Gyermekkori depresszióról járvány idején
Amikor a jelenleg zajló pandémia veszteséglistájáról beszélünk, hajlamosak vagyunk kizárólag a vírusfertőzés miatt kórházban ápolt, lélegeztető gépre került vagy elhunyt betegekre gondolni. Ha a gyerekekre terelődik szó, legfeljebb olyan összefüggésben beszélünk róluk, hogy rájuk alig veszélyes a vírus, ám továbbadhatják a fertőzést olyanoknak, akiknél a betegség komolyabb következményekkel jár. Például a nagyszülőknek.
Ám úgy tűnik, hogy léteznek olyan szempontok is, melyek alapján nagy vesztesek ők is.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
A korlátozó intézkedések nyomán ugyanis ugrásszerűen megnőtt a depressziós gyerekek és tinédzserek száma.
Ahogyan mindenki tudja, a tavaszi hullám idején az országok többsége egyebek mellett az iskolák bezárásával, online oktatás bevezetésével is igyekezett lassítani a járvány terjedését. Már akkor megszólaltak aggodalmas hangok azzal kapcsolatban, hogy mentálisan súlyosan érintheti a gyerekeket az iskolabezárások és a kijárási korlátozások okozta bezártság és elszigetelődés, amire csak rátett egy lapáttal a biztonsági távolság betartása, ami eleve lehetetlenné tette a testi kontaktus minden formáját, az ölelést és puszit is beleértve.
Számokat, objektív tényeket azonban eddig nem nagyon láttunk, inkább csak hipotézisek és aggodalmak fogalmaztak meg. Mostanra azonban itt vannak az első kutatási eredmények is, mutatom máris.
A Cambridge Egyetem kutatói most hozták nyilvánosságra annak a vizsgálatuknak az eredményeit, melyben a tavaszi kijárási korlátozások és a gyermekek mentális állapota közötti összefüggéseket elemezték. Ehhez 168, 8 és 12 év közötti gyermek mentális állapotát mérték fel a kijárási korlátozás bevezetése előtt és után, illetve követték állapotukat nyomon, elsősorban szorongásos és depressziós tünetek szempontjából.
Azt találták, hogy a kijárási korlátozás előtti állapothoz képest a bezártság és az online oktatás hetei alatt megszaporodtak, illetve súlyosbodtak a depresszióra utaló tünetek.
„Az iskolák országos szintű tömeges bezárása olyan helyzetet teremtett, amilyen krízisre korábban még soha nem volt példa. Nem csoda hát, hogy senki nem tudta, miként hat mindez a gyermekek mentális állapotára – magyarázza vizsgálatot vezető Giacomo Bignardi. – Vizsgálatunk az elsők között van abból a szempontból, hogy ugyanazon gyermekek mentális állapotának nyomonkövetésével hasonlítottuk össze a karantén előtti és utáni helyzetet. Sajnos azt kellett látnunk, hogy a gyermekek mentális állapota sokkal rosszabb volt a korlátozás után, mint előtte, és sajnos ezeket a negatív hatásokat a gyermekek életkorától és nemétől, illetve a család anyagi helyzetétől függetlenül általánosan megfigyeltük.”
A szerzők hangsúlyozzák, hogy a gyermekkor egy kitüntetett életszakasz abból a szempontból, hogy gyermekkorban különösen nagy mentális pusztítást tud véghez vinni a kortársaktól való elszigetelődés és magányosság, a mentális egészséghez alapvetően fontos a társakkal való rendszeres interakció. És a mentális problémák közül is a depresszió az, aminek kialakulásához vagy súlyosbodásához jelentős mértékben hozzájárul az elmagányosodás. A helyzetet pedig csak súlyosbítja, hogy a kijárási korlátozások azoknak a tevékenységeknek a körét is beszűkítik, melyek korábban élvezetet nyújtottak, mint amilyen például a sport. Így pont azok a dolgok estek ki a gyerekek életéből, melyek valamelyest javíthattak volna a hangulatukon és mentális állapotukon addig is, míg távol maradni kényszerültek a sulitól, az osztálytársaktól és barátoktól.
Azt hiszem, hogy a közeljövőben még sok hasonló vizsgálat eredményei várhatók, és meglepődnék, ha ezek a fentiektől merőben eltérő következtetéseket hoznának.
Forrás: Archives of Disease in Childhood
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!