Te engedélyt kérsz a gyerekedtől, hogy kitárgyalhasd a neten?
Ha megkérdezzük a szülőket, mennyire tartják fontosnak az internetbiztonságot, akkor elsöprő a „nagyon” és a „nagyon-nagyon” válaszok aránya. Ha viszont megnézzük, hogy hányan és mit tesznek közzé a gyerekükről a neten, akkor elbizonytalanodunk abban, hogy ezt valóban komolyan is gondolják-e a szülők, illetve hogy érzik a saját felelősségüket is az ügyben.
Pedig ne legyenek illúzióink: a két dolog szorosan összefügg egymással.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Ma már egész arzenál áll a rendelkezésére annak a szülőnek, aki a lehető legbiztonságosabb körülményeket akarja megteremteni a gyerekének az interneten való létezéshez. És mit látunk akkor, ha megnézzük ezeknek a szülőknek a netes tevékenységét? A gyerekről megosztott fotók a közösségi oldalakon, a család és a gyerek ügyes-bajos dolgait ország-világ előtt kiteregető blogok, kommentek, fórumok – még ha „névtelenül” is, de sokszor nagyon is beazonosítható módon. Mindenesetre sokkal többször, mint amennyire álmunkban is gondolnánk. Paradoxon? Igen, paradoxon a javából.
Az ausztrál internetbiztonsági hivatal tavalyi felmérésében szinte minden szülő (az összes megkérdezett 94 százaléka!) azt válaszolva, hogy természetesen biztonságban akarja tudni a gyerekeit az interneten is. Ezzel szemben meglepő adat, hogy a szülők egyharmadának fogalma sincs arról, melyek a biztonsági szabályok a közösségi média, az applikációk és a számítógépes játékok használata közben. Például a szülők többsége nincs tisztában azzal, hogy bizonyos netes játékok alkalmával a gyerekük akár 100 másik játékossal is kapcsolatba kerülhet, akik között szöveges és audióösszeköttetés is létesül. És sajnos a probléma része az is, hogy a szülők a a közösségi oldalak által rejtett személyiségi jogi és adatbiztonsági veszélyeket nem ismerve tesznek közzé fotókat, videókat, információkat, kommenteket és írásokat a saját gyerekükről.
Amikor a gyerek tiltja le a róla való blogolást
Emlékezetes annak a mamabloggernek az esete, akinek 10 éves lánya akkor szembesült azzal, mi minden kering róla a neten az anyukája blogja révén, amikor karácsonyra laptopot kapott ajándékba. Egy óra sem telt el az ajándék kibontása óta, amikor a kislány ezzel a kérdéssel ment oda az anyjához:
„Miért van fenn az összes fényképem az interneten?”
„Amikor arról érdeklődött, hogy letörölheti-e a róla szóló írásokat és fotókat, akkor azt válaszoltam neki, hogy ezt nem teheti meg”
– mesélte utóbb az anya. Pedig az eddigi blogposztok sok kényes témát érintettek a kislány eddigi életéből, kezdve a bilire szoktatástól a kisgyerekkori dührohamokon át a kiskamaszkori nevelési problémákig.
Rengeteg kritika érte a kétgyerekes anyát emiatt, aki azzal védekezett, hogy személyiségének integráns részét képezi az, hogy az anyaságról blogol.
„Ha megígérném, hogy soha többé nem írok a lányomról, akkor saját létem életfontosságú elemétől fosztanám meg magam, ami nem jó sem nekem, sem neki”
– érvelt. Végül abba a kompromisszumos megoldásba ment csak bele, hogy a lánya már elég idős ahhoz, hogy „vétójogot” kaphasson az anyjától a saját magát érintő tartalmak megjelentetése felett, már ami a fotókat és a posztok bizonyos szövegrészeit illeti.
Vétójogot már a kétéves gyereknek is!
Biztosan nem tett volna ilyen „könnyelmű” ígéretet ez a mamablogger, ha ismerte volna a már említett ausztráliai internetbiztonsági hivatal állásfoglalását a kérdésben. Ők ugyanis azon az állásponton vannak – és ezt egy tájékoztató brosúrában nyilvánosságra is hozták –, hogy a szülőknek minden esetben engedélyt kellene kérniük a gyerekeiktől, mielőtt bármit közzétesznek róluk a neten.
„Kérjek engedélyt a saját kétéves gyerekemtől, ha ki akarok róla tenni egy fotót a Facebookon???”
– horkanhat fel most szülő – temperamentumának megfelelően meglepetten vagy dühösen.
Pedig a válasz igen, akár már egy kétéves gyerektől is meg kellene kérdezni, mit szólna, ha a szülei róla blogolnának, kommentelnének vagy nagy nyilvánosság elé tárnák az őt is ábrázoló fotókat – írja az internetbiztonsági hivatal. Az ajánlás szerint ilyenkor a gyerek értelmi szintjének megfelelően el kell magyarázni neki, mit és miért akarunk róla megosztani és ki fogja azt látni, majd a döntését a legmesszebb menőkig tiszteletben kell tartani. Joggal merülhet fel persze, hogy erről felelősségteljes döntést tud-e hozni egy kisgyerek. Ezzel kapcsolatban úgy fogalmaz az ajánlás, hogy az is lehet, hogy igen, az is lehet, hogy nem, de mindenesetre már korán szerepmodellként és mintaként szolgálhat a gyerek számára ahhoz, hogy néhány év múlva már ő is felelősségteljesen és tudatosan használja a netet oly módon, hogy ez ne jelentsen biztonsági kockázatot számára és mások személyiségi jogait se sértse.
Fotó: Shutterstock
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!