Anyás-Apás · 2023.02.07 09:19 · 9 perc

Ha kövér a gyereked, rossz szülő vagy! Rossz szülő vagy?

Egy amerikai felmérés szerint az emberek nem a gyereket, hanem a szülőt bélyegzik meg, ha azt látják, hogy a gyereken több-kevesebb súlyfelesleg van. Minél inkább felelősnek tartja valaki a szülőket gyermeke túlsúlyáért, annál valószínűbb, hogy az ilyen szülőket rossz szülőknek tekinti, akik lusták, túlságosan elnézőek és inkompetensek.

Kövér a gyerek. Kinek a hibája?


Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!

A bevezetőben említett felmérés szerint egyértelműen a szülőé. Vagy ez nem is annyira egyértelmű? Ki lenne autentikusabb a témában, mint az ország fitneszguruja, aki időről-időre előjön markáns, megosztó véleményével, amiről sokszor nem lehet eldönteni, hogy valóban komolyan gondolja-e vagy ismét csak egy kis közfigyelemre vágyik?

Öt évvel ezelőtt például azzal irányította magára az érdeklődést – és sok ember haragját –, hogy az egyik kereskedelmi adó reggeli műsorában kifejtette, hogy a gyerekek elhízásáért kizárólag a szülők felelősek, és az, hogy egy gyerek kövér, a szülő alkalmatlanságát is bizonyítja.

Tehát ő is a fenti véleményt osztja.

De menjünk tovább. Hiszen az is ugyanekkor történt, hogy miután nagyobbik fia 9 hónap alatt 12 kilót fogyott, a reggeli műsorban arról csevegett a műsorvezetőkkel, hogy a gyereknek miért is kellett fogynia, hiszen plusz 12 kilóval is teljesen átlagos súlyú gyerek volt. Mire fitneszapuka bólogatott, de azért megjegyezte:

„Kicsit kerekebb volt a feje.”

Aztán azt bizonygatta, hogy bizisten nem is erőltették a fogyásra, magától vágott bele. A szülői nyomáshiányát némiképpen árnyalta és cáfolta azonban, hogy eztán bevágták a gyerek „ilyen volt – ilyen lett” fotóit, és ha ez még nem lett volna oka a nézőknek a kínos feszengésre és szekunder szégyenérzetre, a fitneszapuka elkezdte elemezni a különbségeket a két fotó között, emígyen:

„Úszógumi, tönkláb, húskéz látható a bal oldali képen”

– magyarázta, az egyébként egyáltalán nem jelentős súlyfelesleget hordozó gyerek képeit mutogatva, a sikeres fogyás után nyilvánvalóan felbátorodva, hogy most már feketén-fehéren rámutathat a testi hiányosságokra. (Ja, hogy el ne felejtsem, mellette ülő fia mindvégig szem- és fültanúja volt ennek a megszégyenítő prezentációnak.)

Szülői felelősségről, szülői alkalmasságról vagy alkalmatlanságról szó sem esett.

Tehát ő nem a fenti véleményt osztja… vagy most egy kicsit összezavarodtam.

Nem kérdéses, hogy fontos annak hangsúlyozása, hogy a gyerekek egészsége érdekében a szülőknek oda kell figyelni az elhízás veszélyére. Az, hogy ezt milyen módszer lehet – vagy nem lehet – megtenni, az megint más kérdés. Hiszen a műsorban a kisfiú – a még apja állítása szerint sem túlsúlyos testéről – már most azt mondta:

„Nagyon szégyelltem magamat.”

De most térjünk vissza a bevezetőben említett amerikai kutatáshoz!

Eszerint környezetük megbélyegzi a túlsúlyos vagy elhízott gyerekek szüleit, kifejezetten őket hibáztatják gyermekeik súlya miatt – derül ki egy pszichológuscsoport által végzett vizsgálatból. Minél inkább felelősnek tartja valaki a szülőket gyermeke túlsúlyáért, annál valószínűbb, hogy az ilyen szülőket rossz szülőknek tekinti, akik a megúszásra játszanak, engedékenyek, túlságosan elnézőek és úgy összességében alkalmatlanok bármilyen szülői feladatra. Az eredmények alátámasztani látszanak, amiről a kevesebb-több túlsúllyal küzdő gyermekek szülei régóta beszámolnak: hogy mások – barátok, más szülők, idegenek vagy akár a gyermekorvosuk – őket hibáztatják, nem szimpatizálnak velük, és rossz szülőknek tartják őket.

Miért fontos ezzel foglalkozni?

Az Egyesült Államokban – ahol a vizsgálat történt – például körülbelül minden harmadik gyermek testtömegindexe túlsúlyosnak vagy elhízottnak minősül. Ez a szám a COVID-19-világjárvány során nőtt, ami azt jelenti, hogy egyre több szülőnek kell megbélyegzéssel szembenéznie gyermeke súlya miatt. És sajnos nálunk sem sokkal jobb a helyzet.

