Keresési eredmények

Egy anya úgy nőtt fel, hogy sokáig nem tudta, hogy akiket vér szerinti szüleinek gondolt, valójában örökbe fogadták ők. Az ő gyermekvállalási sztorija kicsit más, de úgy tűnik, szüleink hibáit akkor is visszük tovább, ha ők „csak” az örökbefogadó szüleink. Hacsak nem kapunk időben észbe, mondjuk a 24. órában. „Minél jobban telt az idő, annál nyugtalanabb lettem. Ha nem mondjuk el neki hamarosan, attól tartottam, hogy ez maradandó károkat okozhat a családunkban. Amikor 7 éves lányom először kérdezett a származásáról, megdermedtem a konyhapult előtt állva, és elöntött a rettegés.” Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon! „Ha te olasz és svéd vagy, apa pedig olasz és lengyel – kérdezte, miközben virágos hátizsákját a padlóra dobta –, akkor ez azt jelenti, hogy részben svéd, részben lengyel és részben olasz vagyok?” „Hát, nem egészen...” – intettem neki, hogy vegye fel a hátizsákját, és megpróbáltam higgadtan gondolkodni. Nyilvánvalóan itt volt az ideje, hogy megmagyarázzak neki néhány bonyolult dolgot. A lányom petesejtdonor segítségével fogant. Kihordtam őt, de minden génjét a férjemtől és a donortól örökölte. Minden hasonlóságunk inkább a nevelés, mint a természet eredménye. Mivel olyan családban nőttem fel, ahol sokáig titkolóztak a születésemmel kapcsolatban, megígértem magamnak, hogy és nyitott és őszinte leszek a saját lányommal. A férjemmel egészen odáig jutottunk, hogy elmondtuk neki, hogy egy ideig próbálkoztunk a gyermekvállalással, de segítségre volt szükségünk. Ám az egész történet elmesélése nehezebbnek bizonyult, mint vártam. Pedig ismertem azoknak a kutatásoknak az eredményeit, melyek szerint a családok jobban járnak, ha a szülők korán, ideális esetben legkésőbb 7 éves korukig elmondják a gyerekeknek az igazságot. Minél tovább vártunk, annál nyugtalanabb lettem. Ha nem tesszük meg hamarosan, attól tartottam, hogy ez maradandó károkat okozhat a családunkban. Tudnom kellett volna. Amikor annyi idős voltam, mint most a lányom, még szentül hittem, hogy én vagyok az imádott anyukám és apukám biológiai lánya, akik azt mondták, hogy több mint 10 évig vágytak egy kisbabára, amíg végre megérkeztem. De mindig éreztem, hogy valami nincs rendben. Nem voltak képek édesanyámról terhesen, nem meséltek történeteket a születésemről. A családban senkinek sem volt olyan a mosolya vagy a szeme színe, mint az enyém. Elcsíptem néhány suttogó beszélgetést örökbefogadásról, de valahányszor megkérdeztem a szüleimet, mindig elhallgattak. Mire egy idősebb unokatestvérem megerősítette, hogy valóban örökbe fogadtak, már a negyvenes éveim elején jártam, és mindkét szülőm meghalt. Ez az életközépi felfedezés kusza érzelmeket hagyott bennem, és már nem volt ott az a két ember, hogy segítsenek feldolgozni, akiket a legjobban szerettem és akikben a legjobban megbíztam. Lehetséges, hogy a szüleim azt hitték, hogy megmentenek a megbélyegzéstől, vagy attól féltek, hogy a biológiai családomért elhagyom őket. Biztos vagyok benne, hogy a gyermekvállalással vívott sokéves küzdelmük is szerepet játszott ebben. Nem értettem egyet a szüleim döntésével, amikor végre hazahozhattam a kórházból az egészséges kisbabánkat, olyasmit éreztem, amire nem számítottam: szégyenérzetet, mintha becsaptam volna a természetet. Lehet, hogy 44 évesen nem kellett volna újdonsült anyának lennem, és ennek következtében ezt a gyönyörű babát sem volt igazán érdemeltem meg a sorstól. Az első hónapokban szélhámosnak éreztem magam, valahogy kevésbé „legális”, mint a többi anyuka. Attól féltem, hogy nem lesznek olyan ösztöneim, mint másoknak, vagy hogy a baba tudni fogja, hogy valami nem stimmel. Azon tűnődtem, vajon a szüleim is így éreztek-e. A férjemmel egyetértettünk abban, hogy azt szeretnénk, ha a lányunk identitása olyasmi lenne, amiről mindig is úgy érezte, hogy ismeri. Nem akartuk, hogy tinédzserkorában