• Anyás-Apás

Sok kicsi sokra megy – avagy kinek higgyünk a neten a röntgenvizsgálatok kockázatairól?

A neten minden megtalálható – és annak az ellenkezője is. Örökzöld igazság, örök téma: kinek higgyünk a neten? Vannak támpontok, hol találhatunk megbízható információkat, de ez még így is nagyon síkos terep annak, aki például egészségügyi témákban keresgél egészségügyi végzettség nélkül. A tét nagy, hiszen magunk és családunk egészségéről, életéről szóló döntésekhez kattintgatunk éppen a neten.


Hoztam egy példát, hogyan lehet önmagukban helytálló tények alapján teljesen téves üzenetet közvetíteni.

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!


Sokszor írtam már arról, hogy milyen nehéz dolga van annak, aki az internethez fordul válaszokért. Először is beírja a keresőszavakat, de már itt sem mindegy, milyen irányban keresgél. Egy kattintás, és tizedmásodperc alatt több tízezres találati listát kap. Újabb kényes téma, hogy a Google mit sorol előre a találatok között, hiszen igazolt tény, hogy az interneten kattintgató látogató rendszerint a második, legfeljebb a harmadik oldalig jut, nem mindegy hát, hogy az első 20-30 találatként mi kerül a szeme elé. Gondolhatnánk, hogy majd a Google algoritmusa jól elvégzi helyettünk a megbízható szelekciót, de ez egyáltalán nem így van (Erről itt írtam korábban.)


Vannak kezdeményezések, melyek segítenek a tájékozódásban. Itt nem részletezem újra, az imént belinkelt cikkben minden megtalálható részletesen. Röviden azt lehetne tanácsolni: ha egy egészségügyi tartalom kerül a szemünk elé, azt a kérdést tegyük fel magunknak, hogy kiderül-e az oldalról, hogy a cikket ki, kinek, mikor, milyen céllal és milyen források alapján írta. Ha mindez kiderül, akkor sem lehetünk természetesen biztosak benne, hogy minden információ helytálló a cikkben, hiszen az orvostudományban ráadásul van egy csomó kérdés, amire nincs válasz vagy nincs egyetlen válasz, mindenesetre jó támpomnt arra nézve, hogy megbízható helyen keresgélünk.


Egy kicsi nem sok, de sok kicsi sokra megy

Így kerül a szemem elé a napokban egy cikk a neten, amire duplán is felszisszentem, hiszen radiológus vagyok. A cikk lényegében egy táblázat, mely felsorolja az egyes röntgenvizsgálatokkal a szervezetet ért sugárzás mennyiségét. A cikket megjelentető blogon feltűnő helyen szerepel, hogy a cikkeket orvos lektorálja – vagy legalábbis valaki, akinek dr. előtag van a neve előtt, mert ennél többet nem tudunk meg róla, de ennek hiányában is előlegezzük meg neki, hogy orvos. És azt is hangsúlyozza, hogy szakmailag hiteles, megbízható információkat nyújt. Az adott cikk forrását nézve, hát izé... wikipédia. Sebaj, ott is vannak pontos adatok, vannak témák, melyekben én is szoktam használni gyors tájékozódásra, lépjünk tovább.


Tehát adott az – egyébként helytálló adatokat tartalmazó – táblázat, amiből a szerző röviden azt kerekíti ki, hogy alaptalan a röntgenvizsgálatoktól való rettegés, mert hiszen a rákkockázatot igazoltan növelő (tehát nem igazoltan rákot okozó, hanem csak annak esélyét már növelő! – de ezt már csak én teszem hozzá, mert ennek kiemelésével, elmagyarázásával is adós marad a nyilvánvalóan laikus látogatóknak szánt cikk szerzője) sugárzásmennyiség évi 100 mSv (a testet érő sugárzás mennyiségének mérésére használt mértékegység, most ezt sem magyarázom el, esetleg majd egy másik cikkben, most csak figyeljük a számokat!), és hol van ettől egy mellkasröntgen 0,1 mSv-nyi vagy egy koponya CT-vizsgálat 2 mSv-nyi sugárterhelése? És hogy a röntgenvizsgálatoknál még a dohányzás is károsabb.


Most azon ismét túllendülök, hogy eközben nem történik említés arról, hogy az a nagyon gyakori szituáció, hogy a has és a kismedence vizsgálata történik meg CT-vel, már 20 mSv-nyi sugárzást jelent, és ha ehhez hozzávesszük azt is, ha ezt sokszor még a mellkas CT-vizsgálata is kiegészíti a maga 7 mSv-jével, ami egyáltalán nem ritka vizsgálat például ha valakinél daganatkeresést végeznek vagy rákbeteget követnek a kezelés után a kiújulások korai felismerése céljából.

De hát ez még mindig csak 27 mSv -mondhatnánk.


És itt jutottunk el arra pontra, hogy minden olyan cikk félrevezető és csak féligazságokat tartalmaz, mely a téma kapcsán nem említi meg azt, hogy a röntgensugár tekintetében a testünk „nem felejt” (ugyanúgy, mint a napsugárzás káros hatásai) esetében, azaz a testünket életünkben ért röntgensugárzások hatása összeadódik. Most ennek fényében nézzünk rá ismét a cikk táblázatára, tegyük a végére még azt a 20-27 mSv-et, és máris látható, hogy nem vagyunk fényévekre az évi 100 mSv-től, sokkal azt a következtetést vonhatjuk le, hogy nagyon is könnyű veszélyes közelségbe kerülni hozzá.!


A szükségtelen vizsgálatok a veszélyesek

A helyes következtetés és üzenet tehát egy ilyen táblázatból az lenne, hogy a szükséges röntgenvizsgálatoktól senkit ne tántorítson el az ezekkel óhatatlanul együtt járó sugárhatás, mert a kockázat önmagában nem jelentős. Alaptalan tehát például a mammográfia ilyen veszélyeivel való riogatás, hiszen ott még 1 mSv-nyi sugárzás sem éri a szervezetet. Azt viszont gondosan mérlegelni kell, hogy a röntgensugárzással járó vizsgálat valóban indokolt-e. Lényegében tehát nagyon leegyszerűsítve: a röntgenvizsgálatból adódó – önmagában csekély – kockázattal szemben kell mérlegelni, mennyiben veszélyezteti a beteget az, ha NEM történik meg a vizsgálat. Ha a vizsgálat elhagyásából járó kockázat nagyobb, tehát például az adott vizsgálat nélkül nem juthat az orvos azokhoz az információkhóz, mely alapján a diagnózist felállíthatja vagy a kezelést megtervezheti, akkor el kell végezni a vizsgálatot. Minden más esetben azonban nem.


Ennek eldöntése az orvos kompetenciája, mi abban segíthetünk neki, hogy nem erőszakolunk ki tőle olyan vizsgálatot, ami nem lenne szakmailag indokolt, de mi azonban csak „attól érezzük nyugodtnak magunkat”, netán „a szomszédnak is csináltatott a doki cétét, amikor a hasa fájt, akkor nekem is jár, hiszen én is fizetem a tébét”. És fokozottan igaz mindez a gyerekekre, akik előtt még ott az élet – és ugye nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a szervezetünket egész életünkben élő sugárzásmennyiség összeadódik?

#röntgenvizsgálat #CT_vizsgálat #sugárhatás #sugárártalom


Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!


Ezek is érdekelhetnek:

A Google adott egy pofont a hiteles egészségügyi weboldalaknak

Tetkó és mellrák – kinek higgy, ha csomót tapintasz?

Dr. Google, mi a véleménye a mellrákról?


Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!

© 2019 Anyás-Apás