Megengeded, hogy lógjon a gyerek, ha nincs kedve suliba menni?
A mai cikknek két előzménye van. Az egyik egy korábbi cikk, melyben arról írtam, hogy talán nyitott kapukat dönget az, aki az oktatási kormányzattól várja, hogy a szülő által igazolható három napot megemelje. Mert igazából sehol nincs leírva az a bizonyos három nap. A részletekért ide kattints!
Aztán feltettem a kérdést a Facebookon: Te meg szoktad engedni, hogy a gyerek lógjon egy napot, ha nagyon nincs kedve suliba menni? Nagyon sok hozzászólás érkezett, ezekből válogattam.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Ahogyan az várható volt, két éles nézőpont különül el a kérdésben: azok, akik soha semmilyen körülmények között nem engedik meg a gyereknek, hogy bármelyik tanítási napon ne menjen iskolába, hacsak nem beteg, és azok, akik szerint nem dől össze a világ, ha néha kimarad egy nap.
A rendet és szigorúságot képviseli például Csilla, aki ezt írta:
„Ha nincs kedve??? Nekem sincs dolgozni, akkor nem megyek? Neki ugyanolyan kötelesség az iskola, mint nekem a munkahely.”
Vele ért egyet Irsa, aki azt írta, hogy őt már a kérdés is megbotránkoztatja, mert első a kötelesség! Ezt a tábort gyarapítja Andrea is, aki szerint:
„Nem. Soha! Később a munkahelyéről is lógni fog, ha nincs kedve dolgozni?”
Azt hiszem, ezek a szigorú anyák megfeledkeznek arról az aprócska tényről, hogy a felnőttek világában létezik a szabadnap, illetve szabadág intézménye, ami – többek között – éppen az ilyen „elfáradtam a hajtásban” és „ma nincs kedvem dolgozni” helyzetekre kínál végső – és legális – megoldást.
De hiszen a gyereknek is lehet rossz napja!
A többség azonban ennél megértőbb, és úgy gondolja, hogy nemcsak a felnőttek lehetnek fáradtak és szenvedhetnek pillanatnyi motivációhiányban, hanem a gyerekek is, és nekik is jár néha egy kis lazítás. A legtöbben természetesen nem a vég nélkül és indokolatlan lógás hívei, de azon az állásponton vannak, hogy igenis léteznek olyan helyzetek, amikor a legjobb megoldás egy nyugis nap otthon.
Ágota ezt írta:
„Az én gyerekem még kicsi, de ha szuper tanuló lesz és helyette értelmes dologra lesz hajlandó (múzeum vagy hasonló), akkor simán.” Szandi szerint: „Oké, hogy kötelesség meg minden, de nálam is előfordult, hogy rossz napom volt. Kértem szabit, és kész. Van olyan, hogy a gyerek lelkének is meg kell pihenni egy kicsit.”
Többen már nem elméleti lehetőségként, hanem kipróbált – és bevált – módszerként írtak a szülői jóváhagyással „ellógott” egy-egy napról. Anetta azt írta, hogy náluk már előfordult, és soha nem lett belőle baj, és tapasztalatai szerint egy lazítással levezetett rossz nap után rögtön sokkal jobban mennek a dolgok. És akár még klassz közös program is kisülhet a dologból.
„Történt már ilyen. Tavaly a nagylányom (szülinapjakor, ami hétköznapra esett, színházban voltunk. Mivel nagyon későn értünk haza, ő nem ment másnap iskolába, én nem mentem dolgozni, helyette csajos napot tartottunk”
– ez Bernadett tapasztalata.
Zsuzsanna sem ért egyet azzal, hogy egy kihagyott naptól összedőlne a világ arra hivatkozva, hogy az iskola a gyerek kötelessége.
„Attól, hogy kihagy egy napot, valószínűleg tudja a kötelességét. Saját bőrömön tapasztalom, nem azon a pár napon múlik, hogy ki mennyire lesz dolgos az életében”
– írja.
A legális „lógás” akár a bizalmat is erősítheti
Sokan emelték ki azt a szempontot is, hogy ha a gyerek ilyen ügyben is bizalommal fordulhat a szülei felé, akkor nem érzi azt, hogy titkolózni és hazudoznia kell – és megvan az a plusz előny is, hogy a szülő pontosan tudja, hogy a „lógós” napon merre jár és mit csinál a gyereke. Ezen a véleményen van például Erzsébet és Beatix is.
És végül álljon itt Renáta története:
„Nekem még nagyon kicsi a kislányom. De iskolás korom nagyobb részében a testvérem nevelt, és igenis látta, mikor volt megalapozott a könyörgésem, hogy ne kelljen suliba mennem. Ez évente 2-3 alkalommal fordult elő. Olyankor mondta, menjek el orvoshoz, és csináljak magamnak egy hosszú hétvégét. Elképesztően jól esett néha, mikor bármit megadtam volna, hogy ne kelljen menni. Ilyenkor segítettem például a nagytakarításban, hétvégén meg pihenhettem. Nem lett belőlem léhűtő, viszont a munkában is van olyan néha, hogy igenis kiveszek egy nap szabit, ha úgy érzem szükségem van rá. Úgy gondolom, tisztelhetem magam annyira, hogy megérdemlem egy-egy húzósabb időszak után.”
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!