Miért ne mehetne egyedül a strandra a hatévesem?
A vízbiztonság sokszor volt már téma itt az Anyás-Apáson, és nem győzzük hangsúlyozni, hogy a pillanatnyi szünet nélküli folyamatos szülői figyelem az, ami leginkább megvédhet bennünket attól, hogy a vidám pancsolás tragédiába torkolljon. Szerencsére a legtöbb szülőnél ez „zsigerből” jön, és szereti mindig szemmel tartani a gyermekét strandon és vízközelben.
De sajnos még túl sokan gondolják azt, hogy legjobb esetben is elegendő a közelben lenni, de nem kell állandóan figyelni a gyermekét. Sőt olyanok is vannak, akik az önállóságra nevelés fontos eszközeként tekintenek az önálló strandolásra... akár már 6 éves korban.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Mostanában megy az ausztrál tévében egy valóságshow, melynek a címét leginkább talán úgy lehetne fordítani, hogy „Szülői felügyelet”. Ebben szerepel egy házaspár, bizonyos, Sammy és Jason, akik azt mondják, hogy utálják helikopterszülős gyermeknevelési stílust, ők inkább a „világítótornyos” szemlélet hívei. A 10 éves Pepper és a 6 éves Jude, valamint a 3 éves Rory és a 2 éves Lottie anyukája és apukája ennek értelmében még azt is megengedik a kicsiknek, hogy egyedül menjenek ki a szabadba – még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy úszni mennek.
A sorozatot nézve bizonyára sokan felvonták a szemöldöküket, amikor a szülők elárulták, hogy szilárdan hisznek abban, hogy a gyerekeknek meg kell kapniuk a saját függetlenségüket. Ez az ő szemükben azt jelenti, hogy csak akkor lépnek közbe, amikor a gyerekeiknek valóban szükségük van rájuk, nem pedig azt, hogy végig mellettük vannak.
A különböző nevelési szemléletet követő családokat bemutató műsorban részt vevő többi szülő azonban nem volt ennyire oda az ötletért, és felvetették annak veszélyeit.
Az egyik anyuka így nyilatkozott:
„Számomra egyszerűen fizikai rosszullétet okoz, amikor azt látom, hogy ennyi idős gyerekek egyedül vannak a strandon. Víz közelében a helyzet pillanatról pillanatra változhat, és egy pillanat alatt kész a tragédia.”
Sammy azonban erre azt válaszolta, hogy megtanítják a gyerekeiket arra, hogyan vigyázzanak magukra és hogyan mérjék fel a kockázatokat. Így érvelt:
„A nevelési stílusunk lényege, hogy a gyerekek tisztában legyenek a saját korlátaikkal.”
A műsorban adott külön interjúban a házaspár igyekezett megvédeni saját ellentmondásos döntését, elmagyarázva a mögötte álló gondolatmenetet:
„Nem tudunk mindig mellettük lenni, ezért fontos, hogy megtanítsuk őket, hogy magukra vigyázzanak. Nem tudunk egyszerre mind a négy gyerekre figyelni, ezért döntöttünk úgy, hogy szabadságot és saját teret adunk a nagyobbaknak. Szóval örülünk, hogy a két nagyobbik egyedül mehet úszni.”
Amikor pedig a sorozat műsorvezetője megkérdezte Sammyt és Jasont, hogy elvárják-e, hogy az úszómesterek bébiszitterként funkcionáljanak a gyerekeik körül és ők figyeljenek rájuk, akkor Jason így válaszolt:
„Mi minden döntésünk előtt, bármit is engedünk a gyermekeinknek, felmérjük a kockázatokat.”
Hát igen. Felmérik a kockázatokat. Ha valóban így tennének és nem csak szavakban, ráadásul tisztában lennének a valódi kockázatokkal, akkor valószínűleg más döntéseket hoznának.
Miközben mindenkit arra biztatunk, hogy semmiképpen se tegye magáévá a fenti nevelési stílust túlságosan korán, itt mesélünk egy másik szülőről, aki szerint szintén felesleges a folyamatos szülői felügyelet a strandon, itt és itt és itt pedig tippeket adunk a biztonságos pancsoláshoz. Megnyugtatunk mindenkit, egyikben sem szerepel az a tanács, hogy a 10 éves és a 6 éves egyedül járjon a strandra, amolyan önállósági és felelősségvállalási „próbafeladatként”.
Fotó: Freepik