Depressziós akarsz lenni? Kövess be celebmamákat!
A kétcsíkos teszt után persze boldogan nekiállunk infókat gyűjteni a várandósságról, arról, hogy melyik a legmegbízhatóbb pelenkamárka vagy szükség van-e védőkupakot venni a cumivédő kupakra. Appokat töltünk le, és természetesen bekövetjük a kisgyerekes celebek közösségi oldalait is, hadd lássuk, ők hogyan csinálják! Jól tesszük?
Egy mamablogger arra figyelmeztet, hogy ez nem jó taktika. Már ha fontos nekünk a mentális egészség és a lelki béke.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Amikor új élet helyzetbe kerülünk, értelemszerűen elkezdjük gyűjteni az ezzel kapcsolatos infókat, hiszen ki az, aki nem akarja jól csinálni, az adott szituációból a lehető legjobbat kihozni? Így van ez akkor is, amikor két csík jelenik meg a terhességi teszten: kiderül, hogy babát várunk.
Rengeteg baba-mama blog, fórum, oldal és egyéb forrás található a neten. Ezek akár hasznosak is lehetnek, hiszen hasonló helyzetben lévő anyákkal oszthatjuk meg a tapasztalatainkat, de persze van benne csapda bőven, ha arc és név nélküli nickek tanácsaira hallgatunk, netán magukat szakmailag hitelesként és megbízhatóként beállító, ugyanakkor ettől valójában fényévekre lévő oldalak, blogok infóit böngésszük.
Aztán ott vannak a terhességi appok, amiken nyomon követhetjük, hogy a babánk most éppen szilvamagnyi vagy elérte már egy citrom méretét. És persze ott vannak a celebmamák is, akiktől a közösségi oldalaikra kiposztolt agyonfilterezett fotókról és gondosan megvágott videókból mindenki megtudhatja, hogyan is kell ezt jól csinálni. De jól tesszük-e, ha nem létező üres perceinkben ezeket nézegetjük – már legalábbis ha kedves a mentális egészségünk és lelki békénk, és nem akarjuk magunkat menthetetlenül rossz anyának érezni?
Erről egy mamablogger, egy 34 éves anya így ír:
„Amikor egy évvel ezelőtt kiderült, hogy babát várok, akkor a terhességi app letöltése után rögtön az első dolgom az volt, hogy mamabloggereket követtem be az Instagramon. Azt gondoltam, hogy újdonsült anyaként sok hasznos tippet elleshetek tőlük, ráadásul egy kis anyaközösség tagjának érezhetem majd magamat, ahol infókat oszthatunk meg egymással. Ez különösen életmentőnek tűnt az utolsó hónapokban, amikor tavasszal a kijárási korlátozások mindenkit a négy fal közé kényszerítették, megfosztva bennünket a személyes találkozás lehetőségétől. De nem sok idő telt el, a babám még alig volt hat hónapos, amikor rá kellett döbbennem, hogy a mamabloggerek semmi pluszt nem adnak, ezzel szemben hamis elvárásokat ébresztenek bennem saját magammal szemben. A megosztásaikat nézve mindig azt éreztem, hogy kudarcot vallok anyaként. Nap nap mint nap azzal szembesültem, hogy rajtam kívül minden anya különböző gyümölcsöket és zöldségeket készít elő gyönyörű tálalással a babájának álló nap, majd azokat szigorúan természetes anyagú bambusztálon gondosan elrendezi és tökéletes fotókon megosztja. Olyan anyákat láttam, akik számára a szoptatás semmilyen problémát nem jelent, és pár héttel a szülés után máris versenyformájukat hozzák – időnként személyi edzővel megsegítve, akik gondosan felügyelnek a kismama napi edzésére és étrendjére.”
