Anyás-Apás · 2021.06.09 13:29 · 10 perc

Kétszer cserélték össze a babámat a kórházban!

Egy anya arról számolt be, hogy két gyermekénél is előfordult vele, hogy újszülött babáját másik babával cserélték össze a kórházban, ezért harmadik gyermeke születésekor ragaszkodott ahhoz, hogy egyetlen pillanatra sem akarja szem elől téveszteni a babáját, hogy ez többé biztosan ne következhessen be.

Szerencsés eset, amikor ez azonnal kiderül, de időről időre – szerencsére ritkán – az újságok címoldalára kerülnek olyan esetek is, amikor csak évek múlva, esetleg csak felnőtt korban derül ki, hogy a szülők nem a saját újszülött babájukat vitték haza a kórházból. De tényleg, mennyire gyakori az újszülöttek össze cserélése?


Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!

Még élénken él bennem a pánik, amikor első lányom születésekor az első szoptatáshoz hozták a babákat. Első pillantásra csak annyit észleltem, hogy valami nagyon nem stimmel, de először nem tudtam rájönni, hogy mi is az. Aztán bevillant, hogy a karomba tett baba az úgynevezett fiziológiás újszülöttkori sárgaság félreérthetetlen jeleit mutatja, egyszerűbben szólva olyan sárga, mint egy kis citrom. Arra pedig határozottan emlékeztem gyermekgyógyászati tanulmányaiból, hogy a fiziológiás újszülöttkori sárgaság kialakulásához néhány nap szükséges, ergó az a baba, akit az első szoptatásra hoztak nekem, egészen biztosan nem lehet az én kislányom. Még ma, sok év után is határozottan fel tudom idézni magamban azt a megmagyarázhatatlan pánikot, ami egy pillanat alatt átvette a helyzet feletti bizonytalanságom helyét, és szinte sikítva mondtam, hogy ez nem az én babám! Szerencsére a helyzet messze nem volt annyira drámai, mint nekem elsőgyerekes anyukaként tűnt, és hamarosan sikerült megfelelően összepárosítaniuk a nővéreknek mamákat és babákat, miután némi figyelmet szenteltek a babák csuklójára erősített névszalagokra is. De az is feltűnt számomra, milyen természetességgel, egyetlen vállrándítással és mosollyal intézik el a helyzetet, mintha az ilyen szituációk annyira mindennaposak és következmények nélküliek lennének egy szülészeti osztályon.

Ez a régi történet jutott eszembe, amikor egy anya történetét hallottam, aki ezt a kérdést tette fel a TikTokon: mit szólnál hozzá, ha mondjuk a kétéves gyerekedről derülne ki, hogy valójában nem is a tiétek, mert összecserélték a házban? A válasz szerencsére többségében elméleti síkon marad, és nem tudom, hogy valójában van-e olyan az anyák között, akik biztosan tudják, mit tennének egy ilyen helyzetben. Ám ez a Becky nevű anya viszonylag közel került ahhoz, hogy „élesben” is válaszoljon erre a kérdésre, hiszen mindkét első gyermekénél előfordult, hogy a nővérek összecserélték a babákat a kórházban. Pontosan ugyanaz történt vele, ami velem is: egy másik anya babáját tették a karjába, hogy szoptassa meg.

„Összecserélték a babákat a kórházban. Nem egyszer, kétszer. A második gyermekem születése után például behoztak egy kislányt a szobába azzal, hogy ő az én babám, aztán kiderült, hogy az enyém éppen velem van. Upppssssz, bocsi, ezzel el is volt intézve a dolog”

– mesélte, aztán azt is elmondta, hogy a rossz tapasztalatokból okulva harmadik gyermekét egyetlen pillanatra sem volt hajlandó szem elől téveszteni, amivel nem tett szert túl nagy népszerűségre a kórházi dolgozók között.

„Természetesen örök viták tárgyát képezte a döntésem. Amikor például a nővér bejött, hogy elviszi a babámat valamilyen vizsgálatra, mondtam neki, hogy oké, három lehetőség közül választhat: vagy itt csinálja meg helyben, vagy jövök én is velük a laborba, vagy majd elintézem a saját gyerekorvosunkkal, amikor először megyünk hozzá. Az egyik orvos lazábban vette a dolgot, még viccelődött is, hogy biztosan azt hiszem, hogy el akarják lopni a gyerekemet. De én kitartottam az álláspontom mellett, mert az a véleményem, hogy ha valami először történik meg, az lehet véletlen, de ha másodszor is megismétlődik ugyanez, az már rendszerhiba.”

Gyakori-e, hogy az újszülötteket összecserélik a kórházban?

