Plus-size gyerekholmik kövér gyerekekre
Egyre több ruhagyártó külön méretezéssel gondol a duc… nem, nem, mondjuk ki: a kövér gyerekekre. Többek között a H&M, a Tesco és a Marks & Spencer hozott forgalomba „Plus”, „Plus fit” és egyéb eufemisztikus megjelölésekkel ellátott kollekciót azokra a gyerekekre gondolva, akik nem férnek bele az átlagos méretre tervezett ruhákba.
Igen, már a 3 éveseknek szánt holmik között is van plus-size méret.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Megszokhattuk, hogy a ruhaüzletekben külön plus-size részleg áll a terebélyesebb asszonyok és kisasszonyok, a pocakos-potrohos urak számára. A gyerekméretek viszont – egészen mostanáig – csak a testmagasságot vették figyelembe a méretmegjelölésnél. Egyre több konfekciógyártó cég dönt azonban úgy, hogy a gyerekméreteknél is két szortimentet kínálnak eztán: a normál méretek mellett plus-size méreteket is a kövérebb gyerekek számára. A H&M például nem kevesebb, mint 7,5 centiméterrel bővebbre szabja a plus-size gyerekméretek derékbőségét. A Tesco is piacra dobott egy „plus fit”-nek elkeresztelt kollekciót, melyben 16 éves korig kínál ruhákat a nagyobb darab gyerekekre. És mit gondolsz, mi az alsó korhatára ennek a kollekciónak? Szinte hihetetlen, de már 3 évesekre is lehet kapni ilyen bővebbre szabott darabokat. Tescónál jóval magasabb árkategóriájú Marks & Spencer ’Plus’ jelölésű ruhái a 4-től 16 évesig tartó korosztály számára készülnek.
Egyre nagyobb szükség van a bővebb ruhákra
A nagy ruhagyártók minden bizonnyal a kereslet után mennek, amikor úgy döntenek, nem elég a gyerek testmagasságát figyelembe venni a ruhák méretezésénél. A gyerekkori elhízás egyre nagyobb probléma, egyes statisztikák szerint 10-11 éves korban már minden ötödik gyerek a túlsúlyos kategóriába sorolandó.
Pedig a gyerekkori elhízás egy csomó későbbi egészségi problémának „ágyaz” meg, ilyen – nagyon is a teljesség igénye nélkül – a cukorbetegség, a magas vérnyomás vagy bizonyos rosszindulatú daganatok.
A gyerekkori elhízás megelőzésére hatalmas erőfeszítések történnek világszerte. Ezek közül szedtem össze néhányat.
Kimutatták például, hogy az anya terhesség alatti étkezése is befolyásolja, hogy a gyerek később elhízott lesz-e, ezért próbálkoznak felvilágosító programokkal, melyekkel a várandósokat az egészséges étkezés irányába igyekeznek terelni. Több-kevesebb sikerrel. Picit reményt keltő, hogy az életmód megváltoztatására irányuló tanácsok iránt talán a gyermektervezés és gyermekvárás idején a legfogékonyabbak a nők, ezért például a dohányzásról való leszokást célzó programok is kifejezetten őket célozzák meg.
A megelőzés másik fontos területe, amikor azt igyekeznek befolyásolni, mi kerül a család asztalára. De elvileg célravezető lehet az egészségtelen ételek megadóztatása, ilyen például az úgynevezett cukoradó vagy a nálunk is érvényben lévő úgynevezett csipszadó, hivatalos nevén népegészségügyi termékadó (neta). Egy tavalyi adat szerint a Magyarországon forgalmazó cégek eddig körülbelül 122 millió forintot fizettek be csipszadó címén a költségvetésbe, és bár észlelhető ugyan némi változás, az egészségtelen élelmiszerek megadóztatása nem hozott átütő változást a lakosság egészségi állapotában.
Elvileg az is jó lehet, ha hatóságilag szabályozzák, milyen reklámok kerülhetnek a gyerekek elé. Több ország is van, ahol a gyerekek szempontjából népszerű idősávokban, a gyerekcsatornákon, illetve más csatornák gyerekműsoraiban nem lehet reklámozni például gyorséttermi ételeket, cukros üdítőket, csipszeket és egyéb értéktelen rágcsálnivalót. Problémát jelent ugyanakkor, hogy például a közösségi médiában való hirdetéseket szinte sehol nem sikerült eddig szabályok közé szorítani,pedig a gyerekek idejük jelentős részét töltik ezeken az oldalakon.
A szülői példamutatás fontos (lenne)
Mint minden másban, úgy az egészséges étkezési szokások kialakításában is az lenne a legfontosabb, hogy a gyerekek otthon pozitív mintát lássananak. De mit várhatunk egy olyan korban, amikor például külön kampányt kell indítani arra, hogy a család naponta legalább egy étkezést költsön el úgy, hogy együtt körülülik az asztalt és minden családtag együtt vacsorázik például. Korábban olvastam például egy felmérést, ahol a családi étkezésre alkalmas asztal beszerzésének fontosságát népszerűsítették, mert nem kevés olyan otthon van, ahol eleve nincs olyan asztal, ami alkalmas lenne a közös étkezésekre. Ehelyett esznek, ahol érik, tévé előtt, fotelban, földön, ágyon elheverve. Már náluk is egyre több helyen lehet kapni például olyan ülőgarnitúrákat, ahol a kanapé és a fotelok karfája kifejezetten úgy van kiképezve szélesre és laposra, hogy azon elférjen egy tálca vagy legalábbis egy tányér. Nesze neked, közös családi étkezés.
Ami a szülők szerepét illeti a gyerekkori elhízás megelőzésében, ez azért is nehéz kérdés, mert a kövér gyerekek szülei sokszor maguk is elhízottak. Ez pedig azon túl, hogy az ételek minőségét és mennyiségét illetően rossz példát mutat, azért is veszélyes, mert testképzavart is okozhat, ami megakadályozza, hogy a szülő egyáltalán reálisan lássa elhízott gyermekét. Pár éve olvastam például egy olyan vizsgálatról, ahol kövér gyerekek szüleinek mutattak testképábrákat normális testsúlyú, kórosan sovány, túlsúlyos, illetve súlyosan elhízott gyerekekről. Azt kérték tőlük, válasszák ki azt az ábrát, mely véleményük szerint a legpontosabban ábrázolja saját gyereküket. Érdekes volt, hogy míg a normális testsúlyú szülők nagyobb arányban választották – a realitásoknak megfelelően - a kövér testsémát mutató ábrát gyermekük leírására, úgy az elhízott szülők igen jelentős része normális testsúlyúnak látta gyerekét és az ennek megfelelő ábrát választotta ki.
Addig pedig, amíg a szülők előtt rózsaszín fátyol lebeg, végül is mit várunk? Addig maradnak a nagy ruhamárkák „Plus”, „Plus fit” és egyéb finomkodó megjelölésekkel ellátott kollekciói már a hároméveseknek is.
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!