komoly vitába kerüljön, vagy hogy az iskolában a genetikáról tanultakat követően bukkanjon rá az igazságra. Legfőképpen nem akartuk, hogy az információ rajtunk kívül bárkitől is származzon. Eddig azt mondogattam magamnak, hogy túl korai lenne elmagyarázni a donor petesejtes fogantatást egy olyan gyereknek, aki még túl fiatal ahhoz, hogy megértse, hogyan születik a baba. De valójában vegyes érzelmeim voltak. Féltem, hogy a lányom elszakad vagy eltávolodik tőlem, miután megtudja az igazságot. Amíg a titkolózás buborékában éltünk, addig egymáshoz tartoztunk, és senki máshoz. Amint elkezdett kérdezni a származásáról, megvettem egy könyvet, ami gyerekeknek íródott a fogantatás különböző módjairól szól. A férjemmel azt terveztük, hogy mindannyian együtt olvassuk el, de a lányom beelőzött azzal, hogy iskola után elővette a könyvet az Amazonról származó dobozából. Az egész testem megfeszült, amikor elkezdett hangosan olvasni és kérdezősködni: „Szóval minden gyerek spermiumból, petesejtből, méhből...” Az időzítés nem volt tökéletes, de közbe kellett szólnom. „Emlékszel, mondtuk neked, hogy anyunak eleinte nehezen ment a babavállalás. Nos, egy ismeretlen néni adta nekünk a petesejtjét, abból lettél te” – mondtam tényszerűen. Aztán tovább beszélgettünk a különböző családokról, akiket ismertünk, beleértve azokat is, ahol két apuka vagy két anyuka van, és még arról is, hogy a gyerekek máshol is nőhetnek, mint az anyukájuk hasában. Egy idő után felismerés csillant meleg barna szemében, amelynek színe és alakja is különbözött az enyémtől. „Szóval én is rokona vagyok valakinek.” „Igen” – mondtam visszafojtott lélegzettel. A vállaim elernyedtek. Újra tudtam lélegezni. Egyelőre. Tudom, hogy ez még csak a legeleje ezeknek a beszélgetéseknek, és az évek múlásával kétségtelenül egyre nehezebbek lesznek. Bele kell majd mennünk abba, hogy mit jelent az, hogy korlátozott információval rendelkezünk a család egészségügyi múltjáról, ahogyan én is tettem örökbefogadottként. Fel kell készülnünk arra, hogy kérdéseket fog feltenni a donorjáról és a féltestvéreiről, akik esetleg valahol élnek a világban. Ki tudja, milyen más kérdései lesznek, vagy milyen érzelmeket fog átélni az idő múlásával. Nekem erre nem volt lehetőségem a saját szüleimmel. Bármennyire is szeretőek és figyelmesek voltak, úgy döntöttek, hogy elrejtik az igazságot, vagy szégyenből, vagy mert szükségük volt arra az érzésre, hogy ezzel megvédenek. De most már tudom, hogy hazugsággal élni fájdalmas. Csak elképzelni tudom, milyen nehéz volt anyámnak és apámnak évtizedeken át ezt csinálni. Mindig fennállt a veszélye annak, hogy felfedem az igazságot – ami akár beláthatatlan következményekkel is járhatott volna. Az idő múlásával ez a félelem még inkább tapinthatóvá válhatott. A családom élete valószínűleg sokkal bonyolultabb lett volna, ha elmondják, hogy örökbe fogadtak. És lehet, hogy mostantól a mi családunkban is bonyolódnak a dolgok. Az igazság elmondása nem mindig a legkönnyebb megoldás. De jogom volt tudni, hogy ki vagyok, ahogy a lányomnak is joga van tudni, hogy ki ő. Így együtt dolgozhatjuk fel a felmerülő problémákat, titkolózás és szégyenérzet nélkül. Fotó: Shutterstock (nem a történet szereplőit ábrázolja) Ezek is érdekelhetnek: 46 évesen fogadtam örökbe egy babát Mindenem eladtam, hogy 11 gyerekeket fogadhassak örökbe Lélekben szülőnek lenni – az örökbefogadásról Meleg és egyedülálló, mégis öt gyereket fogadott örökbe Mégsem kell az örökbe fogadott autista kisfiú az influenszernek, visszaadja A talált gyermek, avagy amikor a sors szappanoperát ír Hat beteg gyerekeket fogadott örökbe a háromgyerekes anya Sosem túl késő gyereket örökbe fogadni? Akiknek két anyja van – könyv az örökbefogadásról Egyedülálló apaként, hat sérült gyerekkel Az asszony, aki 102 évesen találta meg a kisbabája sírját Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!

