A bölcsőhalál tragédiája megismétlődhet
A kutatók régóta küzdenek annak kiderítésével, mi okozza a bölcsőhalált (vagy orvosi nevén hirtelen csecsemőhalál szindróma), azaz amikor egy látszólag egészséges csecsemő hirtelen meghal az élet első évében, mindenesetre a lehetséges genetikai és környezeti tényezők sokasága közül választhatnak.
Most egy nagyszabású dán tanulmány megállapította, hogy azokban a családokban, ahol az egyik gyermek hirtelen csecsemőhalál szindrómában (SIDS) halt meg, a fiatalabb testvér kockázata megnégyszereződni látszik.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Az új kutatást dr. Charlotte Glinge, a Koppenhágai Egyetemi Kórház Szívközpontjának orvosa vezette, melyben több mint 2,6 millió, 1978 és 2016 között Dániában született csecsemő SIDS-esetét követték nyomon. Ez idő alatt 1540 csecsemő halt meg SIDS-ben, akik nagyjából 2400 fiatalabb testvért hagytak hátra. Miután nyomon követték az eredményeket a fiatalabb testvérek első életévében, a kutatók megállapították, hogy az ő SIDS-kockázatuk körülbelül négyszer magasabbnak tűnt, mint az általános népességé.
Más tanulmányok, köztük az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában végzett vizsgálatok is, kimutatták, hogy a későbbi testvérek esetében a SIDS kockázata kismértékben, de valóban megnövekedett. A jelenlegi tanulmány összhangban van a korábbi eredményekkel, amelyek a SIDS 5-6-szoros kockázatát találták a későbbi testvérek esetében.
A szakemberek régóta tudják – vagy legalábbis sejtik –, hogy a bölcsőhalál előfordulásában genetikai, azaz örökletes tényezők is szerepet játszhatnak. Emellett a szívproblémák és az epilepszia fokozott kockázata is a lehetséges okok között szerepel. A környezeti hatásoknak, köztük a szülők dohányzási múltjának is szerepe lehet.
„Valószínűleg mind a környezet, mind a genetika szerepet játszik. De nehéz lehet kideríteni, hogy az egyes esetekben mely tényezők pontosan mennyiben hatnak közre”
– fogalmaznak a szerzők, akik egyben azt is hangsúlyozzák, hogy még ha a testvérek kockázata jelentősen magasabb is, összességében a rizikó csekély, nem éri el az 1 százalékot sem.
„Rendkívül fontos, hogy továbbra is minden szülőt és gondozót a biztonságos alvási környezetre neveljünk, hogy minimalizáljuk a SIDS kockázatát, és megelőzzük a véletlen fulladást”
– zárják gondolataikat a szerzők.
Az eredményeket a JAMA Network Open című online folyóiratban tették közzé január 25-én.
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!