Ha nem akarsz síró gyerek mellett ülni a repülőgépen…
…ma már van megoldás. Legalábbis a japán légitársságnál. A Japan Airlines technikai újítása nyomán ugyanis már a helyfoglalásnál jelzi a rendszer, hová foglaltak helyet a 2 évesnél fiatalabb gyerekkel utazók. Így nem muszáj senkinek nyűgös, síró kisgyerek mellett ülnie, ha nem akar, a kisgyerekes szülőknek pedig nagyobb esélyük van arra, hogy olyan helyszomszédot kapnak, aki jobban tudja tolerálni az ilyesmit…
…vagy nem figyelt eléggé, a helyfoglalásnál.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Repülőgépen utazni egyébként is embert próbáló vállalkozás mindenkinek, hiszen a hely szűk, sokszor az ember lába sem fér el rendesen és kinyújtózásról szó sem lehet. Ráadásul a járatok sokszor olyan időpontban indulnak vagy érkeznek, mely alaposan felborítja a megszokott napi ritmust, legyen az felnőtt vagy kisgyerek. Ilyen körülmények között különösen zavaró lehet bármilyen más plusz körülmény (most nem sorolom, aki repült már életében, kapásból fel tud sorolni néhányat tapasztalatból is), például egy egész úton nyűgös, a megszokott napi életritmusáért síró kisgyerek. A szülők különbözőképpen reagálnak a dolgokra, vannak, akik már előre készülnek és utazás közben is mindent megtesznek, hogy a repülés minél kisebb megrázkódtatás legyen mindenkinek – a szomszédos ülésen utazókat is beleértve. Vannak persze olyanok is, akik vállukat rántják a dologra, „a gyerek már csak ilyen, tessenek szépen elviselni, hogy ordít” felkiáltással.
Ez utóbbival kapcsolatban muszáj megemlíteni azt kutatást, amit nem régiben olvastam. Ebben azt írják, hogy a kisgyerekek sírása evolúciós fejlődés eredménye. A cél ugyanis, hogy egy olyan frekvenciája alakuljon ki a baba sírásának, ami a felnőtt egyedek számára a lehető legkellemetlenebb, ebben az esetben remélheti ugyanis a veszélyben lévő vagy más okból diszkomforthelyzetet megélő baba, hogy a felnőttek a lehető legrövidebb időn meghallják és akarnak is segíteni – ha másért nem, a kellemetlen hanghatás megszüntetése érdekében.
Érdemes ezt is észben tartani, amikor azt kérjük számon, hogy mások miért nem viselik el szemrebbenés nélkül szemünk fénye sírását vagy sikítását.
Kisgyerek mellett vagy tőle jó messze? Válassz!
Egy japán légitársaság, a Japan Airlines most egy technikai újdonsággal rukkolt elő. Ennek a lényege, hogy a számítógépes helyfoglalásnál jól láthatóan, egy babaarcos logóval jelzik, hová foglaltak helyet a 2 évesnél fiatalabb gyerekekkel utazók. Persze nem is lenne sajtó a sajtó, ha erről nem kellően hangulatkeltő módon adnának hírt, „Egy légitársaság térképpel segíti azokat az utasokat, aki kerülni akarják a gyerekeket”, „A japán légitársaság módszert dolgozott ki a sikító csecsemők okozta horrorhelyzetek elkerülésére” és hasonló címekkel.
Az ötlet – a felnőttbarát szállodákhoz és éttermekhez hasonlóan – megosztotta az embereket. A szülők egy része felháborodott, másik része egyetértett, és persze voltak olyanok is, akikben semmilyen érzelmet nem keltett az ötlet. Különösen a munkájuk folytán gyakran utazók között voltak olyanok is, akik üdvözölték az újítást, és csak az volt az egyetlen kérdésük, miért nincs erre lehetőség az összes légitársaságnál. A gyerekmentes repülést sok kisgyerekes szülő is örömmel fogadta, két okból is: egyrészt úgy gondolják, hogy amikor gyerek nélkül utaznak, ők is szeretnének nyugodtan, más gyerekének hangoskodásától mentesen repülni, másrészt úgy látják, az újítás őket is segíti abban, hogy olyan utastársat sorsoljon nekik az élet, akit kevésbé zavar a sírás és nyűgösködés.
Azonban az újítás sem bombabiztos módszer a nyugodt utazásra. A légitársaság ugyanis arra is figyelmeztet, hogy járatváltozáskor nem garantált, hogy valóban nem kisgyerek mellé szól a foglalásunk, illetve könnyen előfordulhat, hogy egy kisgyerekes család aztán csekkol be, hogy mi magunk már kiválasztottuk a – reményeink szerint – gyerekmentes helyünket. Ehhez járul még az is, hogy a gyerekek tüdeje hatalmas, így akár több sorral odébb sincs védve senki a frekvenciákkal szemben, és azt sem garantálja semmi, hogy egy 3 éves nem kelt hasonló zajt vagy akár még nagyobbat is, mint egy 3 hónapos, aki végigalussza az utat.
Szóval ez a módszer sem nyújt univerzális megoldást, de legalább némi gesztus afelé, hogy nem feltétlenül gyerekgyűlölő az, aki nem akarja órákon át más gyerekének a sírását hallgatni.
Neked tetszik az ötlet?
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!