A nő, aki 50 év alatt 600 gyereket nevelt fel és bárkit befogadott
Szülőnek lenni kemény munka. A gyermeknevelés költséges, stresszes, kimerítő és időnként egyenesen frusztráló lehet. Már egyetlen gyermek is reggeltől estig leköti az embert. De mi lenne, ha hatszáz gyermeked lenne? Így járt az a nő, aki 50 év alatt 600 gyereket nevelt.
Egy igazi szuperhős.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Ha az anyaság szupererő, Linda Herring korunk legszuperebb szuperhőse. Az iowai Johnson megyében élő 75 éves asszony öt évtizeden keresztül több mint hatszáz gyermeket nevelt, és a hetvenes évek óta minden szükséges élelmet, ruhát, orvosi ellátást és persze szeretetet biztosított számukra.Ez idő alatt egy bölcsődét is vezetett, éjszakai gondnokként dolgozott egy helyi középiskolában, és ötven éven át önkéntes elsősegélynyújtó volt.
A Linda által nevelt gyermekek közül sokan olyan egészségi problémákkal éltek, amelyek speciális gondozást igényeltek. Míg sokan elutasították volna ezeket a gyerekeket, Linda minden gyermeket befogadott, akinek otthonra volt szüksége, függetlenül az egészségi állapotától.
„Linda főként kisgyermekeket és speciális egészségi igényekkel rendelkező gyermekeket nevelt, és a garázsában plafonig érő, méret és nem szerint felcímkézett ruhakupacokat tartott” – olvasható a Johnson megyei hatóságok közleményében. Senkinek sem kellett aggódnia amiatt, hogy egy gyermek ruha nélkül marad nála, még akkor sem, ha csak az az egy ruhája volt, amiben érkezett.”
De Linda nem csak nevelőanya – öt vér szerinti és három örökbefogadott gyermeke is van.
„Nehéz szavakkal kifejezni, amit tett. Mindig elérhető és készséges volt egy rászoruló gyermek számára. Ezek a gyerekek általában traumatikus helyzetből kerültek ki, és ő befogadta őket, meleg ágyat, tiszta ruhát, meleg ételt és szeretetet adott nekik”
– magyarázta 39 éves fia, Anthony, akit hároméves korában fogadtak örökbe Herringék.
„Mindig gondoskodott arról, hogy az otthonába érkező új gyermekről profi fénykép készüljön, amelyet kirakott a nappali falára – tette hozzá. -Ez apróságnak tűnik, de segített nekik abban, hogy otthon érezzék magukat.”
Hogyan működik a nevelőszülői rendszer?
A nevelőszülői rendszerben az első lépés a gyermekvédelmi szolgálatnál történő bejelentés és vizsgálat. Ha bejelentést tesznek arról, hogy egy szülő vagy gyám alkalmatlan a gyermek gondozására, egy szociális munkás érkezik, hogy értékelje a helyzetet, és meghatározza, hogy a gyermek biztonságban maradhat-e az otthonában.
Ezután a szociális munkás megállapítja, hogy van-e más családtag, aki képes lenne a gyermekről gondoskodni. Ha nincs senki, aki képes vagy hajlandó erre, akkor a gyermeket a nevelőszülői rendszerben helyezik el.
A rendszerbe kerülés oka lehet a gyermek elhanyagolása, bántalmazása vagy a szülők általi elhagyása. Ettől függetlenül a nevelőszülői rendszer célja, hogy a gyermeket újraegyesítse biológiai szüleivel. A gyermeket kiemelik otthonából, hogy biztonságban legyen, míg a szülők azon dolgoznak, hogy megtegyék a szükséges változtatásokat, hogy gyermekük visszakerülhessen hozzájuk.
Amíg a gyermek a nevelőszülői rendszerben van, a lehető legnagyobb mértékben igyekeznek fenntartani normális életét. Iskolába jár, családdal él, és szociális és egészségügyi szolgáltatásokat kap. A gyermek szociális munkása rendszeresen ellenőrzi, hogy a gyermek hogy van, a nevelőszülői család pedig havi támogatást kap a költségek fedezésére.
A jó, a rossz és a csúnya dolgok
A legjobb esetben a nevelőszülői gondoskodás biztonságos családi környezetet nyújt a gyermekeknek, szüleik számára biztosítja a szükséges támogatást a gyermeküket veszélyeztető problémák megoldásához, és segíti őket abban, hogy végül újraegyesüljenek biológiai szüleikkel, és visszatérjenek a biztonságos, egészséges és boldog élethez.
Sok nevelőszülő szerető és gondoskodó személyiség, aki hajlandó közbelépni és segíteni egy rászoruló gyermeknek, még akkor is, ha az éhesen, félve, koszosan, zúzódásokkal és traumákkal érkezik hozzájuk.
A legrosszabb esetben a nevelőszülői rendszer teljesen cserbenhagyhatja a gyermeket. A gyermekeket családról családra tologathatják, és soha nem tapasztalhatják meg igazán a szükséges stabilitást, vagy akár még bántalmazóbb helyzetbe kerülhetnek, mint ahonnan eljöttek.
A nevelőszülőség sötét oldala
Sajnos nem minden nevelőszülő olyan, mint Herringék. A szomorú valóság az, hogy egy olyan rendszerben, amely a gyermekek védelmére hivatott, szexuális bántalmazóknak és ragadozóknak sikerül megtalálnia a módját, hogy kárt okozzon a gyermekeknek.
