Nem került börtönbe a sokkoló videót készítő anya – avagy meddig mehetünk el a lájkvadászatban?
Mégsem kell börtönbe mennie annak a 24 éves nőnek, aki – ki tudja, milyen szándékkal és megfontolásból – olyan videót posztolt a közösségi oldalára, amin éppen vörösbort tuszkol egy másfél éves gyerek szájába. Ez talán szélsőséges eset, de érdemes elgondolkodni azon, miért gondolják egyes szülők, hogy pár lájkért és népszerűségért bármeddig elmehetnek?
És ez nemcsak a mostani szélsőséges esetre igaz, hanem ennél szelídebb – vagy szelídebbnek tűnő posztokra is. Igen, megint egyik „kedvenc” és sajnos örökké aktuális témámnál tartunk, mit és hogyan etikus és biztonságos megosztanod a gyerekedről a neten.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Nemrégiben egy videó jelent meg az egyik közösségi oldalon, melyen egy nő – szemmel láthatóan annak tiltakozása ellenére egy vörösboros üveget erőszakol egy 16 hónapos kisgyerek szájába. A felvétel tanúsága szerint a jelenetet végignézi egy másik nő is – tétlenül.
Hamar híre kelt a dolognak – talán éppen ez volt a cél, bár biztosan nem ilyen értelemben –, sőt a hatóságok is hamarosan vizsgálódni kezdtek. Kiderült, hogy a videót egy 24 éves és egy 26 éves nő készítette, egyikük feltehetőleg a gyerek anyja. Mivel a videón nagyon úgy tűnik, hogy a szájába erőszakolt üvegből kénytelen volt valamennyi vörösbort lenyelni a pici, nyilvánvaló ténynek látszik megvalósulni a jogi tényállás kiskorú veszélyeztetéséről, az esetről beszámoló cikk valamiért mégis azt hangsúlyozza, hogy az eljárás megindításának fő indoka, hogy a videó megtekintése „jelentősen felzaklathatta” a felvételt megtekintőket.
Személyiségi jogi okokból nem hozták nyilvánosságra sem a két nő nevét, sem a helyszínt, ahol a videó készül, mindössze annyit lehet tudni, hogy egy északkelet-skóciai településen történt a dolog.
És hogy miért nem kiskorú veszélyeztetése volt a vád? Idézem a nyomozóhatóság szóvivőjét:
„Végül az eredetitől nagyon eltérő indokkal történt meg a vádemelés a két nő ügyében. Először azzal kiskorú veszélyeztetésével vádoltuk meg őket azért, mert alkohollal itattak egy 16 hónapos gyereket. Később azonban nem lehetett bizonyítani, hogy az üvegben valóban alkohol volt, ezért a vád közösség izgatására változott amiatt, hogy a videót közzétették a világhálón. Ezzel ugyanis sok embert felizgattak, felháborítottak.”
A két nő végül – talán éppen azért, mert nem volt bizonyítható, mit tartalmazott az üveg – elkerülte a börtönt, de egy évre hatósági felügyelet alá kerültek.
Lehet posztolni a gyerekről, de kell is?
Erről sokszor írtam már, meddig lehet elmenni abban, mit teszünk közzé a gyerekről. Egy szülinapi vagy nyaralós fotó mehet? Rendszeresen videókat közzétenni róla lehet? Saját Instagram-oldal a négyéves gyereknek mehet? Fizetett reklámokhoz felhasználni etikus?
Egyáltalán, széles rétegeket érint-e ez a probléma vagy csak pár celeb szülőt?
Amikor elkezdtem tudatosabban figyelni a jelenséget, magam is meglepődtem, sokan mennyire magától adódó természetességgel tesznek közzé a gyerekükről minden frincfrancot vagy használják fel őket közvetve vagy közvetett módon pénzszerzésre. Van olyan celeb házaspár, akinek mindkét gyermeke totyogós kora óta saját Instagram-oldalt „vezet” (az idézőjel nem véletlen), és a rendszeresen posztolt videók tanúsága szerint a kislányuknak már szinte egyetlen természetes gesztusa vagy mondata nincs, mert amint meglátja a kamerát, azonnal „szereplő üzemmódba” kapcsol, grimaszol, affektál, mórikálja magát – vagyis hozza azt, amit a szülei elvárnak tőle. De nem kell az ismert szülőkig elmenni, láttam már olyan... khmmm... mostanában digitális „tartalom”gyártóknak szeretik nevezni magukat... szóval olyan influenszer anyukát is, akiknek a gyerekeiről pontosan tudom, mennyi idősek, hol laknak, mit csinálnak, hová járnak óvodába-iskolába, és a napirendjükkel is nagyjából pontosan tisztában vagyok. Ha valami nem egyenes dolgot forgatnék a fejemben, nem lenne nehéz dolgom.
Szóval csak azt akarom ezzel az egésszel mondani, hogy nagyon érdemes meggondolni, mit és hogyan hozol nyilvánosságra a neten. Sok aspektusa van ennek attól kezdve, hogy a net mindent megőriz, és most vagy később olyan is fellelhető róla, amit esetleg nem szeretne vagy szégyell, egészen a biztonságának a kérdéséig. Sok szülő hivatkozik arra, hogy „dehát megkérdeztem a gyereket, és belegyezett”. Ja persze, lehet, hogy még beszélni sem tud, de ha már igen, akkor is jó eséllyel fogalma sincs, mihez adja a beleegyezését.
Itt írtam a kérdésről korábban, ezeket olvasd el!
Fotó: Adobe Stock
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!