Mi neveljük rossz evővé a gyerekeinket!
Frissítve: 2020. aug. 13.
Az étellel és az étkezéssel való kapcsolat már egészen kisgyermekkorban kialakul, és az evési szokások, a testsúly szempontjából hosszú távon sem mindegy, milyen ez a kapcsolat. A dietetikus szerint mi magunk, szülők rontjuk el a dolgot már nagyon korán, nem meglepő hát, ha olyan sok a rossz evő gyerek, később az egészségtelen, egyoldalú táplálkozás és az elhízás.
Válaszutak, ahol elronthatjuk, és tippek, hogy ne rontsuk el.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy olyan kor, ahol a szépen megterített asztalnál közösen elköltött családi étkezések „megszentelt” helynek és „megszentelt” alkalmaknak számítottak, ahol alkalom nyílt a közös dolgok megbeszélésére. Hol vagyunk ma már ettől? Mindenki rohan, mindenki siet, a szülőknek nemhogy arra nincs elég idejük – vagy türelmük? – hogy megteremtsék a feltételeket a nyugodt családi étkezésekhez, hanem még arra sem, hogy legalább együtt egyen a család. Pedig nem kell visszamenni a boldog békeidőkbe, hogy meggyőződjünk ennek fontosságáról, hiszen manapság is számtalan kutatás jelenik meg arra vonatkozóan, hogy azokban a családokban, ahol közösen étkeznek, kevesebb az elhízott vagy evészavaros gyerek. Ezen túlmenően általánosságban is kiegyensúlyozottabbak azok a gyerekek, akiknek a családi étkezések módot nyújtanak az együttlétre, a beszélgetésre, netán az értelmes vitákra, ahol a szülők már nagyon korán bevonhatják a gyerekeket a családot érintő dolgok megbeszélésébe.
Egy ideális világban. Mert nézzük például a svéd Stokke cél által nemrégiben rendelt felmérést, amiből az derül ki, hogy a családok mindössze töredéke ül egyáltalán asztalhoz az étkezések idejére. És akik nem, azok vajon hol esznek? Hazafelé menet útközben az utcán, otthon a tévé előtt a fotelban vagy törökülésben a földön... a lehetőségek száma végtelen. Egy biztos: nem terített asztalt körbeülve.
A csalási étkezés irreális elvárás?
Olvastam egy dietetikus fejtegetését ezzel kapcsolatban, aki azt mondja, hogy irreális elvárás lenne megkövetelni, hogy minden étkezés közös családi körben történjen, hiszen nap közben mindenki rohan a maga dolga után, a gyerekek jó esetben a napköziben vagy a nagymamánál esznek, rossz esetben bekapnak valami nasit az iskolai büfében vagy a gyorsétteremben. Viszont – mondja – arra mindenképpen időt kellene szakítani, hogy legalább egy étkezés – tipikusan a vacsora alkalmával összejöjjön az étkezőasztal körül a család.
Fel is sorolta azokat a leggyakoribb hibákat, melyeket már nagyon korán elkövetünk, így esélyt sem adunk az egészséges étkezési szokások kialakulásának, illetve annak, hogy a gyerekeinknek egészséges kapcsolata alakuljon ki z ételekkel és az evéssel.
Rögtön az első hiba:
1. Nem helyezünk hangsúlyt a közös étkezések megszervezésére.
„Ez a legnagyobb hiba, amiben mi, szülők bűnösök vagyunk, hiszen a közös étkezés az első és alapvető lépés, ami alkalmat nyújtana a gyerekeknek, hogy elsajátítsák a megfelelő étkezési szokásokat és az ezzel kapcsolatos társadalmi normákat.
Ezzel függ össze a következő pont is:
2. Nem mutatunk jó példát gyerekeinknek.
Ha például a szülő is állandóan sült krumplival tömi magát, mitől is várnánk el, hogy a gyerek majd nyers sárgarépát rágcsál? (Igen, sarkítottam.)
