Felelőtlen szülő vagyok, ha egyedül hagyom a medencében a négyévesemet?
Dúl a kánikula, ezért nem is lehetne aktuálisabb időpont annak, mi jelenti a felelősségteljes szülői magatartást strandon vízparton, kisgyerekkel. Egy anya például azt a dilemmát vetette fel egy közösségi oldalon, valóban túl laza – másként fogalmazva felelőtlen – szülő-e akkor, ha a négyéves kisfiára karúszót adva hagyja nyugodtan pancsolni olyan mély vízben, amiben nem ér le a lába, miközben ő a medencepartról figyeli a fejleményeket. Ilyenkor mindig azt szoktam írni, hogy a kommentelők véleménye erősen megoszlott a helyzet megítélésében, ezúttal azonban nem ez történt.
Az anya Mumsnetre kirakott posztja mindenesetre jó alkalom arra, hogy beszéljünk arról, hogy a karúszó valóban vízbiztonsági eszköznek tekinthető-e, illetve hogy a fuldoklás valóban olyan látványos és hangos történés-e, mint ahogyan azt a hollywoodi filmek sugallják.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Amikor gyermekük születik, mindannyian kialakítjuk saját álláspontunkat arról, meddig kell és szükséges és elmennünk gyermekünk biztonsága érdekében. Vannak közöttünk óvatosabbak és vannak megfontoltabbak. Gyakori vélekedés az is, hogy szülőként én tudom a legjobban, hogy mi a legjobb a saját gyerekemnek, ezért ebbe senkinek nem engedek beleszólást, sőt a szakemberek tanácsaira is magasról teszek. (Ezt a hozzáállást én is nap mint nap megtapasztalom az Anyás-Apás Facebook-oldalán megosztott cikkek alatti kommentekben.)
Egy anya nemrégiben osztotta meg azt a dilemmáját, hogy valóban túl „laza” szülői magatartást tanúsított-e, amikor nemrégiben a nyaralás alatt egy karúszóval beengedte a medencébe a négyéves kisfiát, ő viszont a medence szélén lévő nyugágyban napozott. Azt vette észre ugyanis, hogy az összes többi szülő bement a gyermekeivel a medencébe.
„Gondatlan szülő vagyok, ha egyedül engedek a medencébe egy négyéves gyereket? Kíváncsi vagyok a véleményetekre, mert úgy láttam, hogy más szülők nem engedik egyedül pancsolni 4-5-6 éves gyerekeiket. Talán én vagyok az, aki túl lazán veszi a dolgokat?”
– tette fel a kérdést.
Amikor a közösségi oldalakon nyilvános vitára bocsátott szülői dilemmákról számolok be, akkor szinte már megszokott fordulat, hogy a kommentelők véleménye megoszlott a kérdésben. Ezúttal azonban más a helyzet, hiszen a hozzászólók többsége szinte egyöntetűen veszélyes dolognak tartja, ha egy 4 éves gyerek egyedül pancsol a medencében.
„Egy kisgyerek akár egy pár centis vízbe is nagyon rövid idő alatt bele tud fulladni, ezért nem biztonságos akár egy percre is felügyelet nélkül hagyni a medencében”
– írta valaki.
Más így vélekedett:
„Abszolút kockázatos, amit csinálsz. Éppen a medencében tartózkodtam egyszer, amikor egy 3-4 éves kisgyerek karjáról lecsúsztak a karúszók, és a gyerek majdnem megfulladt. Eközben a szülők békésen csevegtem a parton és észre sem vették, mi történik. Ha a férjem nem ragadja meg a gyereket és nem húzza gyorsan partra, sokkal rosszabb vége is lehetett volna az önálló pancsolásnak.”
És végül egy harmadik vélemény:
„Előfordult, hogy nekem kellett beugrani a medencébe egy fuldokló kislányért, akinek a szülei a medence szélén napoztak.”
Nos, a történet több tisztázandó kérdést is felvet: először is mennyire kell biztonságban éreznünk a gyermekünket, miután ráadtuk a karúszót, másodszor pedig valóban hangos és feltűnő folyamat-e a fuldoklás. Az első kérdésre a válasz az, hogy semennyire, a másodikra pedig az, hogy legtöbbször nem.
A felfújható karúszó nem vízbiztonsági eszköz, hanem játék!
