A miniszterelnök nem cserél kakis pelenkát...
Frissítve: 2020. jún. 13.
...vagyis hát nem tudjuk, hogy cserél-e. De valószínűleg nem. A brit miniszterelnököt, Boris Johnsont pár hónapja egy tévéműsorban kérdezték arról, mennyiben tervez majd részt venni a Carrie Symondsszal közös gyermekük körüli teendőkben, ő azonban többször is kitért a peluscserére vonatkozó kérdés elől.
Kapott is érte hideget-meleget, mert a hozzászólók szerint egy miniszterelnöknek példaképként kell szolgálnia. Pelusügyben is.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
De még mielőtt belevágnánk, egy érdekesség: tudod-e, miért kapta a kisfiú éppen a Wilfred Lawrie Nicholas neveket? A névválasztás köszönet és tiszteletadás két orvos előtt. Többek között ők voltak azok, akik megmentették a brit miniszterelnök életét, aki nem sokkal gyermeke születése előtt koronavírus-fertőzés miatt intenzív osztályra került. Bár annak idején csak igen visszafogott hírek jelentek meg az állapotáról, utólag elismerték, hogy a helyzet igen súlyos volt, és az orvosok abban sem voltak biztosak, hogy Nagy-Britannia első embere túléli a betegséget.
Április 29-én érkezett meg a 32 éves Carrie Symonds első gyermeke, aki azonban már hatodik abban a sorban, akit az 56 éves brit miniszterelnök, Boris Johnson nyilvánosan is a sajátjaként ismer el. Miután februárban bejelentették a várandósságot, a brit politikust egy reggeli tévéműsorban arról kérdezték, segíteni fog-e feleségének a baba körüli teendőkben, egészen pontosan tisztába teszi-e babát, ha majd arra kerül a sor. Boris Johnson többször is kitért a válasz elől, de amikor a riporter ragaszkodott a válaszhoz, végül ezt a dodonai választ adta:
„Úgy hiszem, igen, úgy hiszem, igen.”
Úgy tűnik, ezzel nem lett túl népszerű a tévénézők körében, hiszen apák és szülői közösséget fejezték ki elégedetlenségüket a bizonytalankodás miatt. Az egyedülálló apák segítésére szerveződött Dads House szervezet alapítója, William McGranaghan például azt nyilatkozta a The Independent című lapnak, hogy Johnson úr peluscserével kapcsolatos ódzkodó hozzáállása – ahogy ő fogalmazott – „gyalázatos”.
„Az apák manapság sokkal inkább részt vesznek a gyerekek körüli teendőkben, mint valaha – jelentette ki. – Egy miniszterelnöknek pedig példát kell mutatnia.”
Az Anyás-Apás apasággal kapcsolatos cikkeiért ide kattints!
Egy apa, aki egyedül neveli 5 éves kisfiát, azon a véleményen volt, hogy a miniszterelnök szégyellheti magát, hogy ennyire kevéssé elkötelezett a gyermekgondozásban.
„Boris szégyellheti magát – mondta el a már idézett újságcikkben. – Politikusként azt kellene hangsúlyoznia, hogy apának lenni jó, a peluscsere pedig az élet normális része, egy a gyerek körüli mindennapos teendők közül. Ez is hozzátartozik az apasághoz.”
Hasonló vélemények jelentek meg a Twitteren is. Egy apa például azt írta, hogy bár az ő gyermeke már felnőtt, de soha nem volt problémája azzal, ha neki kellett tisztába tennie a gyereket. Útjára indult a #realmenchangenappies (a valódi férfiak pelust cserélnek) hashtag is, tiltakozásul a miniszterelnök hozzáállásával szemben.
Magad uram, ha szolgád nincsen...
Az biztos, hogy sokan rezonáltak arra, ahogyan Boris Johnson kerülgette a forró kását a tévériporter kérdésére, hiszen a brit statisztikai hivatal legfrissebb rendelkezésre álló (2012-es) adata szerint Nagy-Britanniában körülbelül 400 ezer férfi neveli egyedül a gyermekét, ami az egyszülős családok 13,5 százalékát jelenti.
Egy 2014-es amerikai felmérésben 2000 apát és anyát kérdeztek meg peluscsere ügyben. Akkor az apák több mint fele válaszolta azt, hogy semmi gondja nincs azzal, ha neki kell tisztába tennie a babát. Úgy tűnik, hogy ezen a téren némi szemléletváltás következett be az előző generáció óta: bár a mai apák több mint 50 százalékának nem jelentenek gondot a pisis és kakis pelenkák, csak 37 százalékuk válaszolta azt, hogy saját apjuk is hasonlóan állt hozzá a kérdéshez. Egy három évvel későbbi felmérésben a megkérdezett apák háromnegyede válaszolta, hogy maga nagyobb részt vállal a peluscserékből, mint tette azt saját apja annak idején.
Az apáknak (is) idő kell
A múltkor olvastam egy idézetet, miszerint az nőből akkor lesz anya, amikor várandós lesz, míg a férfiből csak akkor válik apa, amikor megpillantja a gyermekét. Bár szerintem ez a kijelentés több ponton is sántít, az biztos, hogy nem mindenkit önt el egy csapásra a kötelezőnek vélt apai érzés – és ettől még egyik apa sem kevesebb, vagy rosszabb. A pszichológusok is úgy látják, hogy az apák jelentős része az első időkben másodrendűnek érezheti magát a baba etetése, gondozása, megnyugtatása kapcsán, de az, hogy tevőlegesen nem ők végzik a baba körüli teendőket, nem jelenti azt, hogy a jelenlétük ne lenne létfontosságú a kötődés kialakulásában. Hiszen egy baba érkezése hatalmas változás a pár életében, az új szerephez pedig mind az anyának, mind az apának hozzá kell szoknia. Ezen viszont nagyot lendíthet, ha az apa már kezdettől fogva tevőlegesen is részt vesz a baba körüli teendőkben – így a peluscserében is.
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!