top of page
  • Szerző képeVendégszerző

Ne mondd egy kisgyerekes szülőnek, hogy „na várj csak, lesz ez még rosszabb is”!

Mindenki találkozott már azzal szerintem, hogy amikor egy kisbabás anyuka az aktuális nyűgeire hivatkozik vagy egyszerűen csak jól esik neki kipanaszkodnia magát, nagyon könnyen megkaphatja, hogy „na várj csak, ez semmi, lesz ez még rosszabb is” választ. Már csak a jól ismert „kisgyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond” „bölcsesség” nevében is. Ez viszont csak arra jó, hogy relativizálja, az általa megéltnél kisebbnek igyekezzen feltüntetni a problémát.

Mit mond erről a szakértő?

 

A téma apropóját egy párválasztós műsor, a nálunk „Nagy Ő” néven futó Bachelor egy külföldi szériájának szereplője, Vanessa Grimaldi televíziós személyiség szolgáltatta, aki nemrégiben az Instagramon posztot osztott meg „minden leendő anyuka” nevében. Ebben arra kér mindenkit, hogy kíméljék meg a gyermeküket váró vagy már kisbabás szülőket az olyanfajta megjegyzésektől, hogy például:

„Ó persze, hát az első terhesség mindig könnyű, de csak várd ki, milyen lesz a második!”

Vagy:

„Hát az nem akkora gond, hogy nem alszik a baba, majd amikor sehogy sem tudod rávenni a leckeírásra vagy kimarad éjszakára, és azt sem tudod, merre jár! Hát hja, kisgyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond!”

És hasonlók.

„STOP a relativizálásnak! STOP az összehasonlítgatásnak! Miért kell mindenhez ennyire negatívan hozzáállni???”

De többen kis kiálltak amellett, hogy semmi értelmük, sőt inkább károsak a „ha azt hiszed ez nehéz az anyaságban, akkor nem tudod, mi vár még rád” típusú reakciók, amikor egy kismama vagy kisgyerekes pár megemlíti azt a problémát, ami aktuálisan éppen a legnagyobb az életükben a baba körül.


Ám nem is kell celebnek lenni, hogy ilyesmit bárki megkapjon. Ha valaha is panaszkodtál már arra, hogy hetek óta nem hagy aludni az újszülött kisdeded, jó eséllyel megkaptad már legalább egyszer, hogy:

„Csak várj! A dackorszak sokkal nehezebb!”

Ezek a megjegyzések nem pusztán feleslegesek és/vagy bosszantóak, hanem lekezelőek is. Sőt a szakértők szerint a mentális problémák számát is növelhetik a babát váró vagy kisbabás szülők körében.

„A szülők előtt sok nehézség áll a várandósság alatt és a baba megszületése után is. Nagyon elszigetelő érzés lehet, amikor a panaszkodásra az a reakció, hogy „csak várj, lesz ez még rosszabb is”. Hiszen akkor nyílunk meg szívesen, ha azt érezzük, hogy mások is elismerik, hogy ez bizony egy nehéz helyzet, de megoldhatók vagy maguktól megszűnnek és minden rendben lesz megint. De ha ilyen reakciókat kapsz, akkor már nem is akarsz igazán őszintén beszélni a gondjaidról és arról, mit érzel. Ez pedig mentális problémákhoz vagy a már meglévő állapot súlyosbodásához vezethet, hiszen hirtelen nagyon egyedül érzed magad”

– fogalmaz Emily Guarnotta okleveles pszichológus, a The Mindful Mommy tulajdonosa.


Nehéz megtalálni az egyensúlyt. Hiszen egyrészt nyíltan szembe kell nézni a szülői lét valóságával, mert legalább ennyire káros lehet a mérgező pozitivitás (lásd olyan mondatok, mint hogy „élvezd ki a szülői lét percét!”).


Ha tehát egy ilyen helyzetben lévő anyuka vagy apuka keresi a beszélgetés lehetőségét veled, mi a legjobb stratégia? Hogyan fogalmazzunk, hogyan álljunk hozzájuk és a problémáikhoz, hogy ne legyünk szükségtelenül negatívak vagy lekezelőek, de ne is forduljunk át a mérgező pozitivitásba? Hogyan ismerjük el a szülői lét realitásait anélkül, hogy megrémisztenénk azokat, akik még csak előtte állnak? És hogyan hagyjunk teret a tapasztalatok sokszínűségének, és hogyan tegyük világossá, hogy nem az számít, hány éves szülő tapasztalat van a birtokunkban, hiszen senki sem tudja igazán, hogyan kell ezt az egész szülői dolgot megoldani?