„Elképzelhetetlenül boldogok vagyunk – nyilatkozták a hosszú idő óta meddőséggel küzdő szülők második érdekelhetnek: Halála után három évvel lett apa Tíz évvel idősebb, mint az ikertestvére Eső után szivárvány – a meddőséggel

jelentőséget nyer annak fényében, hogy a fejlett országokban – így Magyarországon is – nagyon sok párt érint a meddőség Számukra ma már többféle korszerű meddőségi kezelési módszer („lombikkezelés”) áll rendelkezésre. cikluskövetés módszereiről és arról is, melyek lehetnek a figyelmeztető jelek arra, hogy a párnak ideje a meddőségi

kerülnek nyilvánosságra olyan történetek, melyek reményt adhatnak arra, hogy van kiút a betegség és meddőség Ugyanakkor történetével reményt is kíván adni arra, hogy van kiút az endometriózis okozta meddőségből Amennyiben az endometriózis meddőséget okoz, a „kezelés” részét képezik a mesterséges megtermékenyítési

Dél-amerikai és török szappanoperákat sokan néznek, mint ahogyan régebben sokan olvasták a Romana, Júlia és hasonló címeken megjelenő csöpögős regényújságokat is – valószínűleg sokkal többen, mint ahányan bevallják. Ezeknek a negédes történeteknek gyakori témája a biológiai anyja által magára hagyott talált gyermek, aki évtizedek múlva váratlanul rátalál a vér szerinti családjára – van nem. De van, amikor maga az élet írja ezeket a szentimentális szappanoperákhoz hasonló történeteket – ám valódi szereplőkkel, valódi sorsokkal és valódi érzelmekkel. Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon! Egy tűzoltó egy floridai kisvárosban éppen az éjszakai műszakját töltötte, amikor hajnali 2-kor riasztás ébresztette. Azonnal felismerte a hangot. Az épület Safe Haven Baby Boxa riasztott, ami az Egyesült Államokban rendszeresített eszköz arra, hogy bárki biztonságosan és névtelenül otthagyhassa újszülött babáját anélkül, hogy mindenféle kérdezősködéstől kellene tartania (a nálunk a gyermekkórházak elé kihelyezett inkubátorokhoz hasonlóan). „Hogy őszinte legyek, először téves riasztásnak hittem” – meséli a tűzoltó, aki a családja magánéletének védelme érdekében névtelen akart maradni. De amikor kinyitotta a dobozt, egy egészséges csecsemőt talált egy rózsaszín takaróba bugyolálva. Ez a baba lett a lánya, Zoey. „Csak egy cumisüveg volt mellé téve, és már remegett a hidegtől.” A tűzoltó és felesége már több mint egy évtizede próbálkoztak egy kisbabával, ezért a férfi fejében azonnal elkezdtek forogni a kerekek. „Nem hívtam fel rögtön a feleségemet, mert nem akartam felébreszteni, de tudtam, hogy ő is benne lesz a dologban” – árulta el a nagy terv első lépéseit. Előbb el akart menni a kórházba és érdeklődni az örökbefogadás lehetőségeiről. A kórházban a tűzoltó, aki mentősként is dolgozik, írt egy üzenetet és a babánál hagyta. „Ebben elmagyaráztam, hogy a feleségemmel már 10 éve próbálkozunk egy kisbabával. Elmondtam nekik, hogy elvégeztük az összes