Erőszak a szülőszobán
Egy nemrégiben megjelent vizsgálat szerint minden hatodik nő számol be arról, hogy a szülés során nem megfelelően bántak vele, erőszak érte, nem vették figyelembe kéréseit és igényeit, kiabáltak vele vagy leszidták, fenyegették, zsarolták vagy magára hagyták.
Ízlelgessük ezt a számot. Minden hat nő közül egy. Hatalmas szám.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
A Reproductive Health című lapban megjelent felmérés szerint különösen azok az anyák vannak kitéve a nem megfelelő bánásmód veszélyének szülés közben, akik valamilyen krónikus betegségben szenvednek, etnikai kisebbséghez tartoznak ők vagy partnerük, rossz anyagi helyzetben élnek, illetve 30 évesnél fiatalabbak. Ezenkívül a drogfogyasztó anyákat sem kezelik megfelelően a szülőszobán.
Itt persze nem arra kell gondolni, hogy például tényleges verés éri az anyát a szülőszobán, vagy az orvos megerőszakolja (bár ez sem példa nélküli eset, de szerencsére extrém ritka), mégis számtalan módja van annak, hogyan lehet egy nőnek testi vagy lelki sérülést okozni a nem megfelelő bánásmóddal, éppen annak az eseménynek a kapcsán, melynek élete legszebb élményének kellene lennie.
A mostani vizsgálatban az alábbiakat sorolták a nem megfelelő bánásmód körébe:
Fizikai bántalmazás. Ide tartozott a túlságosan agresszív, durva testi kontaktus, az erőszakos hasba könyöklés vagy például az, ha megtagadták az anyától a fájdalomcsillapítást gátvarrás során.
Szóbeli bántalmazás. Idetartozik, amikor a szülőszoba személyzete − az orvosok, a szülésznők vagy a nővérek − kiabálnak az anyával vagy leszidják valamiért, esetleg az anyát hibáztatják, ha valami nem a várt menet szerint történik. De ugyancsak a verbális bántalmazás körébe tartozik az is, ha az egészségügyi dolgozó azzal fenyegeti az anyát, hogy megtagad tőle valamilyen kezelést, illetve arra kényszeríti, hogy egyezzen bele egy olyan beavatkozásba, amibe egyébként nem szeretne.
Anyagi helyzet vagy etnikai hovatartozás alapján történő diszkrimináció. Ide sorolták azt, amikor például az anya azért nem tudta kérdéseit feltenni vagy aggodalmait megvitatni az orvossal, mert az orvos olyan szakzsargont használt (akarva vagy akaratlanul), melyet az anya nem értett. Természetesen ide tartozik az etnikai kisebbségek irányában megnyilvánuló hátrányos megkülönböztetés is, amikor bizonyos etnikai kisebbséghez tartozó anyákhoz előítéletesen eleve negatív tulajdonságokat társítanak.
Tájékozott beleegyezés hiánya vagy bizalmas adatok jogosulatlan megosztása. Ezt nem nagyon kell magyarázni, hiszen ide tartozik az, amikor az egészségügyi dolgozó valamilyen privát vagy személyes információt az érintett beleegyezése nélkül megoszt, akár a családtagokkal is. Vagy egy beavatkozást úgy végez el, hogy abba az érintettnek nem volt lehetősége előzetesen beleegyezni vagy azt elutasítani. De ugyancsak ide sorolandó az is, ha például a szülőszobán úgy takarja ki az egészségügyi személyzet a vajúdó nőt egy másik személy előtt, hogy ehhez előzetesen nem kérte az anya hozzájárulását.
Elhanyagolás vagy mellőzés. Ebbe a körbe tartozik, amikor az egészségügyi dolgozó nem foglalkozik az anyjával, visszautasítja segítségkérését, illetve kívánságaira, igényeire egyáltalán nem vagy csak késve reagál.
Nagyjából ezek a legfontosabbak. Jól látszik, hogy a nem megfelelő szülőszobai bánásmód körébe tartozó események köre elég széles és változatos. Ráadásul egy olyan helyzetről beszélünk, amikor egy nem megfelelő időben vagy módon megfogalmazott, illetve félreérthető szó is helyrehozhatatlan károkat okozhat az anya lelkében.
De visszatérve a konkrét vizsgálathoz, a mostani vizsgálatban összesen több mint 2000 nő adatait dolgozták fel a, akkor közül – ahogyan a bevezetőben már említettem − minden hatodik nő (egészen pontosan 17,3 százalék) számolt be arról, hogy a felsoroltak közül egyet vagy többet elszenvedett a szülése során az alábbiak közül: nem vették figyelembe az autonómiáját és személyiségi jogait; kiabáltak vele, megszidták, megfenyegették, zsarolták vagy hibáztatják valamiért; mellőzték, visszautasították kéréseit vagy nem reagáltak azokra. Nem volt mindegy az sem, hol történt a szülés: otthonszülések kapcsán 5 százalékban, kórházi szülések kapcsán 28 százalékban számoltak be a nők ilyen eseményről. Ritkábban éltek meg ilyen jellegű kellemetlen tapasztalatot azok, akik hüvelyi úton születtek, bába kísérte a szülésüket, nem tartoztak etnikai kisebbségbe, első gyereküket hozták a világra, illetve a 30 évesnél idősebbek voltak.
Mi a helyzet itthon?
A szülőszobán elszenvedett traumatikus élmények elkerülését és feldolgozását tűzte zászlajára a Másállapot a szülészetben nevű mozgalom.
Nem ritka, hogy sérül az emberi méltósághoz, az önrendelkezéshez, a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való joga a kismamáknak a szülőszobában. Sokszor nem is a szülés természetéből fakadó kihívások jelentenek nehéz élményt, hanem az, ahogy a nőkkel bánnak a szülészeti ellátásban: vannak nők, akik akár halálfélelmet, magárahagyottságot, a teljes kiszolgáltatottságot élik át.
Keszler Viktória, a Másállapotot a szülészetben mozgalom egyik szervezője szerint gyakori a tiszteletlen bánásmód, fenyegető szavak, türelmetlenség, becsmérlő megjegyzések, sürgetés, a hálapénz elvárása, a nő hozzájárulása nélkül vagy kifejezett akarata ellenére elvégzett beavatkozások. A szeparáció, a baba és a mama elválasztása is kihatással van az anya és gyermeke testi-lelki egészségére.
– A szülés utáni első órák jelentőségét, élettani előnyeit például a legtöbb szakember a mai napig nem ismeri el. A születést követő közvetlen és hosszan tartó bőrkontaktusnak elsődleges szerepe van a rövid és hosszú távú testi és lelki egészség elérésében – mondja Keszler Viktória. (Forrás)
Szerencsére már vannak jó példák is. Mostanában elég sok kedvező tapasztalatról számolnak be a kismamák a szülés kapcsán, tipikusan „nekem hatalmas mázlim volt, mert…”. Én azonban hiszek abban, hogy ez nem szerencse kérdése, mert nem (lenne) szabad, hogy az legyen. És nekem az a benyomásom, hogy ha csigalassúsággal is, de ezen a fronton is javul a helyzet, és egyre többen térnek haza szép emlékekkel és traumatikus szülésélmények nélkül a kórházból.
Forrás: Reproductive Health
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!