Az anya, aki kitiltotta a nagymamát a szülőszobából
Egy nő arra kényszerült, hogy a nagymamának – saját édesanyjának – megtiltsa, hogy jelen legyen a szülőszobában második unokája megszületésekor. Az ok: nem tudja elfelejteni, hogy az első szüléskor a nagymama nem az elvárt módon viselkedett.
Úgy tűnik, hogy a nagymamák jelenléte a szülésnél nem mindig konfliktusmentes. Korábban már írtam arról, hogy egy apa mindenáron azt szerette volna, ha a saját édesanyja is jelen van a szülőszobában, felesége azonban ezt nem nagyon díjazta. A legtöbb eset azonban nem ennyire szélsőséges, és amennyiben a kismama úgy dönt, hogy ne a férje, hanem az édesanya legyen mellette szülés közben, akkor ez hatalmas támaszt jelenthet – sőt akár még gyönyörű fotók is születhetnek róla.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
De visszatérve a mostani történethez: az anya azt mondja, hogy a korábbi „incidens” miatt egyáltalán nem szeretné, ha második szülésemnél is jelen lenne a nagymama. Azt meséli, hogy a nagyi imádja a nagyobbik unokáját, és nem fér kétség ahhoz sem, hogy mindig a legjobb szándék vezérli, azonban „nem ismeri és nem tartja tiszteletben a határokat”. Azt mondja, hogy a korábbi szülés alkalmával tulajdonképpen nagyjából rendben ment minden egészen a kitolásig – már ha eltekintünk attól, hogy a nagyi azonnal az elektromos cigarettája füstjével borította be a szülőszobát, ahányszor csak a szülésznő kitette a lábát a helyiségből.
Hatórás vajúdás után a baba végre elindult kifelé, és az anya azon volt, hogy a sűrűn jelentkező fájások alatt mielőbb világra hozza kislányát. Amikor a baba feje megjelent, a nagymama felkiáltott: „Milyen gyönyörű haja van”, és legott oda is nyúlt, hogy megsimogassa a még éppen előbújni készülő baba fejét. „Valójában ő volt az első, aki megérinthette a kislányomat – panaszolja utóbb az anya. – Ezen a ponton azonban már túl késő volt, hogy kitessékeljük a szülőszobából. A kislányom úgy jött a világra, hogy egy hajtincs a feje tetején meredezett az ég felé. Megalázva éreztem magam, és akkor fogadtam meg, hogy soha többé nem engedem meg, hogy az anyám jelen legyen az unokája megszületésénél, bárhányszor is szülök a jövőben.”
Azt is elmondta, hogy nem sokkal a mostani szülés előtt félig viccesen megemlítette az anyjának, hogy nem jöhet majd be a szülőszobába, és azt is elmondta neki, hogy miért.
„Tudom, hogy ilyenkor azt szokás tanácsolni, hogy kizárólag az én döntésem, hogy kit akarok magam mellett tudni a szülőszobában. Azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy ha ezt a döntést meghozom, akkor egész életemben azt fogom hallgatni tőle, hogy eltiltottam attól, hogy lássa az unokája érkezését. Ezzel a döntésemmel a köztünk lévő kapcsolatot is hosszú távon rombolom, ugyanis most vérig sértve érzi magát, és még mindig nem látja be, hogy mikor, hol és mivel sértette meg a határokat.”
Az anya dilemmáját megosztó poszthoz sokan hozzászóltak, és a többség egyetértett azzal, hogy a nagyi nem megfelelően viselkedett az első unokája megszületésekor. „Nemcsak hogy rágyújtott a szülőszobában, hanem akkor kezdte el simogatni az unokáját, amikor az még valójában az anya testében volt!” – írta valaki. Más arra hívta fel a figyelmet, hogy ha a nagymama még most sem látja be, hogy milyen íratlan szabályokat sértett meg, akkor egészen nyilvánvalóan nem fog a második szülés alkalmával sem változtatni a viselkedésén, és újra áthágja a határokat.
A nagymamák jelenléte mindig problémás – ja, nem
Úgy tűnik, hogy a nagymamák szülőszobai jelenléte sok családi konfliktus forrása lehet. Korábban már beszámoltam egy másik történetről, melyben az apa a felesége tudta és megkérdezése nélkül ígérte meg saját anyjának, hogy jelen lehet unokája megszületésénél. A feleségének azonban nagyon nem tetszett ez az engedékenység, mivel azon az állásponton volt, hogy a szülés a saját testének „magánügye”, ezért hadd döntse már el ő maga, hogy kitől várja a legnagyobb támaszt szülés közben.
Manapság már szinte minden szülészeten megengedett, hogy szülés közben az anya mellett legyen az apa vagy bármilyen más olyan személy (nagymama, barátnő stb.), akitől a szülés közben a legnagyobb segítség és támasz remélhető. Egyre inkább terjed az a gyakorlat is, hogy a császármetszéses szüléseknél is igyekeznek megteremteni annak a lehetőségét, hogy az apa is bemehessen a műtőbe és láthassa gyermeke világra jövetelét.
Más kérdés persze, hogy vannak anyák, akik éppen hogy nem szeretnék látni a férjüket vagy bármelyik másik rokont a szülőszobában, mert azt mondják, hogy ez az ő legszemélyesebb magánügyük, ami nem igényel tanúkat.
Fotó: Dreamstime
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!