Az én gyerekem ne mázsálják a suliban!
Egy anya felháborodott azon a terven, hogy a brit iskolákban rendszeresen mérni fogják a diákok testsúlyát, hogy ezzel is lassítani próbálják a gyermekkori elhízás már-már járványos mértékű terjedését. Az anya szerint traumatikus élmény lenne a gyermeke számára, ha rendszeresen a mérlegre kellene állnia.
Te mit szólnál egy hasonló tervhez az itthoni sulikban?
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Egy anya tiltakozik az ellen, hogy a brit általános iskolákban rendszeres testsúlymérést vezetnének be szeptembertől a diákok között, mert attól tartanak, hogy a COVID-járvány miatti korlátozások és a digitális oktatás még csak tovább rontotta az egyébként sem rózsás helyzetet a gyermekkori elhízások terén. Hiszen a gyerekek többet voltak otthon, már csak unalmukban is többet ettek és nassoltak a szokásosnál, és kimaradtak a rendszeres iskolai testnevelésórák is az életükből.
Az 58 éves Sue Dorman azonban kikelt az ötlettel szemben, mert azt mondja, hogy neki is rendszeresen a mérlegre kellett állnia az iskolában, amikor gyerek volt, ami akkora mentális traumát jelentett számára, aminek a hatásait a mai napig szenvedi:
„Még most, 58 évesen is pontosan emlékszem az iskolai testsúlymérésekre, ami annyira rossz élményként él bennem a mai napig, hogy egész életemre meghatározta a testsúlyomat. Sorba kellett állni a mérleg előtt, ami már önmagában is megalázó volt, de még inkább az, amikor mindenki előtt azt mondták nekem, hogy fogyókúrára fognak és erről tájékoztatják az anyukámat is. Ezek az élmények örökre kihatottak a testsúlyomra, hiszen az ételre egész életemben ellenségként tekintettem. Amikor a diéta nem hozta meg a várt hatást, akkor elhatároztam, hogy így is jól kell éreznem magam a bőrömben, és nem hagyom, hogy mások diktáljanak nekem.”
Az asszony úgy véli, hogy főként a testsúlya játszott közre abban, hogy a társai őt szemelték ki áldozatnak ahhoz, hogy zaklassák a suliban. Éppen ezért fontosnak tartja, hogy vessék el a rendszeres iskolai testsúlymérés tervét.
„Ha tudtam volna, hogy ez ennyire rá fogja nyomni a bélyegét az egész életemre, ellenálltam volna neki. Mindenfajta diszkréció nélkül történt a testsúlymérés, a gyerekeknek sorba kellett állniuk, és a többiek szeme előtt történt a dolog. Szerintem nem ez a megfelelő megoldás a problémára. Inkább meg kellene tanítani a szülőket és a gyerekeket is arra, hogyan étkezzenek egészségesen kevés pénzből is. Ezt kellene csinálni méregetés helyett.”
A módszer biztosan rossz, de mi van a céllal?
A fenti történetből számomra egyértelmű, hogy ennek a bizonyos Sue-nak a problémája nem igazán magával a méréssel volt, hanem annak módjával, ami nélkülözött minden diszkréciót. De önmagában a rendszeres testsúlymérés rendben van-e?
A hangsúly nyilván itt is a gyakoriságon és a mértékletességen van, hiszen az is egyértelmű, hogy ha egy gyereket például naponta felzavarunk a mérlegre, akkor ez akaratlanul is a testsúlyt helyezi a középpontba, azt sugallva, hogy egy ember értékét nagy mértékben és leginkább a testsúlya és a külső kinézete definiálja. Ez pedig evészavarok és testképzavar forrása lehet. Ezen például úgy lehet segíteni – azon kívül persze, hogy azért naponta mégsem méricskéljük a gyereket –, hogy a testsúllyal kapcsolatos beszélgetések során legelőször is azt hangsúlyozzuk, hogy a normális testsúly elsősorban és leginkább nem esztétikai, hanem egészségi kérdés. (Az ezzel kapcsolatos beszélgetésekhez itt találsz ötleteket, gondolatokat és inspirációt.) Hiszen a túlsúly és az elhízás számos betegség forrása lehet, különösen akkor, ha már gyermekkorban kezdődik, gondoljunk például a cukorbetegségre vagy a szív- és érrendszeri betegségekre.
És mindezzel persze nem akarom azt mondani, hogy örök életére traumatizáljuk a gyereket, ha megkérjük, hogy álljon a mérlegre. De nem mindegy, milyen gyakran és milyen körülmények között.
Forrás: Adobe Stock (a fotó illusztráció, nem a történet szereplőjét ábrázolja)
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!