Rémálmaim voltak a szülés után – szülési traumáról avagy traumatikus szülésről
Az elmúlt néhány évben örvendetesen egyre nagyobb figyelem fordul az anyák mentális egészsége felé. Ma már sokan ismerik az olyan betegségeket, mint a szülés utáni depresszió, amely minden hetedik(!!!) anyát érint. Kevésbé ismert azonban a szülés utáni poszttraumás stressz zavar (PTSD), más néven születési trauma – a szülés élménye által okozott súlyos mentális állapot.
Visszaemlékezések, rémálmok, depresszió és szorongás jellemzi.
A nők akár 45 százaléka – azaz csaknem fele! – élheti meg traumatikusként a szülés valamelyik aspektusát. De körülbelül minden 25. nőből egynél alakul ki szülés utáni PTSD.
Annak ellenére, hogy mennyire gyakori ez az állapot, sok nő – és még az egészségügyi szakemberek is – nem tudnak róla. Sőt, a szülési trauma jeleit néha összetévesztik a szülés utáni depresszióval.
Traumatikus szülés
A szülési traumát jellemzően az a félelem váltja ki, hogy te vagy a gyermeked meg fog halni.
Számos tényező növeli a szülési trauma átélésének kockázatát – többek között a hosszú és fájdalmas, orvosi beavatkozást igénylő szülések (például indított szülés, nem tervezett császármetszés, fogóval történő szülés). A szüléési trauma a szülés után is bekövetkezhet. Ha erős vérzés miatt kezelésre van szükség, ha a baba orvosi kezelésre szorul, illetve ha halva születik, mind növeli a születési trauma kockázatát.
A nem megfelelő ellátás is egy másik tényező: a kutatások szerint a tájékoztatás hiánya, a szülő nő igényeinek és mondanivalójának figyelmen kívül hagyása, valamint az együttérzés és méltóság nélküli bánásmód mind-mind szülési traumához vezethet.
A saját szülésem során számos ilyen tényezőt tapasztaltam. Bár a szülés során is voltak komplikációk, a vajúdás elhúzódott, oxitocint kaptam, végül császármetszésre volt szükség, és szülés utáni vérzés és fertőzés is fellépett, szóval az egész szülésem stresszes volt, a szülés alatt és az azt követő napokban tapasztalt együttérzés nélküli bánásmód volt az, ami döntő szerepet játszott a későbbi traumámban.
Szülés utáni PTSD
A szülés utáni hónapokban a szülés utáni PTSD minden tünete megjelent nálam. Nem minden traumatikus szülésen átesett nőnél alakul ki PTSD. És bár úgy tűnik, hogy bizonyos kockázati tényezők növelik a valószínűségét – mint például a gyenge szociális támogatás és a korábbi depresszió és trauma –, bárkivel előfordulhat.
A szülés után emlékképek villantak fel, ahogyan a műtőbe rohannak velem, miközben egy kismama sietve igyekszik kitérni az utunkból. Éjszakai rémálmaim voltak, amikor sikoltozva ébredtem, kétségbeesetten keresve a fiamat – meg voltam győződve arról, hogy megfulladt esett a paplan alatt. A férjem próbált megnyugtatni, de még az sem segített, hogy megmutatta a fiunkat. Amikor magamhoz tértem, zavarodottnak éreztem magam, a mellkasom nehéz volt. Csak ültem némán, izzadságban fürödve.
Lehetetlen volt megszabadulnom a szülés emlékeitől. A folyamatos gondozás miatt újra fel kellett keresnem a kórházat, ahol szültem. A legapróbb dolog, a legkisebb érintés előhozta az emlékeket.
A fiam születése utáni évben átélt negatív érzelmek semmihez sem hasonlítottak, amit korábban tapasztaltam. Nem tudtam, hogy lehetséges ilyen intenzív kétségbeesést és dühöt érezni, és hogy még a hozzám legközelebb állókkal szemben is elvesztettem a bizalmamat, és nem éreztem magam biztonságban.
Felkerestem egy baba–mama kötődésre szakosodott pszichológust, aki segített anyai önbizalmam növelésében és a fiammal való kapcsolatom erősítésében. A közös foglalkozásaink befejezése után felmérte, hogy áll-e fenn nálam születési trauma. Csak e speciális támogatást követően érzem úgy, hogy mostanra felépültem.
Hogyan érhető el rendszerszintű javulás?
Míg a szülési traumára való nagyobb figyelemfelhívás segít abban, hogy több nő kapja meg a szükséges segítséget, a traumatikus szülések tényleges előfordulásának csökkentése az ellátás minden szintjén változtatásokat igényel.
Az anyai ellátás minőségének javítása alapvető fontosságú, mivel az, hogy nem hallgatják meg a szülőket vagy nem bánnak velük együttérzően, közvetlenül hozzájárul a szülési traumához. Az alulfinanszírozás, a munkaerőhiány, a kiégett személyzet és az egészségügyi rendszerekben tapasztalható gyenge elszámoltathatóság problémáinak kezelése szintén hozzájárul az anyai ellátás javításához.
Az anyagi helyzet, a fogyatékosság, a mentális betegségek, valamint a faji és etnikai hovatartozás szintén hatással van a szülészeti ellátás minőségére. E káros előítéleteknek a kezelése alapvető fontosságú a szülési traumák csökkentése szempontjából.
A szüléssel kapcsolatos tapasztalataim örökre megváltoztatnak. Remélem, hogy a történetem megosztása segít azoknak a nőknek, akik maguk is hasonló problémával küzdenek.
Panka
Fotó: Freepik