tanfolyamot Florida államban, és regisztráltuk magunkat örökbefogadásra. Már csak a baba hiányzik.” Amikor a tűzoltó végül beszélt a feleségével, az sírva fakadt. „Mondtam neki, hogy még ne élje bele magát túlságosan. A legnagyobb félelmem az volt, hogy a cetli, amit írtam, nem marad Zoey-val, hanem eltűnik. Nagyon stresszes néhány nap volt.” Ám a félelem alaptalannak bizonyult, mert a baba pár nap múlva már új családjában volt, és áprilisban a házaspár hivatalosan is örökbe fogadta. Később a kórháztól megtudták, hogy a baba köldökzsinórját egy cipőfűzővel kötötték el. „Ahogy rátaláltam... ez volt Isten segítsége” – mondja az apuka, hozzátéve, hogy még ma sem tudja meghatott örömkönnyek nélkül elmesélni a történetet. Azt mondta, azért osztja meg, mert reméli, hogy Zoey biológiai édesanyja így le tudja zárni magában a dolgot. „Szeretnénk, ha tudná, hogy a gyermekéről gondoskodunk és annyira szeretjük, amit szavakkal el sem lehet mondani.” Az Egyesült Államokban 148 Safe Haven babadoboz működik, és a szervezet honlapja szerint eddig már 31 csecsemőt adtak át nekik biztonságban. A dobozok belső hőmérséklete szabályozható, és belsejükben egy mózeskosárhoz hasonló fekhely van. A Safe Haven Baby Boxes alapítója, Monica Kelsey egy januári sajtótájékoztatón beszélt, pont azon a napon, amikor Zoey a tűzoltólaktanya dobozába került „Szeretnénk megszólítani a szülőket, akik jogszerűen adták át ezt a csecsemőt. Most csak hozzájuk szólok: köszönöm. Köszönöm, hogy gyermekük életét és biztonságát tartották szem előtt. Köszönöm, hogy olyan helyre vitték, amelyről tudták, hogy ott gondoskodni fog erről a babáról. És köszönöm, hogy azt tették, amit a leghelyesebbnek éreztek.” A magyarországi babamentő inkubátorokról itt és itt olvashatsz. Fotó Shutterstock Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!

A meddőség világjelenség, ennek megfelelően hazánkban is 150 ezer körülire tehető azoknak a pároknak vagy teljes kimaradása férfias típusú szőrnövekedés a bőrön aknék megjelenése túlsúly vagy elhízás meddőség A kezelés, illetve a meddőséghez vezető okok mielőbbi korrigálása érdekében alapvetően fontos a korai kallódnak az egészségügyi rendszerben, míg végre a megfelelő szakemberhez kerülnek, aki fényt derít a meddőség A meddőség kivizsgálásakor szükségtelen PCOS irányában is vizsgálatokat végezni, hiszen ez a betegség

ilyenekről... és a történet végén megtalálod az összes cikk linkjét, ami eddig megjelent az Anyás-Apáson a meddőség Még 1992-ben történt, hogy egy meddőségi központban embriókat fagyasztottak le abból a célból, hogy később „A fagyasztottembrió-technika egyre nagyobb népszerűségre tesz szert a meddőségi klinikákon világszerte , ezért tart érdeklődésre számot a kutatásunk a meddőségi szakemberek és a gyermekre vágyó párok körében Ezek is érdekelhetnek: Eső után szivárvány – a meddőséggel nem vagy egyedül!