3. Túl sok szabályt erőltetünk a gyerekre az étkezések során.
Könnyű belátni, ha a közös étkezés csak a szabályokról és azok hatalmi érvényesítéséről szól a szülők részéről, ha evés közben csak azt hallja, hogy ezt ne csináld meg azt ne csináld, akkor nem lesz számára a nap örömmel várt eseménye a családi ebéd vagy vacsora. A dietetikus tehát azt tanácsolja, hogy fektessünk le néhány alapvető szabályt, aminek a betartását minden körülmények között megköveteljük (például, hogy étellel, pláne villával a szájban nincs felugrálás vagy szaladgálás), de például ne tegyük kötelezővé, hogy a gyerek mindent megegyen, amit a tányérjára teszünk – vagy amit ő maga szed a tányérjára.
4. Túl sok választási lehetőséget kínálunk a gyerek számára.
A kutatások szerint a kisebb és nagyobb gyerekek idővel megtanulják szeretni azt, amit már ismernek. Ha tehát például a gyerek a legelső alkalommal visszautasítja a brokkolit, és ezért soha többé nem kínáljuk neki azzal a felkiáltással, hogy „már a múltkor sem szerette”, akkor soha nem lesz alkalma megkóstolni és megszeretni, így étkezése nagyon egysíkúvá válik. Hiszen ki ne ismerne olyan gyereket, aki például virslin él?
Ha viszont ilyenkor újabb és újabb dolgokkal kínáljuk meg abban a reményben, hogy valami csak-csak elnyeri a tetszését, akkor ezzel csak azt tanítjuk meg neki, hogy ételválasztásával kontrollt gyakorolhat a környezete felett.
5. Túl sok figyelmet fordítunk a válogatósságra.
Az előbbi ponttal függ össze az is, hogy hamar kialakul egy örök játszma a gyerek és a szülők között, a gyerek pedig hamar megtanulja, hogy sakkban tarthatja a felnőtteket azzal, hogy eszik vagy nem eszik, és ha megtagadja az evést, ezzel bizonyos előnyöket harcolhat ki magának.
6. Ráerőltetjük az evést a gyerekekre.
vegyünk erőt magunkon és soha ne kényszerítsük a gyereket evésre, még akkor sem, ha úgy érezzük, hogy nem eszik eleget. Ahogyan valaki bölcs öreg mondta ebben a témában, ha úgy egyébként van előtte elegendő mennyiségű és minőségű étel az asztalon, gyerek még nem halt éhen.
7. Megengedjük, hogy a gyerek figyelmét valami elvonja evés közben...
...legyen az tévé, játék, tablet vagy mobiltelefon. Ami annál is fontosabb tanács, mert a szülők egy része éppen maga vet be valami figyelemelterelés, hogy míg a gyerek a mesét nézi a tableten, talán sikerül észrevétlenül a szájába csempészni néhány falatot. A már említett Stokke-felmérésben a szülők több mint kétharmada ismerte el, hogy élt már ezzel a trükkel. Ez azonban alapjaiban helytelen, hiszen ezzel csak azt tanítjuk meg a gyerekeknek, hogy az étel rossz vagy nem fontos. Még ha rövid távon talmi előnyöket is sikerül elérni, a figyelemelterelésből csak azt szokja meg a gyerek, hogy az étkezés csak valami rossz dolog, amin a lehető leghamarább túl kell esni.
Ezen túlmenően az a gyerek, aki evés közben a tabletet bámulja, soha nem tanulja meg az étkezés közbeni társasági szabályokat.
8. Minden héten ugyanazokat az ételeket kínáljuk a gyereknek.
Talán kényelmes és megszokott, ha nagyjából ugyanaz a heti étrend forog mindig, de ne feledkezzünk meg arról, hogy ez így könnyen unalmassá válhat, az unalom pedig elég nagy ellensége minden gyereknek. Az unásig ismételt ételeket kevésbé szívesen eszik, mintha a megszokott ízeket mindig valami kis változtatással tesszük az asztalra. Ily módon a gyerek többféle ízzel, illattal és textúrával is megismerkedhet. Ez a nehezebb út – mondja a dietetikus –, de megéri a fáradságot. Jó megoldás lehet heti menü tervezése, így nem győz a megszokás, amikor reggel azon törjük a fejünket, mit készítsünk vacsorára a családnak.
Végül pár inspiráló fotó, mi mindent lehet kihozni látványban a legegyszerűbb tükörtojásból is (a képre kattintva nagyobb méretben is megnézheted):
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!