„Megérkeztél a Földre, ahol forróság van, éhség, szomorúság, kétségbeesés, fáradtság és fájdalom…”
Frissítve: 2022. dec. 29.
Az azték társadalmakban a bába egyfajta világi papnő funkcióját is ellátta a szüléskor, tekintve, hogy hosszú beszéddel üdvözölte a csecsemőt. Ebben meglehetősen őszintén beszélt arról, hogy milyen nehéz élet vár a gyermekre, ha egyáltalán életben marad.
Ez utóbbi, vagyis a magas csecsemőhalandóságtól való félelem, illetve az annak elfogadására tett kísérlet többször is megjelent a szövegben.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
A bába, miután első mondatát nemek szerint váltogatta, második mondatában már a lényegre tért:
„Megérkeztél a Földre, ahol rokonaid fáradtságtól és kimerültségtől szenvednek; ahol forróság van, hideg van, és ahol a szelek fújnak; ahol szomjúság van, éhség, szomorúság, kétségbeesés, fáradtság, fájdalom…”
A csecsemők fürdetési és névadási szertartása pirkadatkor történt, a bábának pedig nyugat felé kellett néznie. Az Azték Birodalom spanyolok által történt meghódítását követően keletkezett, V. Károly megrendelésére készült, többek között az aztékok életének ismertetését tartalmazó Mendoza-kódex részletes leírást közöl arról, milyen kötelezettségei voltak egy bábának:
„Miután a csecsemő megszületett, elhelyezték a bölcsőjében. (…) A gyermek születését követő negyedik nap végén a bába fogta a gyereket, levetkőztette, és a szülők házának udvarára vitte. Az udvaron [szőnyegként használt] gyékényre vagy nádra egy kicsiny víztartó agyagkádat (úgynevezett tulét) állítottak, amiben az említett bába megmosdatta az újszülöttet.”
„(…) A fürdetés után a bába [a gyékény mellett ülő három] fiúnak megparancsolta, hogy hangosan hívja a megmosdatott újszülöttet a nevén. Az általuk mondott nevet ő adta. Az elején, amikor a gyermeket fürdetni vitték, kezébe adtak egy jelképes eszközt. Fiúgyermekeknél ez az apja által használt eszköz volt: katonai vagy kézműves, például fémmegmunkáló, fafaragó szerszám. Miután a bába ezt megtette, az anyja kezébe adta a gyermeket. Ha a gyermek lány volt, fürdetéskor jelképként orsót, guzsalyt, kosárkát és seprűt kapott, mivel felnőve ezeket a dolgokat fogja használni. Majd a fiúgyermek köldökzsinórjával, illetve a fürdetéskor használt kis pajzs és nyilak jelképeivel áldozatot mutattak be ott, ahol ellenségeikkel háborúztak úgy, hogy a tárgyakat eltemették. A lánygyermek esetében a köldökzsinórt a metate, a tortilla készítésénél használt kő alá temették.”
Mint Sahagún kifejtette, a bába a szertartás alatt az újszülött nyelvét, a mellkasát és a feje tetejét vizezte be, majd a négy égtáj felé fordulva négyszer ajánlotta fel a csecsemőt az égnek.
Hivatalosan is megkezdődött a 13. mennyből leszállt teremtmény élete a földön, ahol éhség, szomorúság, kétségbeesés, fáradtság és fájdalom várt rá.
A teljes cikket itt olvashatod el.