#meddőség Szerző: Dr.

Ma egy fiatal nő történetét hoztam, akinél két évvel ezelőtt mellrákot diagnosztizáltak az orvosok. Akkor azt mondták neki, hogy soha nem lehet gyermeke, ugyanis a kezelés nagy valószínűséggel károsította a petefészkeit. Az élet szerencsére rácáfolt a baljóslatú előrejelzésekre. Ezzel kapcsolatban nagyon sok mindenről kell beszélnünk, a mellrák kezeléséről, az anyaság reményének elvesztéséről (vagy el nem vesztéséről), örökletes mellrákról és BRCA-mutációról. Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon! Egy fiatal nőnél, Gemmánál két évvel ezelőtt mellrákot diagnosztizáltak az orvosok. Akkor 31 éves volt. Az is hamar kiderült, hogy Gemma hordozza az úgynevezett BRCA1-gént, ami jelentősen fokozza a mell- és petefészekrák kockázatát. A Londonban élő Gemma két évvel ezelőtt volt kénytelen szembesülni a mellrák diagnózisával, a részletesebb vizsgálatok pedig az úgynevezett BRCA1 gén módosulására (mutációjára) is fényt derítettek, ami a mellrákon kívül petefészekrákra is hajlamosít. E tény mellett azért is a petefészkek eltávolítását javasolták neki az orvosok, hogy a kezelések nyomán úgynevezett korai petefészek-elégtelenséget (korai petefészek”kimerülést”) vélelmeztek nála, ezért úgy gondolták, hogy egyébként sem lehet gyermeke. Az élet Dióval és Dió nélkül – mert mindenhogyan nők vagyunk Gemma azonban úgy döntött, hogy mivel igenis anya szeretne lenni, nem veti alá magát a műtétnek. Ehelyett gyökeres életmódváltásba kezdett, megreformálta az étkezését és sokat mozgott. Hogy ettől-e vagy sem, mindenesetre nemrégiben életet adott második gyermekének. „Az orvosom ultrahangvizsgálatot végzett nálam, és azt mondta, hogy a petefészkeim már egyáltalán nem működnek. Abban a pillanatban hatalmas pofonnak éreztem ezt a sorstól. Ez volt a legszörnyűbb hír, amit csak hallottam az egész kezelésem alatt” – emlékszik vissza. Az életmódváltás hamar meghozta az eredményt, az orvos ugyanis a következő alkalommal nem akart hinni a szemének, de még mindig kitartott amellett, hogy Gemma biztosan nem tud majd teherbe esni. „De én csak annyit mondtam neki, hogy várja ki a végét.” És neki lett igaza: 2019 karácsonyán kétcsíkos lett a teszt, és augusztusban megszületett a pár második gyermeke, egy kisfiú. És Gemma most már úgy gondolja, hogy mivel több gyermeket nem szeretnének, nem kockáztat tovább és beleegyezik petefészkeinek eltávolításába. „Igazából jó lenne még több gyerek, de beláttam, hogy míg a mellrákom kialakulására nem lehetett befolyásom, a petefészekrák kockázatának csökkentésében az én kezemben van a döntés” – mondja. A BRCA-mutációról A BRCA-mutációk mellrákban játszott szerepét szerintem akkor ismerte meg igazán a világ, amikor pár éve Angelina Jolie nyilvánosságra hozta, hogy hordozza a mell- és petefészekrák kialakulására hajlamosító genetikai eltérést, ezért kettős masztektómiát végeztet magán. Ez annál is inkább megfontolt lépésnek tűnt, mert míg mutáció nélkül a mellrák kialakulásának esélye 10 százalék körül van, addig BRCA-mutáció jelenlétében