Aztán arról ír, mekkora lelkifurdalást keltett benne, hogy bár ő is igyekszik, és a helyzet tulajdonképpen nem is rossz, de van, hogy kompromisszumokat tesz azért, hogy kicsit könnyítsen az életén, ami miatt bűntudatot érez:
„Hibásnak éreztem magam azért, mert néha engedek dolgokban, hogy könnyítsek a mindennapokon. Az én kisfiam is rengeteg zöldséget és gyümölcsöt fogyaszt, de időnként becsúszik egy kis gabonapehely és rágcsálnivaló is – mindenesetre fényévekre vagyok attól, hogy minden nap sárkánygyümölcsből kotyvasszak neki szigorúan egészséges smoothie-t. Aztán ott vannak az idilli szoptatós posztok, amitől megint alkalmatlan anyának éreztem magam, hiszen még mindig sokan rengetegen lenézik azokat, akik tápszert adnak a babájuknak, pedig nagyon sokan vagyunk ilyenek. Ráadásul én is szenvedtem a szülés utáni depresszió tüneteitől, melyeknek egyáltalán nem tett jót, hogy még mindig volt rajtam a terhesség alatt felszedett túlsúlyból, és folyton hasonlítgattam magam amiatt, hogy a celebmamákkal szemben én még nem nyertem vissza az eredeti alakomat.”
Eltartott egy darabig, míg ez az édesanya is rádöbbent, hogy egyáltalán nem tesz jót neki, ha ismert anyák irreálisan idillire „fésült” megosztásait nézegeti a közösségi oldalakon:
„Hamarosan észre kellett, hogy vegyem, hogy az ilyen bloggerek követése egyáltalán nem tesz jót nekem. Biztos van, aki szereti az ilyeneket, én viszont abban vagyok biztos, hogy ezek a tökéletesen beállított és hibátlanra szerkesztett fotók állandóan csak arra emlékeztetnek, ami én NEM vagyok – és ami talán egyben azt is jelenti, hogy nem vagyok elég jó anya. Így aztán vettem egy nagy levegőt, és kikövettem az összeset. Nem sok idő telt el, és máris sokkal jobban éreztem magam attól, hogy kikerültem az állandó összehasonlítgatás kényszeréből, így aztán hamar felismertem azt is, hogy igenis jó anya vagyok. A kisfiam biztonságos, egészséges környezetben nevelkedik, és boldog – mi kell ennél több? Állandóan mosolyog, és azonnal felderül az arca, amikor belépek a szobájába. Minden gesztusa pozitív visszajelzés arról, hogy jól csinálom. Azért gondoltam, hogy leírom mindezeket, mert úgy érzem, hogy egyáltalán nem vagyok egyedül azzal, hogy a közösségi médiában nyomuló celebmamák mennyire negatív hatást tudnak gyakorolni a „mezei” kismamák életére.
Így utólag már okosabb vagyok, és sajnálom, hogy miért nem vettem észre azonnal, mennyire betolakodtak az életembe és az értékítéletembe, és mennyire rosszat tesznek a lelkivilágomnak. Amikor nézed más anyák csilivili mindennapjait, nehéz nem összehasonlítani azokat a saját életeddel, ahol néha szalad a lakás, és halomban áll a szennyes, fáradt vagy és semmi mást nem szeretnél, mint néhány órányi nyugodt alvást. Ebben az egészben az a legnagyobb csapda, hogy olyanok engednek betekintést a saját életünkbe, akik látszólag hasonló helyzetben vannak, mint te, így automatikusan adja magát, hogy összehasonlítsd velük saját magadat. És jönnek sorban a kínzó kérdések. Az ő gyereke miért nem sír, amikor a tiéd állandóan bömböl? Neki miért megy a szoptatás, miközben te a kisebesedett mellbimbóddal küzdesz, és kín minden perc, amíg szoptatsz? Az ő babája miért alussza át az éjszakát, amikor a tiéd óránként nyöszörög valamiért és az istennek sem akar visszaaludni? Persze, hogy rosszul érzed magad ettől, irigy vagy, és kínoz a gondolat, hogy biztosan te csinálsz valamit rosszul.”
Ismerős gondolatok? Nos, akkor lehet, hogy itt az ideje, hogy te is kikövesd az összes celebmamát az Instán?
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
Ezek is érdekelhetnek:
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!