akkor legalább egyszer bizonyára szemtanúja voltál annak, hogy beszáll egy kisgyerekes pár, és rögvest lázas szervezésbe kezdenek – gyakran az utaskísérők aktív segítségével kísérve –, hogy egymás melletti ülésre csereberélhessék el a helyüket. Történik ez úgy, hogy a repülőjegy foglalásakor vagy legkésőbb a becsekkoláskor a rendszer minden utas számára felajánlja – természetesen felár ellenében – a szabad ülőhelyválasztás lehetőségét.
Egy ilyen esetről számolt be egy férfi a Redditen, amikor visszautasította, amikor a mellette ülő, kisbabával utazó nő megkérte, hogy a 4. sorba szóló helyét engedje át a nő férjének, akinek egy 18. sorba szóló helyet dobott a rendszer az ingyenes random helykiosztás során.
„A 4B ülésre vásároltam magamnak helyet. Talán furcsának tűnhet, hogy valaki miért fizet felárat azért, hogy az utasok többsége által nem kedvelt középső ülésen utazhasson, de az a helyzet, hogy a leszálláskor a lehető legközelebb akartam lenni a kijárathoz, és már csak itt volt szabad hely.”
Noha a magam részéről nem gondolom, hogy bárkinek is meg kellene indokolnia, hogy miért nem hajlandó lemondani a pluszpénzért megvásárolt ülőhelyéről, a férfi ennek ellenére magyarázatot adott arra, miért utasította el kisbabás utastársa kérését:
„A fapados járat egy viszonylag kicsi reptérre érkezett, ahonnan elég rossz a vasúti összeköttetés a legközelebbi városba, ritkán járnak a vonatok, ezért minél hamarább túl akartam esni az útlevélvizsgálaton. A menetrendből rögtön láttam, hogy ha nem érem el a legközelebbi csatlakozást, akkor csak két választásom marad: vagy másfél órát várakozom, vagy sok pénzért taxit fogok. Ezért úgy döntöttem, hogy a taxiköltség egy részét inkább arra áldozom, hogy a gyors kijutás szempontjából minél optimálisabb ülőhelyet választok magamnak. Beszállás utána láttam, hogy a mellettem lévő ülést egy hölgy foglalta el, ölében egy békésen alvó babával.”
Ám a nő azonnal megkérdezte, nem ülne-e a férfi inkább a 18. sorba, mert ők akkor együtt utazhatnának a férjével.
„Csak annyit válaszoltam egyszerűen és udvariasan, hogy külön fizettem azért, hogy itt ülhessek, ezért nem akarok hátrébb költözni. Az egész sor engem bámult, és láttam, hogy a nő a telefonján írogatott rólam a férjének. Végül nélkülem is megoldódott a helyzet, amikor kiderült, hogy a férj melletti ülés üres maradt, így a nő költözött hátrébb a babával.”
A férfi aztán azt kérdezte, hogy elkövetett-e valami rosszat, hiszen a többi utas arcán egyértelműen látta, hogy elítélik őt az elutasító válaszáért, holott más sem mutatott semmilyen segítőkészséget, hogy megoldja a házaspár „problémáját”.
Természetesen voltak, akik elfogadták a döntését, míg mások hibáztatták azért, mert bár megtehette volna, nem segített egy kisgyermekes párnak.
Valaki ezt írta:
„A te helyed volt, amit magadnak választottál és ezért fizettél is. Semmilyen kötelezettséged nincs olyan okkal szemben, akik nem éltek a feláras helyválasztás lehetőségével, noha ez a lehetőség mindenki számára adott.”
Egy másik kommentelő ezzel egészítette ki a fentieket:
„Az, hogy mások nem voltak hajlandók semmit tenni azért, hogy együtt utazhassanak, nem a te hibád. Spórolni akartak és arra számítottak, hogy úgyis kikunyerálják valakitől, hogy cseréljen egyikükkel.”
Persze voltak olyanok is, akik szerint a férfinak át kellett volna éreznie a kisbabás anyuka helyzetét és megtenni neki azt a szívességet, hogy helyet cserél az apukával:
„Igen, felfogtam, hogy fizettél érte. Pont. Azért. A. Helyért. De most tényleg? Miért nem voltál képes megtenni ezt a szívességet a babával utazó szülőknek? Te voltál már olyan helyzetben, hogy jól jött volna valakitől egy kis szívesség, de a másik egyszerű bunkóságból lepattintott? Csak bízni tudok abban, hogy téged a jövőben udvariasabb utastársakkal hoz össze a sors, mint amilyen most te voltál.”
Fotó: Dreamstime
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!