Ha feltételezzük, hogy a babák összecserélésének komoly hírértéke van, ami egy ilyen eset napvilágra kerülésekor jó eséllyel a média érdeklődésének középpontjába kerül, akkor azt mondhatjuk, hogy komolyabb hosszú távú következményekkel járó cserék szerencsére valószínűleg ritkán fordulnak elő. Olyan „ártatlanabb” cserék viszont, ami ebben a történetben szerepel és amiről én is meséltem, valószínűleg jóval gyakoribbak, és valószínűleg sem a kórházi dolgozók, sem az érintett anyák nem tulajdonítanak neki különösebb jelentőséget, ha ott helyben, gyorsan kiderül, hogy valamelyik újszülött nem a saját anyukájához került.

De vannak olyan esetek is, melyekre akár csak évek múltán derül fény, ha egyáltalán…

Egy hanoi pár például hosszas pereskedésnek nézett elébe, amikor hat év után kiderült, hogy nem a saját gyermeküket nevelik. Bár annak idején a kórházban gyanakodtak, hogy nem a saját gyermeküket kapták meg, mert nem ugyanolyan pelenka volt rajta, mint amiben legutóbb látták, ám a kórházi személyzet kitartott amellett, hogy nem történt tévedés. Pereskedésre pedig azért volt szükség, mert ők a saját vér szerinti gyermekükhöz ragaszkodtak volna, a cserében érdekelt másik pár pedig ahhoz, hogy továbbra is azt a gyermeket szeretnék nevelni, akit születése óta sajátjukként szerettek.

Ám akár tragédiákhoz is vezethet a babacsere. Egy oroszországi esetben például egy kis faluban élő egyszerű családnak adták ki tévedésből egy másik pár újszülöttjét. Mivel a baba értelemszerűen nem hasonlított egyik szülőre sem, az apa folyamatosan azzal gyanúsította a feleségét, hogy biztosan megcsalta, és tippje is volt arra, melyik másik falubeli férfié a gyerek. Ebbe a gondolatba aztán annyira belehajszolta magát, hogy a gyanúsított férfit féltékenységből megölte.

Gyorsabban kiderült és hepienddel végződött a csere egy másik esetben. Egy amerikai kórházban úgy keveredtek össze a babák, hogy a két családnak ugyanaz volt a családnevük, és a nővér az azonosító alapján rossz szobába vitte a gyereket. Az anya a CNN-nek már otthonában, a saját gyerekével a karjában nyilatkozott. Mindenki jól van, de mint mondták, nagyon könnyű ilyen helyzetbe belecsúszni, és később akár nagyobb tragédia is lehetett volna belőle.

Hogyan akadályozható meg?

A klasszikus módszer természetesen az újszülött csuklójára erősített névszalag, melyet manapság már széles körben használnak az egészségügyi intézményekben, nem csak az újszülött babák azonosítására. Valójában az újszülöttosztályokon már akkor alkalmazták ezt a módszert, amikor ez a felnőtt betegek kórházi felvételekor még nem volt általános gyakorlat. Kezdetben a fehér szalagra hímezték, majd vízálló filctollal írták a baba legfontosabb adatait, manapság pedig már ide is betört a modern technológia. De vannak szokatlanabb módszerek is. A vonalkódos azonosítás ma már nem is annyira szokatlan, de egy norvég kórház például jó pár éve bejelentette, hogy a gyermekrablásokat és a csecsemők összecserélését megakadályozandó, egyfajta lopásgátlóval látják el az újszülötteket. A riasztórendszer két apró csipre épül, amelyből az egyiket a gyermekek bokájára erősített szalagba ültetik, a másikat pedig az anya karkötőjébe. Ha a két csip egy bizonyos távolságon túlra kerül egymástól, a rendszer azonnal riasztó jelzést ad. Ha egy anya nem a saját gyermekével akarja elhagyni a kórházat, az ajtók azonnal bezárulnak, és a liftek is leállnak.

Ha pedig valakiben kétely merül fel, hogy vér szerinti gyermeke-e az, akit sajátjaként nevel, akkor genetikai vizsgálatot is kérhet, mely ha nem is 100 százalékos, de ahhoz nagyon-nagyon közeli biztonsággal el tudja dönteni, hogy van-e vérségi kapcsolat a gyermek és a szülők között.

Te mit szólnál, ha kiderülne, hogy a kórházban összecserélték a gyerekedet egy másik család újszülött babájával?

Fotó: Adobe Stock

Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!

Ezek is érdekelhetnek: Ne haljon meg se mama, se baba preeklampszia miatt! Eva Longoria: „Idős anyának jobb lenni, mint fiatalnak”

Császármetszés: minden heg mögött egy emberi történet van

Eleve alkalmatlan az anyaságra, aki 64 évesen szül? – az idős anyai életkor kockázatai

Hat babát veszítettem el, mire megszületett a kislányom Lehetek-e anya mellrák után? Császármetszés után 51 napig lélegeztetőgépen – egy kis „nátha” miatt

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!



Hozzászólás írása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük