Gyerekkel utazni – hová, hogyan?
Frissítve: 2019. aug. 30.
Aki már próbálta, az tudja, hogy gyerekkel utazni mindig nagyobb nekikészülődést igényel, mint egyedül vagy kettesben nekivágni a nagyvilágnak. Ma már egészen kicsi gyerekkel is egyre többen elindulnak. Hogy jó vagy rossz pici csecsemővel nyaralgatni, utazgatni, azon most nem kezdek elmélkedni, inkább összeszedtem pár szempontot, melyeket érdemes megfontolni az utazás megtervezésekor.
Az első és legfontosabb a tervezés ahhoz, hogy a munkában megfáradt szülők ne térjenek vissza még kimerültebben a nyaralásról, mint ahogy elindultak. Először is tegyél fel pár kérdést magadnak és jól gondold meg a válaszokat.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Hideg vagy meleg?
Van, aki síelni szeret, más napozni. Van, aki télen is a Kanári-szigetekre vágyik, más nyáron is inkább gleccsertúrára indul. (Én az előbbi vagyok, de ez most mellékes.) Aki inkább a meleg helyeket szereti, az kétségkívül könnyebb helyzetben van több szempontból is, hiszen kevesebb ruhát kell csomagolni és programokat is könnyebb szervezni, ha nem kell ezer ruhába beöltözni, hogy az ember kimozduljon a hotelből. Nem mellesleg a közlekedés is egyszerűbb és biztonságosabb, mint jeges, csúszós utakon. Meleg helyeken a programkínálat is gazdagabb, kinti és benti elfoglaltságok közül egyaránt lehet választani.
Repülőgép vagy autó?
Köztudottan a repülőgép a leggyorsabb és – sokak hiedelmével ellentétben – a legbiztonságosabb eszköz nagy távolságok megtételére. A repülés azonban nem feltétlenül a legegyszerűbb mód, különösen akkor, ha kisgyerekkel utazol. Vannak gyerekek, akik remekül viselik akár a hosszú repülőutat is, ám a többségből ilyenkor a legrosszabb énje bújik elő, sír, hisztizik, hangoskodik, unalmában rosszalkodik. Repülés esetén sokka nagyobb odafigyelést kíván a kézipoggyász összeállítása is, nincs az, ami egy autóútnál, hogy gyorsan előkapom a csomagtartóból, ami kell, hanem ami a feladott poggyászban marad, az a feladott poggyászban maradt. Ilyen szempontból autóval utazni nyugisabb, és nem kell elviselni a többi utas rosszalló pillantását sem, amikor már második órája hallgatják a gyerek visítását a repülőgépen. Próbáljuk megérteni az ő helyzetüket is, a leszállásig ők sem menekülhetnek a hangtámadás elől.
Lehetnek egészen speciális szempontok is, van olyan ismerősöm például, akik a repülést nem bíró autista gyerekük miatt autózzák végig fél Európát, amikor hazalátogatnak ahelyett, hogy néhány óra alatt hipp-hopp itthon lennének.
Amszterdam vagy Balatonakarattya?
Amikor az ember egyedül vagy párban utazik, nagyjából semmi másra nem kell tekintettel lennie az úti cél kiválasztásakor, mint hogy mit szeretne látni, hol nem járt még a nagyvilágban. Gyerekkel ez „picit” bonyolultabb, hiszen számos egyéb tényezőt is mérlegelni kell, például hogy milyen hosszú utat vállalunk be az odajutás érdekében, és milyen típusú nyaralásról tudjuk elképzelni, hogy a gyereket a hazautazás napjáig leköti. Ilyen szempontból jó, ha a kiválasztott helyen van medence, gyerekprogramok, és jó megoldás lehet, ha baráti családok együtt utaznak, így meg kölcsönösen meg van oldva a gyerektársaság is. De ha nem több család utazik egyszerre, a hotel által szervezett gyermekprogramok az ismerkedésre is jó alkalmat kínálhatnak a csemetéknek. Akár a nyelvi határok ellenére is, hiszen a tapasztalatok szerint ezt ők játszva legyőzik.
Luxushotel vagy erdei sátorozás?
Fontos azt is átgondolni, hogy mi okoz nagyobb élvezetet: saját komfortzónánkból kilépve patakban mosakodni, magunknak gyűjteni a fát a tűzrakáshoz és tábortűz mellett falatozni vagy egy luxushotel fehér damasztabroszos asztalánál ülve várni az all inclusive ellátás újabb fogását és jóleső érzéssel belegondolni, hogy két hétig más mosogat helyettünk? Jó megoldás lehet akár a kettő kombinálása is, például egy hét luxusban, a következő hét nomád körülmények között. Ebben a sorrendben. Vagy fordítva.
Bármelyiket is választjuk, a lényeg, hogy mindenki jól érezze magát, kikapcsolódjon. Azt olvastam egyébként, hogy a nagyon rövid nyaralások azért nem töltik be ezt a pihentető funkciójukat, mert az első 4-5 nap azzal telik, hogy a szervezetünk „lefékez”, elengedi a mindennapokban felhalmozott stresszt, és nagyjából a 6-7. nap körül kerül a valóban teljes ellazulás stádiumába. Az utolsó néhány nap ebből a szempontból szintén nem teljes értékű, hiszen talán mindenki tapasztalta, hogy a hazautazás előtti napokban már az otthoni teendőkön jár az agya, mit kell megcsinálni, elintézni hazaérkezés után.
A másik, amit jó megfontolni, hogy egészen kis csecsemővel érdemes-e egyáltalán elindulni. Manapság egyre több szülő indul neki a világnak éppen csak megszületett babával, sokak szemében a vagány szülőség bizonyítéka, hogy 1-2 hónapos csecsemővel is nekivág. Pedig a babának ilyenkor az állandóság a legfontosabb, hogy a megszokott környezetében a megszokott napirend szerint teljenek a napok. Ilyenkor gyakran visszatérő érv, hogy „de én úgy érzem magam jól, ha utazom, és a gyerek érdeke is egy kiegyensúlyozott szülő”. Tetszetős érvelés, de erre én meg azt mondom, hogy amíg egészen pici a gyerek (és itt hangsúlyozom, hogy max. fél év körüli fiatal babákról beszélek, nem nagyobbakról), akkor érezze már magát attól kiegyensúlyozottnak szülő, hogy az történik az életében, ami a babának jó. Szerintem kábé fél-háromnegyed évig mindenkinek nyugton maradni otthon a fenekén nem akkora szülői áldozat. Talán furcsa, hogy ezt pont egy utazós poszt végén hozom szóba, de már nagyon kikívánkozott.
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!