• Czétényiné Koltai Anna

A hordozókendők és egyéb babahordozók veszélyei – mondjuk, hogyan csináld!

Nagyanyáink, dédanyáink a babájukat magukra kötötték és mentek a dolgukra – a kukoricaföldre kapálni vagy répát egyelni. A babahordozás manapság ismét virágkorát éli, bár már nem azért, hogy szabad maradjon a kéz a kapa nyelének megragadásához. Kétségtelen, hogy ma is bőven van gyakorlati haszna, de még nagyobb értéke – ami miatt egyre több anya részesíti előnyben a babakocsikkal szemben –, hogy szorosabb kötődést épít ki mama és babája között.

A babahordozás azonban nem veszélytelen, sőt akár veszélyes is lehet – erre figyelmeztet egy nemrégiben megjelent amerikai tanulmány. Amivel természetesen még véletlenül sem elriasztani szeretnék senkit a hordozókendők használatától. Ám vannak szabályok, amelyeket be kell tartani, hogy a babahordozás ne csak kényelmes, hanem biztonságos is legyen. És persze erre is igaz, hogy gyakorlat teszi a mestert. Ehhez Czétényiné Koltai Anna baba-és gyermekhordozási tanácsadótól kaphatsz hasznos gyakorlati tanácsokat, ha végigolvasod a cikket.

 

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!


A különböző hordozókendők manapság igen népszerűek világszerte. Egy amerikai tanulmány szerzői azonban arra figyelmeztetnek, hogy könnyen koponyasérülés lehet a dolog vége. Ezt a megállapításukat egy 2011 és 2020 között végzett vizsgálatra alapozzák, melyben több mint 14 ezer olyan esetet tekintettek át, ahol a babahordozás – kendőben vagy más hordozóban – a sürgősségi osztályon ért véget. A balesetet az esetek több mint felében az okozta, hogy a baba kiesett a kendőből vagy más hordozóból. A traumás agysérülést találták a leggyakoribb sérüléstípusnak, ami lehetett agyrázkódás, ám esetenként akár súlyosabb fejsérülés is.


Szerencsére minden 10 eset közül 8-ban a baba a sürgősségi osztályos ellátás után hazamehetett, ám az esetek 21 százalékában olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy kórházi kezelésre szorult. Leggyakrabban 5 hónaposnál fiatalabb babák voltak a hordozóbalesetek áldozatai, ami ebben a korcsoportban 84 százalékban fejsérülést jelentett.

„A babahordozás manapság reneszánszát éli, és még véletlenül sem szeretnénk senkit elriasztani a különböző hordozók használatától – magyarázza a vizsgálatot vezető dr. Samantha Rowe amerikai gyermekgyógyász, aki az Amerikai Gyermekgyógyász Társaság ideig kongresszusán számolt be kutatásukról. – A hordozás testi közelséget jelent a baba számára és segíti a kötődés kialakulását, illetve szükség esetén könnyebben megnyugszik a baba a hordozóban. A szülőknek azonban biztosnak kell lennünk abban, hogy megfelelően használják ezeket az eszközöket.”

Ám nemcsak a baba nem megfelelő rögzítése vezethet balesetekhez, hanem az is, ha a babát hordozó szülő megcsúszik, megbotlik vagy elesik. Ez a sürgősségi osztályra került esetek 22 százalékában fordul elő. Fokozza az ilyen típusú baleset esélyét az, ha a szülő figyelmét valami eltereli, például az, ha a mobiltelefonjába mélyed. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy babahordozás közben megváltozhat a szülő súlypontja is, így könnyebben fordulhat elő esés vagy botlás. Különösen apák esetében nagyobb ennek veszélye, hiszen az anyáknak a várandósság alatt volt idejük hozzászokni testük súlypontjának változásához.


Egyelőre nem tudnak egyértelműen állást foglalni azzal kapcsolatban, hogy bármelyik típusú babahordozó veszélyesebb lenne, mint a másik. Az eddigi adatok alapján a strukturáltabb babahordozók biztonságosabbnak tűnnek, mint az egyszerű textil hámok. A szerzők arra figyelmeztetnek, hogy ezek használata előtt mindenképpen gyakorolni szükséges a megkötést, mielőtt a baba is belekerülne. Ehhez beltéri helyiséget javasolnak helyszínként, melynek padlója szőnyeggel vagy szőnyegpadlóval borított, illetve párnázott. Jó ötletnek tartják, ha a szülői először játékbabával vagy plüssállattal teszteli, hogy minden rendben van-e a rögzítések körül. Arra intik a babahordozást fontolgató szülőket, hogy bár a hordozó használata első pillantásra pofonegyszerűnek tűnhet, egy csomó tipp és trükk van, melyek ismerete sokat nyomhat a latban a baba biztonsága szempontjából.


