• Anyás-Apás

A járványba azért nem kell beleőrülnöm, vagy szerinted igen?

Előre szögezzük le, hogy a járvány miatt szükséges korlátozó intézkedések fontosak és életet mentenek. De már a tavaly tavaszi előző hullám alatt is felbukkantak, az utóbbi időben pedig még inkább felerősödtek azok a hangok, melyek a járvány miatti szorongás, a bezártság és életünk számos ponton bár szükséges, mégis frusztráló korlátozása, megváltozása miatti mentális problémára figyelmeztetnek.

És a közvélemény kíméletlenül „lecsap”, ha úgy ítéli meg, hogy szerintük valaki mások életét, egészségét veszélyezteti „kihágásával”.

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!


Egy brit édesanya a Mumsnet oldalán osztotta meg dilemmáját azzal a szituációval kapcsolatban, amiben hetek-hónapok óta kénytelen élni, egy pici gyerekkel, akinek ráadásul éppen most jön a foga, így aztán különösen nyűgösen, sírósan telnek a napok és az éjszakák. Ahogy ismeretes, Nagy-Britanniában a legtöbb helyen teljes vagy csaknem teljes karantén van érvényben, ahol a fiatal anya él, ott az emberek csak a legszükségesebb dolgokért, bevásárlás és munkába járás céljából léphetnek ki az utcára. A férje az alapvető szolgáltatások nyújtó intézményben dolgozik, egy iskolában pedagógus, ezért minden nap eljár munkába, és annak a jelképes „buboréknak” a tagjai is mind dolgoznak, akik a fiatal anya társaságát, lelki támaszát jelentenék normális időkben. Így aztán kettesben tölti a napokat a babájával a négy fal között, ahonnan legfeljebb napi séták céljából tudnának kimozdulni, ám a rossz idő miatt ez is kútba esik. A Christophnak elnevezett téli vihar ugyanis épen akkor tombolt a környékükön, akkora esőt zúdítva a városra, amiben még egy esőhöz edzett angol anya is képtelen kilépni az utcára.


Azt kérdezte hát a netes anyai kupaktanácstól, hogy vajon megteheti-e, hogy egy órácskára egyedül kimozdul, amikor a férje éppen otthon van, hogy addig vigyázzon a babára. Azt tervezi, hogy egy kicsit nézelődik az otthonuktól két percnyi autóútra lévő kertészeti áruházban, nem többet egy óránál. Azt is kiemelte, hogy a férjét rendszeresen tesztelik covidra, és eddig minden tesztre negatív volt. Úgy érzi, hogy ezzel nem sért szabályt, de nagy szüksége lenne rá, hogy kicsit visszanyerje lelki egészségét.


A válaszok – nem meglepő módon – két ellentétes pólus köré csoportosultak: sokak szerint menjen bátran, ez jót tesz neki is, és nem is sért vele szabályt. A másik álláspont képviselői viszont felelőtlennek bélyegezték, aki még ennyi áldozatra sem képes a többiekért, hogy nyugodtan a fenekén maradjon.


Nézzünk először néhányat a támogató álláspontok közül!

„Hogy menjél-e? Naná, hogy menj. Vásárolj magadnak valami szép növényt és mutasd meg a babádnak. Tegyél meg minden, ami elviselhetőbbé teszi az életedet.”
„Menj nyugodtan. A kertészeti áruházak nyitva vannak, ezért semmi tiltott dolgot nem követsz el vele. Más kérdés, hogy ezek az áruházak nem tartoznak az alapvető szolgáltatást nyújtó üzletek közé, ezért igazából nem kellene nyitva lenniük, de ez nem ok arra, hogy erkölcsi kérdést csinálj abból, hogy bemehetsz-e vagy sem. A kormány megengedte, hogy nyitva legyenek, ennyi. Viselj maszkot, tarts be a biztonsági távolságot és élvezd, hogy kicsit kimozdultál a megszokott környezetedből.”
„Ne is törődj a hisztérikus kommentekkel. Nem tilos, hogy odamenj, menj hát és érezd jól magad. Ez az egyik a kevés döntési jog közül, ami még megmaradt nekünk.”

Mások viszont nem voltak ennyire megértőek, azt hangoztatva, hogy nem ő unatkozik otthon egyedül, hanem mindenki.