Nem hazai, hanem USA-beli adat, mindenesetre elgondolkodtató, hogy a nevelőszülői rendszerben lévő gyermekek körülbelül 18 százalékát fizikai vagy szexuális bántalmazás miatt emelik ki otthonról. Ezzel szemben a nevelőszülőknél minden harmadik gyermeket bántalmaznak, ami azt jelenti, hogy amikor egy gyermek a rendszerbe kerül, még ha otthon nem is bántalmazták, a bántalmazás kockázata valójában megduplázódik. Ezeknél a gyermekeknél kimutatták, hogy rendkívül nagy a poszttraumás stressz-zavar, valamint az egyéb mentális egészségi problémák magas aránya.
A problémák csak súlyosbodhatnak ezeknél a gyerekeknél. A nevelőszülői rendszerben felnövő fiataloknál jelentősen nagyobb valószínűséggel alakul ki alkoholizmus és kábítószerrel való visszaélés problémája. Egy 2007-es tanulmány szerint a nevelőszülőknél nevelkedő fiatalok 45 százaléka számolt be arról, hogy az elmúlt 6 hónapban alkoholt vagy tiltott kábítószert használt, majdnem felük legalább egyszer életében használt már kábítószert, és 35 százalékuk megfelelt a szerhasználati zavar kritériumainak (szintén amerikai adat).
A nevelőszülőknél élő gyermekeknél nagyobb a krónikus betegségek és a depresszió aránya, és nagyobb valószínűséggel vesznek részt bűncselekményekben. A munkanélküliség, az iskolából való kimaradás, a gondozásban töltött idő hossza és a gyermek elhelyezésének instabilitása mind jelentős kockázati tényező a fiatalkori bűnözés szempontjából.
A nevelőszülői rendszerben élő gyermekek rosszabb tanulmányi eredményeket produkálnak, és nagyobb a lemorzsolódási arányuk, mint a nem nevelőszülői rendszerben élő társaiké, és a rendszerből „kiöregedő” gyermekeknél sokkal nagyobb a munkanélküliség és a hajléktalanság kockázata, amikor elérik a felnőttkort.
A nevelőszülői lét kihívása
A szülői munka nehéz, de nevelőszülőnek lenni gyakran még nagyobb kihívást jelenthet, mint amit egy átlagos szülő tapasztalna. A nevelőszülői rendszerbe kerülő gyermekek negatív helyzetből érkeznek, ezért gyakran jelentős traumát éltek át. Ez negatív viselkedés formájában is megjelenhet.
Az idősebb gyermekek még több traumát élnek át, és a nevelőszülőknél olyan problémákkal kell foglalkozni, mint a kábítószerrel való visszaélés, mentális egészségi problémák, dühkezelés és egyéb súlyos gondok. Néhány gyermek fogyatékossággal is küzdhet, ami nagyobb kihívást jelenthet, mint amire a nevelőszülő felkészültnek érzi magát. Néha ezeknek a gyerekeknek korrepetitorra, fizikoterapeutára, foglalkozás-terapeutára vagy logopédusra van szükségük, és gyakran a nevelőszülőn múlik, hogy ezeket a találkozókat beütemezze és eljuttassa a gyermeket hozzájuk.
Amíg a gyermek nevelőszülőknél van, általában vannak tervezett látogatások a biológiai szüleivel. Néha ezek a szülők, akik saját küzdelmeikkel vívják például szegénységgel, függőséggel és bűnöző életmóddal, frusztrációjukat a nevelőszülőkön vezetik le. Ez nehéz lehet a nevelőszülő számára, és stresszt és dühöt válthat ki a biológiai szülőkkel szemben.
Mindezen nehézségek ellenére Linda Herring ötven éven át nevelt gyerekeket, szívét-lelkét beleadva a legkiszolgáltatottabb gyermekek gondozásába. Egészségi problémák miatt mostanra visszavonult a feladatköréből, de néhány gyermeke átvette tőle a stafétabotot. Négy vér szerinti gyermeke nevelt gyermeket, három pedig saját gyermeket fogadott örökbe.
Saját szavai szerint egyszerűen a szeretet inspirálta arra, hogy gyerekeket neveljen.
„Egyszerűen úgy szerettem (a nevelt gyermekeimet), mintha a sajátjaim lennének, valószínűleg jobban, mint kellene.”
Ez a szeretet azonban mindig megnehezítette számára a nevelt gyermekeitől való búcsút.
„Sírtam, amikor a gyerekek elhagyták az otthonom, függetlenül attól, hogy mennyi ideig voltak ott. Nagyon nehéz volt elbúcsúznom tőlük. Ilyenkor mindig megkérdeztem magamtól, hogy miért csinálom ezt tovább, mert soha nem volt könnyű elbúcsúzni egy gyermektől. De folytattam, mert annyi szeretetet tudtam adni ezeknek a rászoruló gyerekeknek.”
Linda még mindig kap fényképeket és képeslapokat az általa nevelt gyerekektől, és gyakran meglátogatják őt felnőttként is. Egy olyan rendszerben, amely sok szempontból elromlott, Linda Herring ragyogó példája annak, hogy a szeretet hogyan változtathatja meg az emberek életét.
Adrienn