Csoda történt: a terhességem alatt túléltem a mellrákot
Bár a közvélekedés szerint a mellrák főként az idős nők betegsége, sőt a terhesség és gyermekszülés alatt nem is fordulhat elő, a valóság ennél jóval szomorúbb. A mellrák fiatal nőknél és akár a várandósság kilenc hónapja alatt is jelentkezhet.
Joggal merülhet fel a kérdés, hogy mellrákkal lehet-e szülni, sőt újabb gyermeket vállalni. Az alábbi történet azt igazolja, hogy az út bár nehéz és rögös, de nem lehetetlen végigmenni rajta.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
A 33 éves Sarah először 2020 januárjában fedezett fel egy borsónyi csomót a jobb mellében, de közel nyolc hónapig nem vett tudomást róla.
„A történetem egy olyan tabutéma, amiről nem szívesen beszélnek és eddig én sem szívesen beszéltem róla. Arról, hogy milyen sokáig nem foglalkoztam azzal a csomóval, amit a mellemben tapintottam. Nálam nem az volt a helyzet, hogy ma találtam egy csomót és ma felhívom az orvosomat, hanem majdnem nyolc hónapot vártam.”
Sarah azonban nem sokkal később teherbe esett, majd észrevette, hogy „zavaró” barna színű váladék szivárog a jobb mellbimbójából. Végül 2020. augusztus 5-én hívta fel, majd kereste fel a háziorvosát. A kivizsgálás eredményeként közölték vele, hogy úgynevezett „tripla negatív” mellrákja van, ezért kemoterápiára és sugárkezelésre van szüksége.
Sarah attól félt, hogy neki és párjának, a 35 éves Harrynek „talán el kell vetetnie a babát”, de az orvosok hamarosan megnyugtatták őket, hogy gyermekük „biztonságban van”, mivel a méhlepény védi a magzatot – és ez erőt adott neki az intenzív kezelések alatt.
Sarah azóta életet adott tökéletes kisfiának, Oscarnak, aki most kétéves, és az orvosok beleegyezésével októberre várja második gyermekét, aki idén októberre várható. Az eddig megtett útról így nyilatkozott:
„Amikor a kisfiam megszületett, el sem hittem, hogy milyen egészséges. Nem voltak szarvai és nem volt három lába – semmi olyan, amiről azt hittem, hogy a kemoterápia miatt lesz neki. Azt hiszem, a terhesség mentette meg az életemet.”
Sarah elmondta, hogy az orvos felkeresése volt a legnehezebb döntés, hiszen a lelke mélyén sejtett, hogy valószínűleg nagy a baj, és mellrákja lehet. De mindig elhessegette a gondolatot, folyton kifogásokat keresett magának, halogatta a dolgot és nem beszélt róla senkinek. De a terhessége mindent megváltoztatott.
„A várandósságom alatt eluralkodott rajtam a gondolat, és mindig azon pörgött az agyam, hogy mi lesz, ha mellrákot diagnosztizálnak nálam. Ez azt jelentené, hogy le kell mondanom a babámról?”
Végül Sarah 15 hetes terhesen szánta rá magát, hogy telefonáljon háziorvosának, és még aznapra időpontot kapott. Ezt követően kórházba utalták további vizsgálatokra és kezelésekre. A biopszia eredménye megerősítette a tripla negatív mellrák diagnózisát. A csomó addigra 5,5 centiméteresre növekedett, így nem várhattak az orvosok a kemoterápia megkezdésével. Szeptember 16-tól háromhetente, majd heti egyszeri kemoterápiát kapott egészen december 20-ig, amikor is szünetet tartott a kezelésben, hogy 2021. január 5-én világra hozza egészséges kisfiát, Oscart, hogy aztán január 29-én újra elkezdhesse a kemoterápiát. Február 23-án fejezte be a kemoterápiát, április 27-én volt a műtéte, amit sugárkezelés követett.