„Mi MINDANNYIAN szintén otthon unatkozunk. Azért egy kertészeti áruház mégsem izgalmas élménypark.”
„És az áruházi dolgozókra nem gondolsz? Ők már nem is számítanak? Nem elég, hogy ki vannak téve a vírus veszélyének, még az is lelki konfliktust kelt bennük, hogy látniuk kell a sok vevőt, akik nem alapvető dolgokért bemennek hozzájuk. A nézelődés ebben az esetben azt jelenti, hogy szorongást keltesz az eladókban.”
„Én értem, mit mondasz, mert én is itthon vagyok egy babával. De én is csak egyszer mentem el a közeli szupermarketbe, mert már nem bírtam a négy fal között, aztán elkaptam a vírust. Most itt vagyok egy babával, akit a köhögésemmel állandóan felébresztek, ezért egész nap fáradt, nyűgös és sírós. Éppen ezért te is gondolkodj bölcsen. Nem alapvető szükséglet elmenni a kertészetbe. Sajnálom, hogy ebbe a helyzetbe kerültél, de nem te vagy az egyetlen, aki unatkozik. Ez semmi esetre sem elég indok arra, hogy terjeszd vagy elkapd a fertőzést.”

A járvány lelki áldozatai

A covid-fertőzés közvetlen egészségi következményei mellett már a járvány sokkal korábbi szakaszában sokan kezdték el feszegetni, hogy mekkora lelki terhet ró az emberekre a megfertőződéstől való félelem keltette szorongás, illetve a korlátozások és bezártság miatt frusztráció, nem is szólva arról, mekkora pszichés nyomást képes kelteni, amikor megtapasztaljuk, hogy korábban szilárdnak hitt dolgok foszlanak szét egy pillanat alatt, illetve kikerülnek a kezünkből életünk olyan pontjai, melyekről addig azt hittük, hogy magabiztosan tudjuk irányítani.


Korábban már írtam arról, hogy a tavaszi karantén a családon belüli erőszak miatt is hatalmas veszélyt jelentett nőkre és gyerekekre egyaránt, de az is hamar kiderült, hogy a gyermekkori szorongásnak és depressziónak sem tesz jót életünk kényszerű megváltozása, nem is szólva a felnőttekről.


Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) már májusban arra figyelmeztetett, hogy hatalmas befektetések szükségesek a mentális betegségek ellátása terén, hogy enyhíthessék a járvány okozta pszichés terheket.

„A világjárvány mentális egészségre gyakorolt hatásai máris rendkívül aggasztóak – nyilatkozta még azelső hullám után dr. Tedros Adhanom Ghebreyesus, a WHO igazgatója. – A társadalmi elszigetelődés, a fertőzéstől való félelem, a családtagok elvesztése mind hozzájárulnak a stresszhelyzethez, amit csak fokoz a jövedelem és a munkahely elvesztése.”

Amit csak súlyosbít, hogy a bezárások és korlátozások miatt a mentális betegségek ellátáshoz is nagyon megnehezedett a hozzáférés.


Aki régebben olvas itt, az tudja, hogy teljes meggyőződéssel vallom, hogy akkor jutunk ki leggyorsabban és legkisebb áldozatokkal a jelenlegi helyzetből, ha még egy kicsit kitartunk és betartjuk a szabályokat, és persze beoltatjuk magunkat. Mindazonáltal azt gondolom, hogy nem törnék pálcát valaki felett egyórányi nézelődését a közeli kertészetben, különösen a szűkebb környezetemben látva és a médiában olvasva ennél sokkal komolyabb szabálytalanságokról, üzleti útként „okosban” lebonyolított egzotikus telelésekről, lázcsillapítóval teletömve iskolába küldött gyerekekről és munkába menő felnőttekről. Szóval ez esetben én is a kertészeti áruda mellett vagyok, ha ez akár egy kicsit is segít.

Forrás: WHO itt és itt és itt

Fotó: Adobe Stock


Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!

Ezek is érdekelhetnek:

Gyermekkori depresszióról járvány idején

Az otthoni tanulás unalmas, ezért az én gyerekeim nem is vesznek benne részt

Rettegés az ismeretlentől: veszélyes-e a koronavírus a várandósokra?

Hogy ne a rendőrökkel kelljen tápszert hozatni...

Biztonságos családi bunker helyett életveszélyes háziőrizet

Összezárva a szülői öklökkel

Beoltattam magam és nem változtam gyíkká


Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!

© 2021 Anyás-Apás