Anyám négyévesen diétára fogott, én másként csinálom anyaként
Nem kétséges, hogy a gyermekkori elhízás hatalmas – és egyre hatalmasabb – probléma. Olyannyira, hogy sokan más szinte „járványról” beszélnek. Nem mindegy azonban, hogy a szülők miként látnak neki a helyzet javításának.
Egy 32 éves anya azt meséli el, miért volt rossz út, amin saját anyja elindította, és felnőve ő miért csinálja egészen másként.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Egy angol anya, a 32 éves Elizabeth Prosser a gyermekkori lelki traumákat okolja azért, hogy gyermekkora óta súlyproblémákkal küzd. Ahogyan visszaemlékszik, mindig is „nagyobb” gyerek volt, mint kortársai, és korán is serdült, ami csak bonyolította a helyzetét. Az édesanyja azonban teljesen rossz irányból közelítette meg a problémát. „Nehéz volt gyerekként, mert nagyon magas voltam, és korán is serdültem. Állandó nyomást éreztem a családom, ezen belül is leginkább az anyám felől. Négyéves voltam, amikor először fogyókúrára fogott, és úgy összességében is hatalmas feneket kerített a testsúly témája köré. Aztán 11 éves koromban már önszántamból kezdtem diétázni. Nagyon merev és szigorú diéta volt, így nem csoda, hogy rövid időn belül sovány és alultáplált lettem. Mivel nagyon a lelkembe égett, amit az anyán egészen kicsi koromtól közvetített felém, én úgy éreztem, hogy fantasztikusan nézek ki. Arról azonban nyilvánvalóan fogalmam sem volt, hogyan őrizzem meg a testsúlyomat, ezért lassan kezdtem visszaszedni a leadott kilókat” − meséli a nő. Ezek után nem is csoda, hogy a testsúlya nagyon széles tartományban lengett ki: amikor a legsoványabb volt, mindössze 44 kilót nyomott, ami a legrosszabb napjaiban 165 kilóra is felszökött.
Elizabeth azt mondja, hogy az anyja még manapság is folyton szóba hozza a testsúly kérdést, és arra buzdítja lányát, hogy csináltasson magának gyomorszűkítő műtétet. „Szerintem a műtét nem megfelelő választás mindenki számára, hiszen gyors és végleges megoldást kínál, az okokat azonban nem szünteti meg – mondja. – Felnőttem, és most már magam választom ki, mely szempontok fontosak számomra. Jó példaként akarok elöl járni a fiam számára.”
Kilók helyett egészség
Amikor Elizabeth észrevette, hogy 6 éves fia Marcus, kezd kissé túlsúlyos lenni, elhatározta, hogy egészen másként közelíti meg a problémát, mint saját anyja tette vele annak idején. „Nem a kilókról beszéltem neki, hanem az egészségről, arról, hogy fontos, hogy egészséges maradjon. És hogy ehhez az kell, hogy jó „üzemanyagokat” töltsön a szervezetébe. Azt vettem észre, hogy sok családban kiválóan működik a „jelzőlámpa-módszer”, ezért elhatároztam, hogy én is ezt vezetem be nálunk” – meséli az anya.
A „jelzőlámpa-módszer” az Európai Unióban javasolt egyszerűsített élelmiszer-címkézési mód, melynek alapja, hogy négy fő tényező – energia, telített zsír, cukor és só – alapján sorolja be az élelmiszereket, és gyors tájékozódást nyújt annak eldöntésében, hogy az adott termék miként illeszkedik az egészséges táplálkozásba. A zöld szín értelemszerűen az egészséges élelmiszereket hivatott jelölni, a sárga a korlátozottan fogyaszthatóakat, míg a piros azokat, melyek összetétele nem felel meg az egészséges étrend kritériumainak. Bár a módszer nem terjedt el széles körben, és a táplálkozástudományi szakmai szervezetek is elégtelennek tartották, hogy az élelmiszereket pusztán három fő kategóriába sorolják a gyártók és forgalmazók a jelzőlámpa színei alapján, néhol még használják, és durva tájékozódásra több a semminél.
Az anya erre a rendszerre alapozva három kártyát készített. A pirosra került többe között a csipsz, a csokoládé, a pizza – csupa olyan dolog, amit a gyerekek általában szeretnek, ám sok „üres” kalóriát, ugyanakkor kevés értékes tápanyagot tartalmaznak. A zöld kártyára írta a gyümölcsöket, a zöldségféléket és a sovány húsokat. „Elmagyaráztam a fiamnak, hogy bármelyik kártyáról fogyaszthatunk ételeket, de a piros kártyán felsorolt „rossz” ételekből csak ritkán és keveset” -magyarázza a módszerét. A reklámokkal azonban neki is meggyűlt a baja, hiszen ellentmondásos üzenetet hordoz a gyerekek számára, amikor azt látják, hogy a reklámokban éppen azokat az ételeket fogyasztják nagyobb mennyiségben, melyeket a család étkezési szokásai nem támogatnak. „Ám nem hibáztathatjuk az élelmiszergyártókat mindenért, hiszen nem fognak pisztolyt a fejünkhöz, mi magunk döntünk úgy, hogy elmegyünk a boltba és megvesszük az egészségtelen élelmiszert” – ismeri el az anya, aki azt is hangsúlyozza, hogy ez sokszor pénzkérdés is. „Az egészséges élelmiszerek sokszor drágábbak, pedig ennek nem lenne szabad így lennie. A másik probléma, hogy olyan társadalmat hoztunk létre magunknak, melyben minden mozgásban van, nincs időnk saját magunkra, arra, hogy az egészséges ételeket elkészítsük a családnak. Többnyire a kényelmet választjuk az egészség helyett” – fogalmazta meg önkritikáját.
Elgondolkodtató gondolatok…
Fotó: Adobe Stock
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!