ennek kilencszerese, azaz 90 százalék! A BRCA génnek már a neve is a mellrákra, annak angol elnevezésére utal. A BRCA gének (a BRCA1 és a BRCA2) olyan gének, melyek normálisan a daganatok kialakulása ellenében ható fehérjéket termelnek. Ha ezekben a génekben módosulás, úgynevezett mutáció következik be, akkor a gének elvesztik ezt a szimpatikus és hasznos képességüket, ami nagyban fokozza a rosszindulatú daganatok kockázatát. A mutációk általában öröklődnek, ez az alapja az örökletes mellrák kialakulásának. Mellrák után várandósság? Lehetséges, de nem mindig gyors és könnyű... A még mindig gyakori közvélekedéssel szemben a mellrák sajnos nem csak az idős nők betegsége, sőt egyre fiatalabbak is vannak a betegek között, ezért nem csoda, hogy a gyermekvállalás kérdése mind hangsúlyosabban merül fel a mellrák kezelése után. Ráadásul a mellrákok jelentős része hormonérzékeny daganat, ahol az utókezelés részét képezi az ösztrogén nevű női hormon hatásának elnyomását célzó hormonterápia vagy más néven endokrin terápia. Ez klimaxhoz hasonló állapotot hoz létre, elmarad a menstruáció, és a petefészkek működése sokszor idő előtt kimerül. Ez pedig eléggé hendikepes helyzetet teremt a gyermekvállaláshoz. Éppen ezért a mellrák kezelésének megkezdése előtt orvosnak és betegének meg kell beszélniük, hogy a páciens a kezelés után kíván-e még gyermeket vállalni. Nem számít ugyanis ritkaságnak, hogy a kezelés nyomán a petefészkek már nem alkalmasak erre. Megoldás lehet, ha a kezelés előtt petesejteket vesznek le és ezeket erre szakosodott intézmények megőrzik egy későbbi mesterséges megtermékenyítés céljára. Persze nem kizárt az sem, hogy a mellrák kezelése után természetes úton fogan meg a terhesség. Biztató jel például, ha a kezelés alatt szünetelő menstruáció egy idő múlva visszatér. Erre azonban nem mindig van esély, de ha mégis, akkor sem biztos, hogy a gyógyszerek vagy sugárterápia hatására károsodott petefészkek alkalmasak a megtermékenyülésre. És hogy még tovább nehezedjen az egyébként sem könnyű helyzet, közben az idő is halad, a nő egyre idősebb lesz, és az idősödés egyébként sem kedvez a teherbe esési esélyeknek. De a helyzet korántsem reménytelen, ahogy Gemma példája is mutatja. Ráadásul az orvostudomány ma már csodákra képes. Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt! Ezek is érdekelhetnek: Az Angelina Jolie-jelenség – az örökletes mellrákról A lány, aki parókát ad a hősökre A visszakapott élet – könyvajánló a mellrákról John Travoltától másodszor vette el a mellrák a szerelmét Mellrákban halt meg a feleségem – fel lehet erre készülni? Gyermeket vártam, de mellrák érkezett – a terhesség alatti mellrákról Lehetsz-e túl fiatal a mellrákhoz? A mellrákot választotta az abortusz helyett Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!

megoldására vagy az endometriózis vadonatúj kezelési lehetőségeit ismertető cikkre, akkor a felső menüsor Meddőség #endometriózis #meddőség Szerző: Dr.

#meddőség #lombikkezelés Szerző: Dr.

#endometriózis #meddőség Szerző: Dr.