Mondjuk, hogyan csináld, hogy ne csak hasznos és kényelmes, hanem biztonságos is legyen

Kisbabáinknak elemi igénye a szülő testének közelsége. Születésük után a bőrkontaktusba helyezett újszülöttek könnyebben adaptálódnak a külvilághoz. És hasonlóképpen később is a fejlettebb szabályozó rendszerünkkel és nagyobb testtömegünkkel segíthetjük a testközelben lévő kisbabák még picit fejletlenebb életfunkcióit, összehangolódik a légzésünk, szívverésünk, keringésünk. Segítjük a testhőmérsékletük fenntartását, hidegben melegítjük őket, melegben vagy lázas állapotban pedig hűtjük.


Kisbabáink sehol nincsenek olyan biztonságban, mint mikor a karunkban vagy hordozó segítségével mellkasunkon, csípőnkön, hátunkon hordozzuk őket. Érezzük minden rezdülésüket, légvételüket, összehangolódnak az életfunkcióink. A hordozáskor kapott mozgási és tapintásos ingerek hozzájárulnak az agy fejlődéséhez, hallják, látják a beszédünk, kommunikációnk. A testközelség kedvez a szoptatáshoz szükséges hormonok termelődésének, amivel a hosszú távú egészségüket is segíthetjük.


Az ember ösztönös és természetes gondozási módja a babahordozás, hiszen ősidők óta gyermekeink biztonságát és fejlődését az szolgálta, hogy a közelünkben tartottuk őket. Kisbabáink pedig nem tudják, hogy egy biztonságos, 21. századi gyermekszobába születtek, és nem a vadonba.


A karban vagy eszközben hordozott baba a legnagyobb biztonságban érzi magát, alacsonyabb a stressz szintje, és magasabb az olyan hormonok szintje, melyek a boldogságért, nyugalomért felelnek. A válaszkészen gondozott babáink, bár jó eséllyel időnként tapasztalnak fájdalmat vagy más stressz hatásokat, azonban a szülő gondoskodásának segítségével könnyebben megtanulják kezelni ezeket a nehézségeket.


Természetesen babahordozáskor is érdemes odafigyelnünk néhány biztonsági szabályra, attól függetlenül, hogy miben hordozzuk őket, kendőben vagy formázott hordozóeszközben.

Minden esetben függőlegesen hordozzunk, hiszen így tudjuk nekik egyszerre megadni a gerinc és a fej megfelelő támasztását, miközben szabadon juthatnak levegőhöz is.

Fontos a gerinc stabil támasztása, amit elérhetünk hordozókendővel vagy egy megfelelő méretű, jól beállított formázott hordozóeszközzel (például mei tai, félcsatos, csatos hordozó).

A kicsiknek az optimális pozíció, mikor a szülő teste felé fordulva, kis terpeszben, picit felhúzzuk lábaik. Térdhajlattól térdhajlatig támasztjuk őket. A gerincük J alakban helyezkedik el, leginkább egy bogárhátra hasonlító pozícióban, a csípőnél, alsó szakaszon bebillentve a lábakat a pocakjuk felé, a felső szakaszon pedig egyenesebben, ezáltal ahhoz hasonlóan, mint mikor mi, felnőttek kihúzzuk magunk, nekik is nagyobb hely lesz a tüdejüknek. Ebben a pozícióban, mikor nyugalmi állapotban vannak, ösztönösen ránk hajtják a fejük. Pici babákat tarkó-fül magasságig támasztunk, ezáltal a fejük is stabilan tartja a hordozó. Később is ugyanígy hordozzuk őket, mikor alszanak, éber állapotban viszont megemelhetik maguk, nézelődhetnek, és amikor már képesek rá, kitehetik a kezeik is, hiszen ilyenkor jól meg fogják maguk tartani, ilyenkor lapocka magasságig kell őket támasztanunk.

Ha nem egyedül szeretnénk megtanulni hordozókendőt kötni, vagy elbizonytalanodunk a hordozó választásban, lehetőségünk van segítséget kérni. Ha pici babához szeretnénk mei tait, csatost venni, azt érdemes lehet vásárlás előtt felpróbálni, hogy lássuk, valóban megfelelően ránk állítható, és jól megtámasztja a gerincét. Ma már számtalan helyen próbálhatunk, és akár kölcsönözhetünk is babahordozási tanácsadóknál vagy hordozós klubokban.