Dr. Guarnotta szerint a legfontosabb:


Ne becsüld alá a másik problémáját, még ha a relativizáló, a problémát kisebbnek feltüntetni igyekvő megjegyzések sokszor jó szándékból fakadnak – de ettől még károsak. Gondold át és mérlegeld, mielőtt kimondod, hogy az, amit mondani akarsz, várhatóan hogyan hatnak majd a másik félre.

„Gyakran, de nem mindig, ezek a megjegyzések nagyobb gyerekek szüleitől származnak, akik már bizonyos távolságtartással néznek vissza ezekre a problémákra. Hajlamosak a rózsaszín szemüveges nosztalgiára, és már csak a szülői lét pozitív aspektusaira emlékeznek. Amikor például pár éve megosztottam egy posztot, amikor nagyon nehéz hétvégén voltunk túl, mert jött a baba foga, akkor kaptam rá olyan kommenteket, hogy „csak arra gondolj, hogy ez az idő minden kényelmetlenséget megér”. Én pedig úgy éreztem, hogy elutasítják, hogy nekem most jogom van így érezni, hogy ez most nehéz.”

Ne vetítsd ki a tapasztalataidat másokra!

A szülőséget mindenki másképp éli meg, ezért ne várjuk el, hogy a szülővé válás mindenki számára egyforma élmény kell, hogy legyen.

„Emlékszem, amikor az első babám 2 hetes volt, én pedig totálisan kialvatlan és kimerült, és valaki azt mondta: „Ó, csak várd meg, amíg járni kezd, akkor aztán tényleg soha nem fogsz tudni pihenni, az lesz ám az igazán kimerítő!” Én pedig arra gondoltam, hogy el sem tudom képzelni, hogy lehet a helyzet még ennél is nehezebb. És nem, számomra nem volt nehezebb, én például a járni tanulás időszakát sokkal könnyebben éltem meg.”

Kerüld kéretlen tanácsok osztogatását!

Nézzünk szembe a realitásokkal: az újdonsült szülők egyébként is fuldokolnak a rengeteg, sokszor egymásnak gyökeresen ellentmondó információk tanácsok tengerében.

„Ha csak meghallgatod őket, már ezzel is sokat segíthetsz. Néha a saját tanácsaidat erőltetni sem nem kívánatos, sem nem hasznos. Csak meghallgatni, egyetérteni, megnyugtatni – ennél több nem is kell. Jól tesszük, ha a tanács elmondása előtt megkérdezzük az illetőt, hogy szeretné-e hallani. És ha igen a válasz, akkor jó felütés lehet valami ilyesmi: „Itt van valami, ami nekem bevált, szívesen elmondom, de ez a te életed, a te utad, és nem akarom az én tapasztalataimat rád erőltetni.”

Ne légy túlságosan negatív, de mérgezően pozitív sem!

„Egy problémával éppen küzdő ember könnyen válik elzárkózóvá nemcsak a lekicsinylő reakcióktól, de a toxikus pozitivitástól is, mely azt sugallja, hogy neki most kötelezően szeretnie és megoldani tudnia kell azt az új helyzetet, amiben éppen van. Ez egy ördögi kör révén tovább súlyosbítja a depressziót vagy a szorongást.”

A lényeg

„Tartsuk észben, hogy gyakran –- nem mindig, de gyakran – az illető nem akar megbántani bennünket, de ettől még jogunk van tudatni vele, hogy nincs rendben az a reakció, amit a problémánkra ad. Állítsuk fel ezt a határt, ameddig ezek a visszajelzések megérintenek bennünket, de az is jó megoldás lehet, ha ezek a megjegyzések leperegnek rólunk. Bármi megengedett, ami segít neked, minden megoldás teljesen rendben van.”

Fotó: Freepik


Ezek is érdekelhetnek:


0 hozzászólás

Kommentare


bottom of page