Június 17-én daganatmentesnek nyilvánították az orvosok (ami nem egyenlő a teljes gyógyulással – a szerk.), és most már második gyermekét várja. Hihetetlenül szerencsésnek érzi magát, hogy életben van. Azt mondja, hogy a folyamat olyan volt, mintha egy robotpilóta működtette volna a testét:
„Valaki azt mondja, hogy ez következik, ezt csináld, ezt vedd be és ezt érezheted, te pedig nem gondolkodsz, csak teszed, amit mondanak és mész előre.”
Sarah most arra összpontosít, hogy élvezzen minden pillanatot a családjával, és semmit ne vegyen természetesnek, hiszen az útja egészen másképp is alakulhatott volna.
Még ma sem tudja megmagyarázni magának, miért várt annyit az orvoshoz fordulással, de azóta mindenkit arra buzdít, hogy ne hagyja figyelmen kívül a tüneteket.
„Számomra is sokkal rövidebb és könnyebb lehetett volna az út. Annyi forgatókönyv, „ha” és „de” van. A visszatekintés szörnyű dolog, tönkre teheti az embert, de nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy sikerült túljutnom mindenen. Remélem, hogy történetem mindenkit arra bátorít, hogy foglalkozzon a tüneteivel, mert minél hamarább fény derül a mellrákra, annál jobbak a gyógyulás esélyei.”
Terhesség mellrák után, mellrák terhesség alatt?
Bár a közvélekedés szerint a rákbetegség főként az idősebbek betegsége, a valóság azonban sajnos az, hogy vannak olyan tumortípusok – és ezek között van az emlőrák is −, melyek az esetek jelentős részében fiatal korban jelentkeznek. Nem csoda hát, ha különböző összefüggésekben gyakran felmerül, hogy a mellrák és a terhesség miként fér meg egymással, mi a teendő, ha a kezelés után a beteg gyermeket szeretne vállalni, és mit lehet tenni, ha éppen a gyermekvárás időszakában derül ki a betegség. Erről beszélgettünk az Intima.hu női egészségportálon dr. Szentmártoni Gyöngyvér onkológus szakorvossal, az Intima onkoteam tagjával.
Milyen speciális szempontokat vet fel az a körülmény, hogy a mellrák az esetek nagy részében fiatal nőket érint?
Az utóbbi időben azt látjuk, hogy az emlőrák egyre fiatalabb, még rendszeresen menstruáló nőknél alakul ki, aminek azért van jelentősége, mert az emlőrákok jelentős hányada hormonérzékeny daganat. Az ilyen daganatok kezelésének fontos eleme a legalább öt éven át alkalmazott hormonterápia vagy más néven endokrin terápia, mely éppen az ösztrogén hatásának elnyomását célozza. Ez a menopauzához, a klimaxhoz hasonló állapotot hoz létre, elmarad a menstruáció, a petefészkek működése leáll. A kialakult helyzet pedig egyáltalán nem kedvez a gyermekvállalásnak, a terhesség esélyének.
Valóban nehéz helyzet az orvos és betege számára egyaránt. Milyen tényezőket kell mérlegelni, ha a pár mégis úgy dönt, hogy gyermeket szeretnének?
Nagyon fontos, hogy már a diagnózis felállításának pillanatától orvos és betege együtt gondolkodjanak a jövőbeni gyermekvállalási tervekről. Minden esetben gondosan mérlegelni kell a kockázatokat az előnyökkel szembeállítva. Hormonérzékeny daganatoknál mindig alapos megfontolást igényel, hogy az orvos részéről megengedhető-e, a beteg részéről pedig vállalható-e a terhesség, hiszen a várandósság – és különösen annak első trimesztere – hormonális szempontból igen aktív időszaka egy nő életének.
Ez a hormonális háttér. De az elején azt is említettük, hogy az emlőrák kezelése a petefészkeket sem hagyja érintetlenül. Van-e lehetőség e probléma áthidalására?
