Lehetnek-e női hormonok a virsliben? – beszéljünk a fitoösztrogénekről!
Nemrégiben egy édesanya arról számolt be, hogy hatéves kislánya mellében változó méretű csomókat vett észre. Ijedten orvoshoz vitte a gyereket, és miután a különböző vizsgálatok nem vezettek eredményre, a doktornőben felmerült, hogy a kislány kedvenc ételének számító virsli okozhatja a problémát. Bár az anya nem nagyon hitt a dologban, de megfogadta a tanácsot, és kiiktatta a virslit az étrendből. És csodák csodája: a kis csomók eltűntek.
Lehet, hogy a fitoösztrogének voltak felelősek a tünetekért? De hogyan kerül hormon a virslibe?
Már rögtön az elején pontosítok, mert a fitoösztrogének – ahová eszmefuttatásunk végén el szeretnénk jutni – valójában nem hormonok, hanem hormonszerű anyagok.
De kezdjük a legelejétől. Az ösztrogén voltaképpen többfajta női nemi hormon gyűjtőelnevezése, ide tartozik többek között az ösztron vagy az ösztradiol. De az ösztrogénekhez hasonló hatású anyagok nemcsak az emberi vagy állati szervezetben találhatók, hanem a növényekben is, ezek az úgynevezett fitoösztrogének. Bár a fitoösztrogének hormonszerű hatása messze elmarad a szervezetben termelődő ösztrogénétől, ám a növényi fitoösztrogének és az emberi szervezetben termelődő ösztrogének is ugyanazokért a kötőhelyekért (receptorokért) „versengenek” a szervezetben és fejtik ki hatásukat. A fitoösztrogének akkor kerülnek előtérbe, amikor a szervezet ösztrogéntermelése csökkent, például gyermekkorban vagy a változókor (klimax után).
Miben találhatók fitoösztrogének?
Most, hogy már értjük a fitoösztrogének hatását, nézzük meg, miben találhatók ezek a hormonszerű hatást kifejtő anyagok a legnagyobb mennyiségben. Többféle fitoösztrogén létezik, az úgynevezett izoflavonoidok a szójában és a komlóban, a stilbének többek között a földimogyoróban, a kumesztánok a szójacsírában és a hüvelyesekben, a lignánok például az áfonyában, a zöld teában és a lenmagban találhatók nagy mennyiségben.
Van-e földimogyoró vagy áfonya a virsliben?
Földimogyoró, lenmag vagy áfonya történetesen nincs a virsliben, a legfontosabb fitoösztrogén-források között felsorolt szója azonban igen.
A virsligyártásról azt érdemes tudni, hogy bár a virsli hagyományos formájában értelemszerűen húsból készül, manapság – főként az olcsóbb, kommersz termékekben – a húst kisebb vagy nagyobb részben szójával helyettesítik. A szója azért népszerű a virsligyártók körében, mert fehérjetartalma magas, ugyanakkor jóval olcsóbb, mint a hús. A virsli minimális fehérjetartalmát élelmiszeripari előírások szabályozzák, és a gyártók szeretik ezt az előírt fehérjetartalmat a drágább hús helyett olcsó szójából biztosítani.
Hamarosan eljutunk addig, hogy lehet-e hormonszerű hatása a virslinek.
Lehet-e annyi virslit enni, ami már hormonhatást is kifejt?
És ezzel el is érkeztünk a legnehezebb kérdéshez, mennyi virslit kell enni ahhoz, hogy a szójában lévő fitoösztrogének hormonhatása érvényesüljön és tüneteket – a poszt kiinduló pontjául szolgáló esetben a mellben csomókat – okozzon.
Ez pedig nehéz kérdés. Azt, hogy az adott termék tartalmaz-e szóját, a gyártóknak kötelező feltüntetni, hiszen a szója a gyakori allergének közé tartozik, így a szójaallergiásoknak életbevágóan fontos tudni, hogy a kiszemelt élelmiszer tartalmazza-e a számukra veszélyes összetevőt. A másik szabály, amihez a gyártóknak tartaniuk kell magukat, a virsli minimális szárazanyag-tartalma – vagy a másik oldalról maximális víztartalma. Amennyire sikerült utánanézzek, a megengedett víztartalom a virslik esetében viszonylag magas (60-70 százalék körül van), arra viszont nincs szabály, hogy a minimális szárazanyag-tartalmat miből kell biztosítaniuk a gyártóknak: húsból vagy szójából? A gyártók pedig azon túl, hogy azt a tényt, hogy a virsliben szója is van, kötelezően feltüntetik, azzal érthető módon nem dicsekszenek, ha termékük inkább szójából, mintsem húsból készült, tehát a szója pontos mennyiségéről szemérmesen hallgat az árucímke.
Ahhoz, hogy a fitoösztrogének női hormonhoz hasonló hatása ne érvényesüljön, általában azt javasolják, hogy a napi szójafogyasztás ne haladja meg a 100 grammot (ez körülbelül 50−100 milligramm fitoösztrogént tartalmaz). Efelett már előfordulhat, hogy hormonszerű hatás jelentkezik, kisebb testsúly esetén – például gyerekeknél – értelemszerűen ennél kisebb mennyiség is elegendő.
Figyelembe véve a virslik tényleges összetételét övező bizonytalanságokat és ködösítéseket, elvileg előfordulhat, hogy a fitoösztrogének hatása testi tünetekben is megmutatkozik annál a gyereknél, aki virslit eszik virslivel. Ne higgyük, hogy kuriózumról van szó, szűkebb ismeretségi körömben is több olyan gyerek van, aki korábban vagy jelenleg is gyakorlatilag virslin él, „változatosságot” csak az jelent, hogy mustárral vagy ketchuppel eszi.
A bevezetőben említett esetben bizonyítani látszik, hogy a doktornő jó nyomon járhatott a virslikben lévő szója fitoösztrogén-tartalmával kapcsolatban, az a tény, hogy a virsli elhagyása után eltűntek a csomók. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy szoptatott lánybabáknál is okozhatnak riadalmat a mellben lévő apró csomók, ezeket azonban az anyatej hormontartalma okozza, és nem adnak okot aggodalomra. Azt is meg kell említeni, hogy a babatápszerek egy része is szója alapú, itt is érdemes figyelni a napi mennyiségekre.
Fotó: Adobe Stock
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!