Álhírekkel és konteóelméletekkel bombázzák az anyákat a járvány alatt is
Frissítve: 2020. aug. 2.
Információkkal bombáznak bennünket a hét minden napján 0–24-ben, ömlenek ránk a hírek és a cikkek, de mennyire megbízható az, amit a közösségi oldalakon és neten találunk? Nem meglepő, ha azt mondom, hogy khmmmm... legalábbis erősen kétesélyes, hogy hiteles információra bukkanunk keresés közben – vagy kerül elénk akaratlanul –, vagy észveszejtően nagy butaságra. Ami alapesetben „csak” félrevezető, minősített esetben akár életveszélyes is lehet.
Nincs ez másként a járvány alatt sem, és csupán tájékozatlanságból elkövetett vagy tudatosan megtervezett félrevezetés a közegészségügyi vészhelyzet miatt eleve minősített parasztvakításnak tekinthető.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Arról már többször írtam, hogy mennyire nem mindegy, honnan tájékozódsz a neten (az ezzel kapcsolatos linkgyűjteményért görgess a cikk aljára), különösen akkor, ha a gyereked vagy a családod betegségével, egészségével kapcsolatos infók után kutatsz. (Itt egy „mankót” is ajánlottam, amivel talán könnyebb eldönteni, kinek higgy és kinek ne higgy a neten.)
Ha lehet mondani, akkor az egészségügyi félretájékoztatás a mostani COVID-járvány alatt csúcsra járt, lépten-nyomon lehetett botlani félelmetesen nagy tudománytalanságokba és butaságokba a témában. Az sem titok, hogy az influenszerek és bloggerek élen járnak, ha mindenféle kontroll és utánajárás nélküli bizonytalan infók ész nélküli megosztásáról van szó – csak pörögjön az a számláló, a többi nem fontos. A koronavírussal kapcsolatban például elképesztő mennyiségű netes tartalom került fel a netre mindenféle bizonytalan konteóelméletekről és még a járvány létezését is tagadó eszmefuttatásokról. Nem egy ilyen tartalmat rövidebb vagy hosszabb idő után eltávolítottak a különféle közösségi oldalak adminisztrátorai is – de többnyire már későn, hiszen az influenszerek „áldásos” tevékenységének, illetve a mezei netfogyasztók kritika nélkül mindent megosztó tömegeinek köszönhetően addigra ezek a tévhitek, félinformációk, rémhírek és konteóelméletek már kifejtették pusztító hatását a fejekben – és sajnos nagyon nagy arányban az anyai fejekben is.
Én nem vonom kétségbe, hogy például az influenszer mamák – és persze a teljesen átlagos anyák is – nagyon sokszor nem ártó célzattal, hanem jó szándékkal osztogatták meg ezeket az – akkorra már sokszor már hiteles szakmai szervezetek által megcáfolt vagy a közösségi oldalak által már letiltott – információkat, de hát tudjuk, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Sokszor nagyon is intelligens, tanult emberek dőlnek be ezeknek az elképesztő és gyakran veszélyes butaságoknak. És sajnos az a helyzet, hogy az összeesküvés-elméletek mindig is népszerűbbek voltak, mint a szakemberek józan szava és érvei.
„Az igazság az, hogy az összeesküvések gyártói mindig is terjesztették zavaros tanaikat, régen sem volt tőlük mentes a világunk, de manapság – különösen a közösségi médiában – sokkal de sokkal könnyebb dolguk van – mondja Kathryn Olmsted történészprofesszor, aki éppen az összeesküvés-elméletek történetét kutatja a Kalifornia Egyetemen. – Ha az egyiknek bedőlsz, akkor a másiknak is be fogsz, és a végén már te keresed és gyűjtöd magadnak ezeket.”
Annak magyarázataként, hogy ezek a konteóelméletek és rémhírek miért tudtak ilyen szélsebesen terjedni a koronavírus árnyékában, azt hozza fel, hogy a világjárvány általános bizonytalanságot keltett az emberekben, akik – azt érezve, hogy elveszítik a kontrollt az életükben olyan dolgok felett, melyekről megszokták, hogy ők irányítják – valamilyen fogódzót keresnek a miértekre és a megoldási lehetőségekre. Ilyen helyzetben pedig szinte törvényszerű, hogy össze nem illő dolgok között találunk összefüggéseket – hasonlóan ahhoz, ahogy a gyerekek füzetében a pontok összekötésével összeáll a teljes kép. Ehhez pedig támpontokat keresünk, és ebbéli igyekezetünkben talán fel sem tűnik, hogy akaratlan félretájékoztatás vagy szervezett és tudatos félrevezetés áldozataivá váltunk.