Ha bármelyik kisgyerekes szülőt megkérdezzük, milyen lehetőségek vannak arra, hogy nagyobb biztonságban tudja a gyermekét a vízben, pancsolás közben, biztosak lehetünk benne, hogy felfújható karúszót szinte mindegyikük megemlíti. Pedig a szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy a karúszók nem biztonságosak, sőt akár még növelhetik is a fulladásveszélyt. A karúszó hamis biztonságérzetbe ringatja a szülőt, aki tévesen azt gondolja, hogy a karúszó védelmet nyújt, ezért kevésbé figyel úszni nem tudó gyermekére, hiszen „a karúszó úgyis fenntartja a víz színén”. Pedig a karúszó nem biztonsági eszköz, hanem egyszerűen a játék kategóriájába sorolható valami. Ugyanolyan játék, mint a vízipisztoly, a műanyag kacsa, a strandlabda vagy a felfújható unikornis. Nem több.
A fuldoklás többnyire egy csendes, észrevétlen folyamat!
Pár éve nyáron bejárta a közösségi oldalakat egy tengerparti úszómester beszámolója. Elmondta, hogy a partról észrevéve egy fuldokló gyereket, beugrott, odaúszott és kimentette, miközben a pár méterre strandoló szülők értetlenül figyelték, mi ez a hűhú semmiért, hiszen nincs veszélyben senki. Kiderült, hogy a szülők alig pár méterről nem vették észre azt, amit az úszómester gyakorlott szeme a partról igen: nevezetesen, hogy a kislány olyan részre sodródott, ahol már nem ért le a lába, és percek óta az életéért küzdött. Nem hangosan jajveszékelve, a karjával feltűnően csapkodva, ahogyan a filmekben látjuk, hanem némán küszködve. Mert a fuldoklás – a közhiedelemmel ellentétben nem egy feltűnő, hangos történés, hanem többnyire észrevétlen. A Youtube keresőjébe a silent drowning kereső kifejezést beírva bárki könnyen talál olyan beltéri kamerafelvételeket, melyeken az látszik, hogy többen is elmennek a fuldokló közvetlen közelében anélkül, hogy felismernék, hogy az illető nem pancsol vagy játszik, hanem fuldoklik.
Mint például az alábbi videón a medence túlpartján guggoló anyuka gyermeke, aki majdnem az anyja szeme láttára fullad vízbe, mivel az anya nem veszi észre, hogy a kicsi nem játszik vagy úszni próbál, hanem voltaképpen fuldoklik:
A fuldoklás ugyanis legtöbbször nem egy drámaian hangos és feltűnő esemény, ahogyan a filmekből vagy a médiából gondolhatnánk, hanem egy nagyon is csendes, alattomos történés. Amit annál is fontosabb tudni, mert a 15 évesnél fiatalabb gyerekek között a fulladás a véletlen halál egyik leggyakoribb oka. Egy amerikai statisztika szerint a fulladásos gyermek-halálesetek körülbelül fele úgy következett be, hogy a szülők 8-10 méteren belül tartózkodtak.
A fuldoklás tehát nem feltűnő, drámai esemény, mert:
ritka esetektől eltekintve a fuldokló ember már fizikálisan nem képes arra, hogy segítséget hívjon, hiszen a légzőrendszere elsődlegesen a levegőhöz jutással van elfoglalva, így már nem jut energiája az ugyancsak a légzőrendszer segítségével megvalósuló beszédhez, és sokszor újra fuldokolni kezd, mielőtt szóhoz juthatna;
a fuldokló ember szája hol a víz felett, hol a víz alatt van, és többnyire soha nem kerül olyan hosszú időre a vízfelszín fölé, hogy ideje legyen kilélegezni, belélegezni és még kiáltani is;
a fuldokló embernek nincs ideje arra, hogy karjait a feje fölé emelve integessen, hiszen karjait igyekszik úgy mozgatni a víz felszínén vagy a vízben, hogy testét minél tovább fenn tudja tartani;
ráadásul legtöbbször nem is képes arra, hogy karjaival kontrollált, célirányos mozgásokat tegyen.
Honnan lehet észrevenni, hogy valaki nagy bajban van a vízben?
a feje a vízben van, szája és orra a vízszint alatt
feje hátrabicsaklik, miközben szája nyitva van
tekintete üres, szemével nem fókuszál egy pontra
szemei csukva vannak
haja a homlokára tapad és a szemére lóg
nem használja a lábait a felszínen maradáshoz
gyorsan, kapkodva vagy zihálva lélegzik
megpróbál a hátára fordulni
olyan mozdulatokat tesz, mintha egy létrán mászna felfelé
Ezek a legfontosabbak, de minden szokatlan viselkedés vagy mozdulatsor gyanút kell, hogy keltsen.
Itt a nyár, a strandszezon, vigyázzatok a gyerekeitekre! Ja, és minél előbb tanítsátok meg őket úszni!
Fotó: Dreamstime
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!