Amikor az ovisok berontanak egy idősotthonba… na, az valami csudajó dolog!
A karácsony embert és lelket próbáló időszak mindenki számára, aki egyedül kénytelen tölteni az ünnepeket. Egy brit tévécsatorna egyedülálló ötlettel rukkolt elő, amikor úgy döntöttek, hogy ráeresztenek egy csapat négyévest egy idősotthon lakóira. Az eredmény megdöbbentő, szívet melengető és csodaszép.
Zsepiket elő, sokkal jobb történetet hoztam, mint az otthon felejtett Kevin kalandjai a két béna betörővel.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
„Soha nem gondoltam, hogy gyökeresen megváltozik majd az életem – kezdi a történetet a 87 éves Ken Pidcock, miközben ajándékokat válogat egy játékboltban. A fenti mondat a Channel 4 nevű brit tévécsatorna Old People’s Home for 4 years old (Idősotthonok a négyévesekért) című sorozatában hangzik el, aminek az az alapötlete, hogy egy csomó vidám és örökmozgó ovist beeresztenek az idősotthonokba és csak figyelik, mi történik olyan emberek között, akiket két vagy akár három generációnyi idő választ el egymástól. Az eredmény visszafogottan szólva is meggyőző.
Az igazi Ken és Barbie története…
Ken Pidcock 13 évesen ismerte meg élete nagy szerelmét, Barbarát (vagy ahogy ő emlegeti, Barbie-t), akivel egy életet éltek le szeretetben és boldogságban, mígnem a feleség öt évvel ezelőtt meghalt. És vele együtt meghalt számomra a karácsony is – mondja az idős férfi. Az évek során mindig az ő feladata volt kitalálni és megvenni, ki minek örülne a legjobban karácsonyra. „A karácsony a legborzasztóbb, mert mindig eszembe jutnak a csodálatos családi ünnepek” – emlékszik Ken.
A közös élet az utolsó együtt töltött karácsony után ért véget, amikor a feleség közölte férjével, hogy végstádiumú rákban szenved, majd nem sokkal később meghalt. „Azóta soha nem ünnepeltem a karácsonyt. Nem akartam magam körül látni senkit – mesélte a műsorban a nyugdíjas iskolaigazgató. – Természetesen ott voltak nekem a lányaim és a csodálatos unokáim, de már semmi nem ugyanaz, mint volt. A karácsony egy olyan időszak lett számomra, amikor egyedül akarok lenni, mert nem akarom elrontani a rosszkedvemmel mások örömét.”
…aztán berobbant az ajtón Lily
Így érkezett el az idő, amikor a Channel 4 elindította érdekes kísérletét a nyugdíjasok és a négyévesek összeeresztésére. És az eredmény minden várakozást felülmúlt: mind a két korosztály nagyon pozitívan élte meg a találkozásokat. Szinte minden idős embernek lett egy kis kedvence, de úgy általánosságban is élvezik a gyerekek okozta nyüzsgést és pezsgést. Például Ken különösen egy Lily nevű kislánnyal került szorosabb kapcsolatba, és a műsorban éppen neki válogatott ajándékot. Bár az elején morgott egy kicsit, hogy miért kérik a tévések ilyesmire, fogalma sincs, hogyan kell ajándékot venni egy kisgyereknek, hiszen még sose próbálta. A végén azonban elismerte, hogy bár voltaképpen bele lett kényszerítve ebbe a szituációba, valójában nagyon élvezte az ajándékválogatást.
A generációk együttélése jó dolog
Nemcsak a brit tévécsatornának jutott egyébként eszébe, hogy az idősotthonok lakóinak jót tenne, ha állandóan jelen lennének az életükben a náluk jóval fiatalabbak is, gyermekeik, unokáik, dédunokáik korosztálya. Hiszen ez korábban természetes volt a többgenerációs családokban, de ahogyan a többgenerációs családok eltűntek, úgy tűntek el a fiatalok is az idősek életéből – és természetesen ez igaz fordítva is. Pedig mindegyik korosztály bőven tud tanulni a másiktól – vagy egyszerűen csak élvezhetik az együtt töltött időt.
Pont a múltkor olvastam, hogy valahol – talán Hollandiában? – mostanában azzal próbálkoznak, hogy az idősotthonokban külön lakrészeket alakítanak ki, ahol fiataloknak, egyetemistáknak adnak szállást. A fiatalok pedig az ingyen lakhatás fejében rendszeresen átjárnak az idősekhez, beszélgetnek velük, felolvasnak nekik, segítenek a kisebb elintézni valók kipipálásában.
A Channel 4 reggeli műsorában megszólaltatott egy szakértőt, Malcolm Johnson professzort, aki elismerte, hogy bár némi fenntartással vállalkozott arra, hogy részt vegyen ebben az „emberkísérletben”, az eredmények azt igazolták, hogy alaptalanul aggódott, és mind a gyerekek, mind az idősek nagyon jól fogadták az ötletet, annyira, hogy több idős ember élete, életfelfogása, hangulata, szemlélete alapvetően megváltozott. Egy anyát is meghívtak a stúdióba, akinek kislánya rendszeresen jár idősekhez. Ő azt mondja, nagyon jónak tartja az ötletet, hiszen a kisgyerekeknek is jó, ha találkoznak idős emberekkel és megtanulják, hogyan kell kommunikálni velük úgy, hogy az mindkét félnek megelégedésére és örömére váljon.
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!