A Politics and Gender című lapban publikált kutatás szerint – számomra egyébként némiképpen meglepő módon – a férfiak fogékonyabbak azon konteóelméletek iránt, melyek a koronavírus-járvány mögött valami sötét háttérhatalom gonosz mesterkedéseit sejtik, de nagyon könnyen terjednek ezek a hamis híresztelések a hagyományosan nők által látogatott platformokon is. Nem tudom, hányan hallottatok már a közösségi médiában az utóbbi időben elharapózott feltételezésről, melyek szerint egy webáruház borsos árai mögött az áll, hogy a cég titkos nő- és gyermekkereskedelemmel is foglalkozik, a vevők a kanapé árával tehát voltaképpen ezt a szolgáltatást is megvásárolják. Nos, ezt a konteóelméletet például nagyon sok, igen népes követőtáborral rendelkező külföldi influenszer mama is lelkesen terjesztette.
Miért pont az anyák esnek könnyen a hamis infók áldozatává?
A tévhiteket és rémhíreket megosztó mamabloggerek és -influenszerek nagyon gyakran azért lépnek be önként ebbe a mókuskerékbe, mert természetes módon biztonságban szeretnék tudni nemcsak a saját családjukat, hanem más családokat is. Pusztán attól pedig nem fogják megváltoztatni álláspontjuk, ha elítéléssel és gúnnyal találkoznak. És sajnos azt sem bírja rá őket álláspontjuk megváltoztatására, ha a konteóelméletben lyukakat találnak logikai sorban.
A konteóelméletekre ugyanis éppen az jellemző, hogy nem lehet őket megdönteni észérvekkel vagy azzal, hogy rámutatunk a bennük rejlő logikai bukfencekre. Ezek ugyanis nem való érvekre épülnek, hanem az általuk kifejtett érzelmekre. Ha egy konteóhívőt érvekkel akarunk megingatni a hitében, akkor legfeljebb megbántódik, felháborodik vagy csalódik az egész világban. Ráadásul ezek az emberek gyakran úgy tekintenek magukra, mint akik egészséges gyanakvással tekintik a világot, nem hisznek el mindent, amit mások szeretnének „beadni” nekik, és akár komplex kérdésekben is képesek autodidakta módon megbízhatóan tájékozódni. Pedig ez nagyon sokszor messze áll a valóságtól.
De hogyan válasszuk el az ocsút a búzától?
Nagyon gyakran nehéz különbséget tenni tény és tévhit között, de azért léteznek támpontok.
A tévhitek és konteóelméletek gyors terjedése mögött álló okokat kutatók hat pontban foglalták össze, mire kell figyelni, ha egy hírről vagy információról szeretnénk eldönteni, mennyire megbízható:
1. Rejlenek-e az adott tartalomban ellentmondások? A koronavírussal hátterét „feltáró” egyik videó például két, teljesen különböző okot jelölt meg a járvány okaként.
2. Túlzónak érezzük-e a gyanakvást a hír vagy elmélet mögött? Az egészséges szkepticizmus hasznos, de az már mindenképpen gyanús kell, hogy legyen, ha valaki minden hivatalos vagy mainstream álláspont mögött rögtön valami hátsó szándékot sejt – és sejtet.
3. Arra van-e kihegyezve az infó, hogy valami ártó szándék áll a történtek mögött? A tévhitek terjesztői gyakran valami gonosz tervet sejtenek a legvalószínűbbnek a jelenségek mögött, még mielőtt bármilyen más opciót is mérlegelnének.
4. Meg van-e győződve arról a konteóhívő, hogy a hivatalos vagy tudományos magyarázat mindenképpen pontatlan és/vagy megbízhatatlan? A konteóhívőknél gyakran tetten érhető, hogy míg saját elméletüket menet közben kényük-kedvük szerint alakítják, addig egy dologban sziklaszilárdan biztosak: a hivatalos vagy tudományos magyarázat egészen biztosan nem igaz.
5. Szerepel-e a történetben a hivatalos politikai és/vagy szakmai körök által üldözött áldozat? Az ilyen sztorik szinte állandó szereplője a meg nem értett tudós vagy más áldozat, akit jó szándéka ellenére a hivatalos körök elhallgattatni, ellehetetleníteni igyekeznek, de aki bátran harcol azért, hogy segíthessen az emberiségnek.
6. A konteóhívővel vitába keveredve azt érzed-e, hogy leperegnek róla az érvek? Ezt nem magyarázom, aki próbált már meggyőzni konteóhívőt, az pontosan tudja, miről beszélek. A falra hányt borsó esete.
A megoldás?
Alaposabb tájékozódás + kevesebb ítélkezés + több empátia
Fotó: Shutterstock
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!