A gyermek súlya miatt a szülőkre rótt stigma („súlystigma”) még csak most kezd komoly tudományos figyelmet kapni, de jelentős hatással lehet a szülőkre, a gyermekekre és a családokra.

A pszichológusok azonban régóta arra figyelmeztetnek, hogy nemcsak a túlsúly és elhízás, hanem a testsúly miatt megbélyegzés is legalább olyan széleskörű negatív következményekkel jár, beleértve a zaklatást, valamint a tudatlanságból vagy tájékozatlanságból fakadó megjegyzéseket és beszólásokat és – nem is szólva a rosszabb karrierlehetőségekről és egészségi vonatkozásokról, amelyek nem egyszerűen a testsúly miatt fontosak. A testsúly miatti megbélyegzés megtapasztalása – paradox módon – alattomosan maga is elősegítheti a súlygyarapodást és egyéb negatív hatásokat okozhat.

Amire biztosan nem gondolsz, amikor beszólsz egy kövér gyerek szüleinek

Ha az emberek hibáztatják és megbélyegzik a túlsúlyos gyermekek szüleit, az vajon milyen hatással van a szülőkre, a gyermekeikre és leginkább a szülő–gyermek kapcsolatra és interakciókra, amelyek oly fontosak az egészséges fejlődés szempontjából? Megérne egy felmérést annak feltárása például, hogy az érintett gyermekek tisztában vannak-e azzal, hogy az emberek elítélik szüleiket. Mert ha igen, akkor ezek a gyerekek nemcsak a testméreteik szégyenkezhetnek, hanem az a téves elképzelés alakulhat ki bennük, hogy ők a felelősek azért, ahogyan a környezetük a szüleikkel bánik.

Hogyan beszéljünk a túlsúlyról és elhízásról a gyerekkel?

De hogyan is történt a vizsgálat?

A Psychological Science című folyóiratban közzétett kutatásban rajzos és írásos bemutatásokat kaptak a résztvevők, melyek családokat ábrázoltak. A leírások egy része „egészséges” testsúlyúnak írta le, míg másik része „elhízottként” ábrázolták a család gyermekeit, míg a szülőket minden esetben normális súlyúnak – ezzel biztosítva, hogy a résztvevők leírásokra adott reakciói biztosan a gyermek, nem pedig a szülők testsúlyáról alkotott véleményeket tükrözzék.

A résztvevőknek feltettek néhány rövid kérdést arról, mennyire tartják jó vagy rossz szülőnek a felnőttet. A résztvevők arra vonatkozó kérdésekre is válaszoltak, hogy szerintük mi befolyásolta a gyermek súlyát (valamint tanulmányi és sportteljesítményt, hogy elrejtsék a vizsgálat valósi fókuszát). A résztvevők 100-ig pontozhatták azt is, mennyire tartják felelősségteljes szülőknek a leírásban szereplő felnőtteket.

A várakozásoknak megfelelően azok, akik elhízottnak látták a gyermeket, rosszabbra értékelték a szülői felelősségérzetet, és összességében rosszabb, alkalmatlanabb szülőnek látták az adott szülőt.

Ez összhangban van a korábbi kutatásokkal, amelyek szerint az emberek inkább a szülőket hibáztatják a gyermekek elhízásáért, mint a társadalmat vagy magukat a gyerekeket.

Azt is tesztelték, hogy a gyermek súlyára adott alternatív magyarázat csökkenti-e a szülőket érő hibáztatás mértékét. Amikor azt mondták a résztvevőknek, hogy valamilyen betegség, például pajzsmirigybetegség okozza a gyermek túlsúlyát, kevésbé bélyegezték meg a szülőket és kevésbé tartották őket felelősnek a kialakult helyzetért.

A későbbiekben azt tervezik, hogy azt is megvizsgálják, hogy a szülők saját testsúllyal, anyagi viszonyai és etnikai hovatartozása befolyásolja-e, és ha igen, miként, azt a megbélyegzést és elítélő véleményeket, melyek őket gyermekeik elhízása miatt érik.

Forrás: Psychological Science

Fotó: Freepik

Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!

Ezek is érdekelhetnek: SÚLY-os kérdések: állami gondozásba az elhízott gyerekekkel?

Gyomorszűkítő műtét gyerekeknek? – a gyermekorvosok kiakadtak

Az én gyerekem ne mázsálják a suliban!

Az engedékeny nagyik felelősek a gyermekkori elhízásért

A gyerek akkor gyerek, ha tévét néz és nassol?

Anyám négyévesen diétára fogott, én másként csinálom anyaként

Műtétet akarok a kövér gyerekemnek!

Anyám négyévesen diétára fogott, én másként csinálom anyaként

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!



Hozzászólás írása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük