Rakd ki a gyereket a napra a koronavírus ellen?
Ahogyan a koronavírus egyre nagyobb részt foglal el az életünkben, úgy szaporodnak a kérdések vele kapcsolatban. Kik azok, akiket leginkább veszélyeztet? Milyen módszereink vannak az ellene való védekezésre, a vírus elpusztítására?
Azt már tudjuk, hogy a koronavírus viszonylag érzékeny a hőmérsékleti hatások iránt. Szinte kézenfekvően adódik hát a kérdés, különösen így a jó idő közeledtével, hogy a napfény alkalmas lehet-e a vírus elpusztítására. A válasz egyrészt igen, másrészt nem: a koronavírus állítólag utálja a napsugárzást, de valószínűleg sajnos nem a köznapi értelemben.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Mielőtt részletesebben is kifejteném a kérdést, előbb egy brit cég képviselőjét idézem, amelyik cég különféle, ultraibolya (UV) sugárzással működő fertőtlenítő berendezéseket (is) gyárt kórházaknak, gyógyszergyáraknak és élelmiszergyártóknak. A köznapi nevén koronavírusként is emlegetett COVID-19 világméretű elterjedése és a járvány keltette félelem kapcsán egészen új igénnyel szembesültek: magánszemélyek részéről egyre több olyan kérdést kaptak, miért nem gyártanak személyes használatra is ilyen berendezéseket, de akár a szupermarketek bejáratához is lehetne ilyeneket telepíteni, azzal is segítve a vírus elleni harcot, hogy az üzletbe való be- és kimenetel közben vírusmentesítené a vásárlók ruházatát. A javaslat valószínűleg abból az ötletből eredeztethető, amelyik keresztbe-kasul terjed az interneten, és mely szerint az UV sugárzás alkalmas a vírus elpusztítására. Ez az elképzelés különösen Thaiföldön tett szert nagy népszerűségre, olyannyira, hogy az egyik thaiföldi oktatási intézmény előtt UV sugárzással működő kaput is felszereltek abban a reményben, hogy a hallgatók ruházatát ily módon sikerül vírusmentesíteni.
Valószínűleg ez volt a kiindulópontja azoknak a közösségi oldalakon terjedő állításoknak is, melyek szerint „a koronavírus gyűlöli a napsugárzást, és napfény hatására azonnal elpusztul”.
De igaz-e ez?
A, B vagy C – nagyon nem mindegy
Mielőtt a kérdésre válaszolnánk, ismételjük át azt, amit a napsugárzásról az iskolában tanultunk.
Remélhetőleg mindannyian emlékszünk rá a fizikaórákról, hogy az ultraibolya (UV) sugárzásnak három típusa van. Az első az UVA, ami a Földünket élő napsugárzás túlnyomó részét alkotja. Ez képes behatolni a bőr mélyebb rétegeibe, és jórészt ezt teszik felelőssé a bőr öregedéséért és ráncosodásáért. A következő típus az UVB, mely képes arra, hogy károsodást hozzon létre a szervezet örökítő anyagában, a DNS-ben. Főként az UVB hibáztatható a napégésért, az ismétlődő napégésekről pedig köztudott, hogy jelentős szerepet játszanak a festékes bőrrák, a melanóma kialakulásában. És ez az UV-sugárzás az, amit éppen ezért a különböző napvédő készítmények használatával igyekszünk kiszűrni.
És végül eljutottunk a harmadik típushoz, az UVC-hez is. Ez a napfénynek egy rövidebb hullámhosszúságú, ugyanakkor nagyobb energiájú komponense, mely ennél fogva különösen alkalmas különböző genetikai anyagok elpusztításához – legyenek azok emberi eredetűek vagy vírusrészecskék. A napsugárzásnak eme komponensével azonban nagy valószínűséggel nemigen találkozunk, mivel a megzabolázás nélkül meglehetősen nagy pusztításra képes UVC sugárzást a Föld légkörének ózonrétege még jóval azelőtt kiszűri, hogy az elérne bennünket.
Arra azonban már régen rájöttek, hogy az UVC sugárzás koncentrált formában alkalmas lehet bizonyos mikroorganizmusok (baktériumok, vírusok) elölésére, és ez alapján már viszonylag régen, csaknem másfél évszázaddal ezelőtt megalkották az UVC hatásán alapuló első sterilizációs berendezéseket, melyeket továbbfejlesztve ma is használnak kórházakban, gyárakban, víztisztítókban és máshol.
A COVID-19-cel kapcsolatban eddig még nem nagyon kísérleteztek UVC-vel, korábban azonban a koronavírusok más típusai (pl. SARS) ellen már biztató eredményekről számoltak be: az UVC képes volt megbontani a vírus genetikai anyagát, ezáltal megakadályozta, hogy a vírus reprodukálja önmagát. A korábbi tapasztalatok birtokában egyre nagyobb érdeklődés fordul a koncentrált UVC sugárzás felé a COVID-19 elleni küzdelemben is, és a kínaiak már a mindennapi gyakorlatban is próbálkoztak vele tárgyak fertőtlenítésére közhivatalokban, autóbuszokon.
Az UVC-vel azonban – éppen a genetikai anyagot károsító hatása miatt – az a legnagyobb probléma, hogy nem lehet embereket csak úgy sugarazgatni vele. Az UVB és UVC károsító hatása közötti különbséget jól szemlélteti, hogy míg az UVB esetében hosszú órákat kell feküdjünk a napon egy jó kis napégés összeszedéséhez, addig az UVC-nek ehhez néhány másodperc is elegendő lenne.
Egyelőre tehát úgy tűnik, hogy egy jó kiadós napozással semmire sem megyünk a COVID-19-cel szemben, bár a tudósok egyelőre még azt a lehetőséget sem vetették el, hogy valahogyan az UVA-t és/vagy UVB-t is a járvány elleni harc szolgálatába lehetne állítani. Ezzel kapcsolatban azonban még messze nagyon hiányosak az ismereteink.
Fotó: Unsplash
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!