Igen, gyakori probléma, hogy mire letelik az ötéves kezelési periódus, a petefészkek már nincsenek olyan állapotban, hogy a beteg terhességre gondolhasson. Ilyenkor van nagy jelentősége a már említett előre gondolkodásnak, hiszen ma már van arra lehetőség, hogy még a kezelés megkezdése előtt felajánljuk a betegnek, hogy megőrizzük a petesejtjeit arra az időre, amikor már ésszerű kockázat mellett gyermeket vállalhat. Erre speciális intézmények működnek, ahol a levett petesejteket a későbbi felhasználásig megfelelő körülmények között tárolják.
Csak ezzel a módszerrel eshet teherbe egy kemoterápián és/vagy hormonkezelésen átesett beteg?
Természetes úton is létrejöhet a terhesség, hiszen ezek a betegek fiatalok, így szervezetük is viszonylag gyorsan képes regenerálódni a kezelések után. Ennek jeleként sokszor igen rövid idő alatt visszatér a menstruáció, mely a kezelések alatt szünetelt. Ez azonban egyrészt nem mindig következik be, másrészt a kezelések hatással lehetnek a termékenységre, a teherbe esési esélyekre is, hiszen a gyógyszerek hatására a petesejtek minősége is rosszabbodhat. Ehhez járul még, hogy a biológiai óra a kezelések alatt is ketyeg, és például egy 43 éves nőnél nyilvánvalóan kisebb a sikeres terhesség valószínűsége, mint akár öt évvel fiatalabban. Tudjuk, hogy a teherbe esési arányok 40 éves kor felett nemcsak az emlőrák miatt kezelt, de az egészséges nőknél is meredeken csökkennek. Szerencsére a korszerű nőgyógyászat ma már csodákra képes, ezért megfelelő szakorvosi háttérrel negyven felett, emlőrákkezeléssel a hátuk mögött is a siker esélyével vághatnak bele a gyermekvállalásba a nők.
Jelent-e speciális feladatokat a várandósgondozás egy olyan nő esetében, aki korábban emlőrák miatti kezelésen esett át?
Jó hír, hogy ezek a betegek is vállalhatnak gyermeket, és saját praxisomból is sok olyan esetet ismerek, amikor emlőrák miatt kezelt betegek problémamentes terhességet követően egészséges gyermeknek adtak életet. Fontos, hogy már a tervezés időszakában, majd a terhesség alatt mindvégig és a szülés idején is a szülész-nőgyógyász szorosan együttműködjön a beteget gondozó onkológus szakorvossal.
Akár műtét után is vállalható gyermek, sőt az anya ép melléből akár még szoptathatja is a babát. De akkor sem történik semmi helyrehozhatatlan a gyermek egészsége vagy későbbi élete szempontjából, ha erre nincs mód, ilyen esetekben teljesen elfogadható és megfelelő megoldást jelentenek a korszerű tápszerek.
Vannak-e lelki szempontok, melyeket figyelembe kell venni a gyermekvállalási tervek mérlegelése során?
A helyzet pszichés szempontból is megterhelő, hiszen ilyenkor – érthető módon – rengeteg kérdés merül fel a betegben: képes lesz-e egyáltalán teherbe esni, vajon kiújul-e a betegsége vagy sem, mekkora kockázatot vállal a terhességgel, stb. Nehéz helyzetben van ilyenkor az orvos, hiszen hiába vannak a kezében statisztikák, nem fogja tudni előre látni, hogy az adott esetben mit hoz a jövő. Az alapelv az, hogy senkitől nem szabad elvenni az esélyét egy ilyen betegség után, de mindig mérlegelni kell a körülményeket. Ilyenkor az onkoteam tagjai a családdal együtt végigveszik a szempontokat, melynek során nagy súllyal esik latba a beteg és családjának preferenciája, az, hogy ők mit terveznek a jövőre nézve.
A teljes cikket itt olvashatod el.