Felvételnél egy pillanatra se kell elengednünk őket, hiszen amíg nem tartja őket biztonságosan a hordozó, addig a kezünkkel tudjuk őket fogni, utána viszont felszabadulnak, és szabadon tevékenykedhetünk.


Nagyon fontos, hogy minden esetben ellenőrizzük, hogy a babák orra, szája szabadon van, hogy jól tudjon áramlani az arcuknál a friss levegő. Álluk alá férjen be a két ujjunk. Amennyiben ez egész pici babáknál nem valósul meg, akkor kis igazítással, a fejük óvatos oldalra fordításával segíthetünk nekik.


Hordozáskor érezzük, hogy a babánk testével együtt mozdulunk, és törekedjünk a kendőnk, formázott eszközök feszesre húzására. Nem jellemző, hogy túlhúznánk a hordozókat, de ha befér kettőnk közé a nyitott tenyerünk, vagy érezzük, hogy hordozó szülőként egy mély levegőt tudunk venni, akkor biztosak lehetünk benne, hogy minderre a babánk is képes.


Ha jó pozícióban hordozunk, nem akadályoznak minket a mozgásban, mindennapi tevékenységeinket hasonlóan végezhetjük, mint eddig. Érdemes arra figyelnünk, hogy ne végezzünk tegyünk velük olyat, ami veszélyes lehet rájuk. Elöl hordozva ne főzzünk olyan ételeket, amik váratlanul kipattoghatnak, mint az olaj sütés vagy a paradicsom szószos ételek, és ne használjunk durva vegyszereket, bár ezeknek a használatát, ha elkerülhetetlen, egyébként is érdemes akkorra időzíteni, mikor nincsenek velünk egy helyiségben, hogy ne lélegezzék be.


Sétánál a piciknek rendkívül biztonságos a babahordozás, hiszen együtt mozgunk velük, ösztönösen védjük őket. Fontos, hogy ha már nem látunk ki a fejük felett, akkor elöl hordozás helyett válasszuk a csípőn vagy háton hordozást. A közelünkben vannak, rájuk hangolódunk, és amikor olyan hirtelen helyzet fordulna elő, amivel nem számoltunk, akkor olyan ösztöneink kapcsolnak be, amiket korábban nem is ismertünk.


Az utcán velünk egyként mozognak, így könnyedén végigmehetünk a lépcsőkön, biztonságosan sétálhatunk a nem épp sík terepen is. Gyorsan és biztonságosan fel-vagy leszállhatunk a tömegközlekedési eszközökre. Amikor az úttestre lelépünk, nem kell őket magunk előtt tolnunk, hanem velük együtt lépünk le, ezáltal jobban belátjuk a forgalmat. Később pedig, mikor totyogó korba lépnek, újra praktikus és biztonságos lehet a babahordozás, hiszen így, mikor túlbuzog bennük a felfedezési kedv, pillanatok alatt felvehetjük őket.


A babahordozás nem pusztán ősi gondozási mód, hanem most, a modern világban is segítségünkre lehet a hétköznapokban, kölcsönös örömöt jelenthet a szülőknek és a gyermekeknek is, visszaadja a szabadságunk, és lehetőséget kapunk arra, hogy eljussunk olyan helyekre is, ahova másképp nem tudnánk elvinni a gyermekünk. Nem véletlen, hogy az elmúlt években, évtizedekben fokozatosan újra elterjedt a használatuk.


A cikk első részéhez a forrás itt.

A cikk második részének szerzője Czétényiné Koltai Anna baba- és gyermekhordozási tanácsadó.

Ha további információkra van szükséged a témában, keresd a czkoltaianna.hu weboldalt!

Fotók: Czétényi Benjámin


Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!


Ezek is érdekelhetnek:

Előbb még ugrált a kislányom, aztán lebénult – a trambulinbalesetekről

Ez a gyerek pancsol vagy fuldoklik?

Azt nem tudom, hol van a világ legbiztonságosabb játszótere, de... A gyermekkori gyógyszermérgezésekért a felnőttek a felelősek!

Nem a szelfiző szülőkön múlt… jegyzetek egy vérfagyasztó videóhoz

Ne az Instáról inspirálódj, ha a gyereked biztonsága a tét!


Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!

0 hozzászólás