top of page
  • Anyás-Apás

Díszletváros és interaktív kiállítás a semmi közepén – avagy a Korda Filmpark

Kit ne érdekelne a filmgyártás titkos világa, bennfentes információk forgatásokról, színészekről, rendezőkről? Nos, számukra ideális program lehet a Korda Filmpark, ahol – a honlapjukon található információk szerint – filmgyártás-élménytúrán vehetnek részt az ilyen élményekre fogékonyak. Mi a múlt héten kipróbáltuk, íme a tapasztalataink.

Elöljáróban és röviden összefoglalva annyi, hogy igen, tetszett, nagyobb gyerekekkel jó családi program is lehet, de azért maradt bennünk jócskán hiányérzet. Sok mindent kihoztak a lehetőségekből, de egy kis ötlettel, munkával ennél sokkal többet is lehetne. A jegyárakat nézve, hmmm... határeset (felnőttjegy 3500 Ft, nyugdíjasoknak, illetve 6 és 26 év közöttieknek 2.500 Ft), de vannak családi jegycsomagok is.

 

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!


A Korda Filmpark a fővároshoz közeli Etyek külterületén található, a park látogatásához előzetes regisztráció szükséges a honlapjukon, ahol azt ígérik, hogy a filmforgatás-élménytúra során 2,5 óra alatt, szakképzett vezető segítségével

„részese lehetsz a nemzetközi és magyar filmgyártás modern gyakorlatának, interaktív installációkon keresztül megismerheted a filmkészítés legfontosabb állomásait, valamint kedvedre sétálhatsz, fotózhatsz az életnagyságú középkori díszletvárosunkban”.

Mi egy vasárnap reggeli időpontot választottunk, ami fél 10-kor indul és az előzetes infók szerint 2,5 órás, valójában fél 12-re tokkal-vonóval vége volt az egésznek. A jegypénztárban mindenki kap egy „Visitor” feliratú névtáblát a nyakába, mellyel mindenki más-más forgatási szakember szerepébe bújhat az élménytúra idejére – ígéri a pénztáros hölgy, ami így elsőre rendkívül izgalmasnak ígérkezik – végül kicsit izgalmas is, de nem annyira. Covid-specifikus bevezetője a programnak, hogy a honlap szerint maszkot nem kötelező viselni az ott tartózkodás alatt, a pénztár ajtajára függesztett cetli szerint mégis, rákérdezésre az derül ki, hogy á dehogy, ám az élménytúrát vezető fiatal hölgy pár perc múlva utánunk fut, hogy hát azért mégis legyen nálunk maszk csak biztos, ami biztos, hogy aztán a túra végére kiderüljön, hogy mégse, feleslegesen futottunk vissza érte az autóhoz.


A nyakában „Animator” feliratú táblát viselő nagyon fiatal túravezető már az elején siet leszögezni, hogy fotózni kizárólag és szigorúan csak ott szabad, ahol ő ezt külön jelzi, mert különben szupertitkos forgatási és egyéb titkok szivároghatnak ki, és akkor nagyon irgum-burgum. Amiből számunkra az jön le így elsőre, hogy nyilván „élesben” is be lehet kukkantani egy-egy stúdióba, hiszen ezért (is) jöttünk, de – hogy lelőjjem a poént – a végére kiderül, hogy ez nagyon nem így van. A túra első állomása néhány kultikus film szabadtérre kiállított díszleteleme vagy annak másolata, például az Üvegtigrisből az emblematikus büfékocsi. A második állomás egy több kisebb helyiségre osztott stúdióépületben berendezett kiállítás, a harmadik pedig egy nagy díszletváros. Ezek egyike sem olyan szerintem, ami bármilyen filmgyártási titok felfedésével fenyegetne, és ezek nagyjából le is fedik azokat a helyeket, ahol engedélyezett a fotózás. Ahol tényleg tilos lenne fotózni, oda nem is visz be a túra.


Az interaktív kiállítás egyébként nem rossz, de ez is egy kicsit többet ígér az elején, mint amennyit a végére teljesít. Sok aprócska helyiségre osztott nagy stúdióépület, az egyes „termek” picit alulméretezettek a látogatók számához képest (vagy az egyes túrák 25 fős maximális létszáma van kicsit túlméretezve a helyiségek alapterületéhez képest, ez nézőpont kérdése). Miután a vörös szőnyegen hangos ováció közben bevonulunk, az első szobában „eljátsszuk”, hogy egy képzeletbeli producer videóbeszélgetés formájában köszönti a csoportot mint egy közösen készítendő film stábtagjait, hogy aztán a filmkészítés – egyébként tényleg érdekes és egy átlagember számára újdonságként ható – fázisait bemutató szobákon keresztülhaladva, az isntallációkat és folyamatábrákat végignézve eljussunk a „forgatás” valódi helyszínére. Aminek szintén nagyobb a füstje, mint a lángja, de azért ez is elég érdekes.


Végül végig lehet barangolni a filmstúdió területén lévő nagy díszletvárost, közben néhány érdekes bennfentes infót is megtudva a túravezető hölgytől. Aki tényleg kedvesen és lelkesen terelgeti a csoportot, az egyetlen rejtély számomra, amikor a különleges hangeffekteket bemutató szobában megjegyzi, hogy van itt ez a tál tele valamilyen fehér porral, és ő sok csoportot végig vitt már a kiállításon, de még soha nem tudott rájönni, hogy ez milyen hangeffektet hivatott illusztrálni. Hát izé... ha én vezetnék végig itt naponta több csoportot, akkor ezt már régen megkérdeztem volna valakitől. Ha másért nem, már csak azért is, mert engem is érdekelne.


Summa summarum, a kiállítás érdekes, egy látogatást biztosan megér gyerekkel is. A honlap figyelmeztet ugyan, hogy 12 év alatti gyerekeket nem biztos, hogy lekötnek a látnivalók, de a mi csoportunkban volt egy ránézésre is ennél jóval fiatalabb kislány, és talán ő élvezte legjobban az egészet. Szóval gyereke válogatja. A felfedezhető látnivalók kínálatát megismerve igazából akárhol is lehetne, ahol felhúznak egy díszletvárost, hiszen a semmi olyan nincs a túra állomásai között, ami helyspecifikus lenne a Korda Studiosra. Ráadásul a díszletvárosról – ami tényleg az egész program legkülönlegesebb része – a honlap már a regisztrációkor figyelmeztet, hogy rossz időjárás és folyamatban lévő forgatások idején nem látogatható. Olyankor tehát marad az interaktív kiállítás, slussz. Ami tényleg akárhol lehetne a világon, ezért nem feltétlenül kéne kiautózni pont egy filmgyárba.


De amiért mégis nem mindegy, hogy Etyek vagy más, az maga a falu, Etyek. Mi a filmtúra után bebarangoltuk a települést, és számomra, aki ezer éve járt arra legutóbb, kellemes meglepetés volt, milyen szép, rendezett hely, tele jobbnál jobb, szebbnél szebb borospincékkel, kávézókkal, sajtműhellyel és egyéb ínyencségekkel.


Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!


Ezek is érdekelhetnek:

Óvoda a múzeumban? Igen!

Bory-vár: a házastársi hűség és a művészi álmok emlékműve

Menjünk a temetőbe kirándulni!

Tata: az Öreg-tó és a tatai vár – no meg a Cseke-tó és az Angolkert

Itthonról haza – szubjektív útikalauz a napfény városából (1)

Itthonról haza – szubjektív útikalauz a napfény városából (2)


Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!

0 hozzászólás
bottom of page