Óvoda a múzeumban? Igen!
Kezdjük két találós kérdéssel. Először is, melyik oktatási intézmény tantárgyai ezek: hit- és erkölcstan, hazai történelem, női kézimunka, ének és hegedű, testgyakorlat, hazai földrajz, rajzoló geometria és szabadkézi rajz? Másodszor, miről nevezetes az a gyermekintézmény, melynek leltárjegyzéke ilyeneket sorol fel: szalmaszék, Krisztus arany keretben, hangoztató gép, közönséges fekete szekrény némely dolgok megőrzésére, árnyjáték, gyermekpuska, zöld vizeskorsó, imazsámoly, tintakészlet?
A megoldást a cikk végén találod. De előbb látogass el velem Martonvásárra, ami Budapesttől kicsit több mint 30 kilométer, autóval kicsit kevesebb mint fél óra az út. Szuper program, akár kicsi gyerekekkel is, akiknek megmutathatjuk, milyen volt az ovisok élete úgy 50-100-150 évvel ezelőtt.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Van már annak pár évtizede, hogy Martonvásáron jártam először és – legalábbis a legutóbbi hétvégéig – utoljára. Nem emlékszem, hogy mély nyomokat hagytak volna bennem a látottak, sőt arra sem emlékszem, hogy a kastélyt és a parkot meglátogattuk-e egyáltalán. Az sem lenne csoda, ha nem, mert akkoriban a park egészen biztosan nem volt annyira lenyűgöző állapotban, mint most, nem is szólva a kastélyról többi látnivalóról. Ma már semmi csodálni való nincs azon, ha valakinek Martonvásár nevét hallva rögtön a kastély és a kastélypark jut az eszébe. A kastély és a kastélypark, nem több.
Pedig a mindenki által ismert nevezetességek tőszomszédságában áll egy régebbi és egy újabb épület, ami kicsit más természetű, de legalább ennyire izgalmas látnivalókat rejt: az Óvodamúzeum. Aminek a létezéséről – szégyen ide vagy oda – eddig még csak fogalmam sem volt, de még az sem jutott soha eszembe, hogy egyáltalán létezik az óvodák történetét bemutató múzeum. Pedig tulajdonképpen logikus, hogy legyen ilyen. És hogy miért éppen Martonvásáron? Martonvásár – kastély – Brunszvik család – Brunszvik Teréz – első óvoda, azaz kisdedóvó. Nos, így már kézenfekvő, miért éppen Martonvásáron, a Brunszvik-birtok közvetlen szomszédságában működik ez a múzeum.
Az első szoba a Brunszvik család korának megfelelő bútorokkal, használati eszközökkel és egyéb tárgyakkal berendezett emlékszoba. A másik oldalon két emelet mutatja be az óvodák történetét, az első hazai óvoda 1928-ban történt megnyitásától az 1950-es évekig. Úgyhogy az unokával érkező nagymamák és nagypapák akár még nosztalgiázhatnak is a gyermekkorukból ismert játékokat, meséskönyveket, uzsonnás táskákat és összecsukható kiságyakat látva.
Azt szerintem nagyon sokan tudják, hogy az első hazai óvodát – angol példákat látva és követve – Brunszvik Teréz nyitotta meg 1828-ban. Róla azonban jóval kevesebbet tud egy átlagember, pedig a korabeli források szerint rendkívül művelt, éves, és nem utolsósorban szeretetreméltó nő volt, korának egyik legsziporkázóbb, legrokonszenvesebb, követésre méltó nőalakja.
1775- ben született, ifjúkorát a francia forradalom és a napóleoni háborúk idején élte. Ötvenéves volt a reformkor kezdetén, és a hetvennégyet taposta, amikor kitört az 1848-as forradalom. Nyolcvanhét évesen, 1861-ben hunyt el, hat évvel a kiegyezés előtt. Kapcsolatban állt Pestalozzival és Beethovennel, Széchenyivel és Vasvári Pállal. Ismerte Alexander von Humboldtot és Metternichet, Liszt Ferencet és Barabás Miklóst.
Teréz az arisztokrata lányok gondtalan, ám talmi csillogású életét élte, amikor rádöbbent, hogy őt a Teremtő nem mindennapi tanúságtételre szánta. Megismerve a jeles svájci pedagógus, Pestalozzi élő hitből táplálkozó nevelői tevékenységét, az egyszerű nép önzetlen szolgálatát, ő is elkötelezte magát mindezek mellett. Hittel vállalta küldetését, s e szolgálatnak szentelte minden idejét, pénzét, energiáját. Segítette az éhezőket, támaszt nyújtott az elesetteknek, magához vett és felnevelt egy szegény, árva kislányt. 1828-ban pedig megnyitotta hazánk, sőt a Monarchia első kisdedóvóját, amelyet újabb és újabb alapítások követtek.
Terézt az óvodák létesítésénél nem csupán holmi szépen hangzó szociális vagy humánus szempontok vezérelték, hanem ennél jóval több: a gyermeki lelkek megmentésének a vágya. Fő célja volt, mint írja, hogy „megóvja az elfajulástól a hon jövő korának csemetét, s gerjessze bennük az isteni szikrát”. Kisdedóvóiba elsősorban azokat a gyermekeket gyűjtötte egybe, akiket otthon senki sem nevelt, s akik így szeretetből, jóságból, testvériességből nem kaphatták meg azt az útravalót, amely nélkül egész emberré, istenhívő és emberszerető felnőtté nehezen lettek volna.
(Részlet a kiállítás anyagából)
És végül a két találós kérdés megfejtése: 1) A tantárgyak a Kisdedóvó-képző Intézet bizonyítványából valók, melyet bizonyos Ács Judith előmeneteléről állított ki az intézmény tantestület 1895. június 17-én. 2) A leltárjegyzék a Krisztinavárosi Kisgyermeki Őrintézet, azaz az első magyar óvoda falán függött 1829-ben.
Remélem, sikerült kedvet csinálnom neked egy martonvásári kiránduláshoz.
Fotók: Anyás-Apás (az indexképen óvónőképzős növendék iskolai egyenruhában)
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!