• Anyás-Apás

Mikor feltámad a szél – könyvajánló

Frissítve: 2021. szept. 29.

Az öt évvel ezelőtti nyáron azzal volt tele a hazai média, hogy egy 17 éves fiú a máltai családi nyaraláson a tengerbe fulladt. A tragédiáról mindenkinek volt véleménye, fotelkommentelők mondtak megfellebbezhetetlen ítéletet felelőtlen szülőkről és a veszélynek fittyet hányó kamasz gyerekekről, akik csak mennek a maguk feje után. Aztán tessék, itt a baj.

Azt viszont senki nem kérdezte, mi is történt valójában, mennyi igaz abból a néhány mondatból, amit az egyes sajtóforrások jószerivel változtatás nélkül egymástól vettek át, hogy aztán a maguk fantáziáját hozzákörítve tálalják a történetet a borzongásra éhes publikumnak.

 

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!


Arra pedig még kevesebben voltak kíváncsiak, hogyan éli meg azt a túlélhetetlen egy anya, hogy elveszíti egyik gyermekét. Hogyan lehet túlélni, továbblépni – erről szól Angela Murinai Mikor feltámad a szél című könyve. Mert el akarta mondani az igazságot, és mert az segített neki, hogy kiírhatta magából a fájdalmat és a veszteséget.


A történet nem ott indul, amikor felszáll a repülőgép a máltai nyaralásra induló édesanyával és három kamasz fiával és nem is ott ér véget, amikor a repülőgép landol a budapesti repülőtéren – az immár háromtagúra fogyatkozott családdal. Az egész könyvet végigkíséri az „előtte” és „utána” szerinti felosztás, mi történt egy-két-három-öt-nyolc évvel-hónappal a szél előtt és mi történt egy-két-három-öt-nyolc nappal-héttel-hónappal a szél után. A szél előtt és után, ami a máltai partok mentén könnyen feltámad és alattomos áramlatokat kelt a tengerben, ami könnyen a vesztét okozhatja annak, akit felkészületlenül ér a nyílt víz felé húzó ellenállhatatlan vonzás.


De tulajdonképpen minden mindennel összefügg, a könyv végére a történések egymásba fonódó szemekké állnak össze, ahol talán már a kezdet előrevetítette a véget.

„Felkocogtam az emeletre, ahol rátették a tappancsokat a hasamra, majd a letolásom tovább folytatódott:
– Miért nem szólt, anyuka? És ha hirtelen megreped a burok, és előrebukik a zsinór és megfullad a gyerek? – így biztatott a szülésznő, mikor a gép elkezdte mérni a fájásaim.
Miért nem szóltam? Azért nem szóltam, mert én azt tanultam, hogy amíg kibírok valamit, addig ne szóljak. Oldjam meg. Ne hisztizek. Azért. Nem tudtam, mikor kell szólni, és nem akartam, hogy majd azt gondolják, egy míszpicsa vagyok, aki még szülni se tud. Azért.
És megfullad a gyerek, visszhangzott a fejemben. Jaj, istenem, hát majdnem megfullasztottam a gyereket! Az én gyerekemet!”
Angela Murinai három kamasz fiával nyaral a csodálatos Gozo szigetén, amikor legidősebb gyermekét elsodorja egy áramlat és belefullad a tengerbe. A Mikor feltámad a szél azonban több mint gyászkönyv, nem csupán az anyai fájdalomról és túlélésről szól. A személyes történeten túl szembesít bennünket az anyaság nehézségeivel, a nőket érő erőszakkal, a család, a házasság vagy a hit kérdéseivel. Szól a szeretetről és az emberi jóságról, valamint a döntés erejéről - arról, hogy a legnagyobb sorscsapások idején is képesek vagyunk meghatározó döntéseket hozni és kézben tartani az életünket. Az édesanya négyévnyi gyász után döntött úgy, hogy megírja azokat az érzéseit, melyekkel azóta is együtt él. A Mikor feltámad a szél egyszerre szól veszteségről, családról, gyökerekről és örökségről, elmúlásról és túlélésről.
„Négy éve ment el. Én filmekből tanultam a gyászt, és azokban azt láttam, hogy ha fáj, akkor ordítani kell, hajat tépni, vagy összeesni, elgyengülni. Én akkor sem csináltam ilyet, amikor megtörtént. Egyszerűen csak kiestem a világból.
Vannak helyzetek, amiket túlélhetetlennek gondolunk egészen addig, amíg túl nem éljük őket. Valójában sokkal több szörnyűséget kibírunk, mint gondolnánk. Bármi történhet velünk, a nap felkel másnap is, a szívünk tovább dobog, a tüdőnk levegőért sóhajt, így néha hiába szeretnénk meghalni, mégis élünk tovább. És van olyan is, mikor eldöntjük, hogy élni akarunk. Én tudatosan választottam az életet, és nem csupán azért, mert van még két fiam. Magamért akartam tovább élni. Tudom, hogy tartozik még nekem az élet. Tartozik nekem örömökkel, szépségekkel és idővel. Sok idővel, ami alatt képes leszek megbékélni, ami alatt kárpótol a veszteségért, hogy meg tudjam bocsátani neki, hogy a fiamat elvette.”

Angela Murinai Mikor feltámad a szél című könyve a Libri Kiadónál jelent meg.

Fotó: Anyás-Apás


Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!


Ezek is érdekelhetnek:

Kőbölcsőben nem lehet gyereket ringatni

Akiknek két anyja van – könyv az örökbefogadásról

Fotó név nélkül – könyv Henriettáról, a méhnyakrákról és a halhatatlanságról Elég az hozzá – egy könyvről, gyerekkori nyarakról, ilyesmiről

A lányomért bármit – könyvajánló

A visszakapott élet – könyvajánló a mellrákról


Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!

0 hozzászólás