Keresési eredmények

Korunk népbetegsége: a bullying A kampány első videójának témája az iskolai bántalmazás. A bullying a mai világban még inkább elharapódzott, hiszen már digitálisan is áldozataivá válhatnak a Hozzátette, az akcióval más cégeket is arra buzdítanak, hogy bátran kiálljanak a bullying ellen!

Az alábbi videó egy angliai autóbuszon készült, de kis keresgéléssel találhattam volna itthonról is hasonló esetet. Egy olyan esetet, amikor egy gyerekközösségben valakit bántanak néhányan, a többiek pedig – ahelyett, hogy közbelépnének vagy felnőttet hívnának segítségül – csak nézik vagy gyorsan előveszik a telefonjukat és felveszik az esetet. Sokan. Miközben nem tesznek ellene. Senki. Miért? Mit rontottunk el mi, szülők? Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon! A videó egy angliai kisváros, Bacup egyik helyi járatú autóbuszán készült, melyen a 12 éves Ameliát veri egy másik, iskolai egyenruhát viselő lány. Erőszakkal felrángatja az ülésről a kegyetlen támadás közben, majd egy másik diáklány ököllel többször is megüti. Ez önmagában is megdöbbentő, de az még inkább megdöbbentő, hogy a felvételbe időnként sok-sok mobiltelefon lóg be egy-egy pillanatra: jól látszik, hogy a többi gyerek körbeállja és filmezi az esetet, míg néhányan „még egyet, még egyet” skandálással hergelik a támadót. A megtámadott kislány megpróbál kiegyenesedni, haját a füle mögé tűri és próbál kitérni a verekedés elől. Ez azonban nem akadályozza meg a másik diáklányt abban, hogy újabb brutális támadást indítson ellene. Amelia 32 éves anyukája attól félt, hogy lánya „egy újabb Sophie Lancaster” lehet, akinek meggyilkolása 2007-ben sokkolta a szigetországot. A 20 éves Sophie-t egy csapat tinédzser fiú verte halálra a városban, akik azért támadtak rá, mert gót volt. Sophie Lancastert 2007 augusztusában gyilkolták meg Angliában. Az áldozatot és barátját, Robert Maltby-t egy csapat tizenéves fiú támadta meg, miközben a lancashire-i Bacupban lévő Stubbylee Parkban sétáltak 2007. augusztus 11-én. A lány a támadás során szerzett súlyos fejsérülések következtében kómába esett, ahonnan soha nem tért magához, és 13 nappal később belehalt sérüléseibe. A rendőrség szerint a támadás összefüggésben lehetett azzal, hogy a pár a gót stílusnak hódolt. Öt tizenéves fiút később letartóztattak és gyilkossággal vádoltak meg. Kettejüket, Ryan Herbertet és Brendon Harrist gyilkosságért életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. A másik három fiú súlyos testi sértésért börtönbe került. Sophie Lancaster emlékére alapítványt hoztak létre, és számos rendezvényen tisztelegtek előtte helyi, országos és nemzetközi szinten. Színdarabok, filmek, művészeti alkotások és könyvek foglalkoztak a gyilkossággal kapcsolatos kérdésekkel. De visszatérve a mostani esetre, a történteket egy idősebb gyerek vette fel mobiltelefonjával, aki ismeri a családot és bizonyítékot akart, nem pedig kielégülést – magyarázta Amelia édesanyja. (Ezen a ponton persze jogosan merül fel a kérdés, hogy a többi gyerek miért videózott és hergelte a támadót ahelyett, hogy közbelépett volna.) „Mi a biztosíték arra, hogy az eset nem ismétlődik meg? 'Mi lett volna, ha mindez egy félreeső helyen történik? Ezek a gyerekek olyanok voltak, mint egy elvadult állatfalka. Az én lányom pedig ilyenkor nem fog küzdeni, nem üt vissza, hiszen nem akar rosszat senkinek” – mondja. Tudtad? Károly herceg (most már király) is iskolai zaklatás áldozata volt A videót az édesanya megosztotta a közösségi médiában, melynek hatására elárasztották ajándékokkal és támogató üzenetekkel. Nagylelkű emberek ajándékokat küldtek, sőt még a párizsi Disneylandbe szóló utazást is felajánlottak neki. Az ötgyermekes anyuka célja azonban nem ez volt, inkább azt szeretné, ha a bírósági rendszer a lehető legkomolyabban foglalkozna az elkövetővel. „Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ilyenek megtörténhetnek.” Miután a videó nyilvánosságra került, a család a Facebookon üzeneteket kapott néhány érintett gyerektől, akik bocsánatot kértek a viselkedésükért. Az anya dicséri őszinteségüket és megbánásukat: „Bátor dolog, hogy üzentetek nekünk, és remélem, megértitek, milyen súlyos dolgot tettetek és viselitek annak következményeit. Mert nem szeretném annyiban hagyni a dolgot, a lehető legmesszebbre is hajlandó vagyok elmenni annak érdekében, hogy még egyszer ne fordulhasson elő ilyen eset, se az én gyerekemmel, se másokéval.” Sajnos az is csak utólag derült ki, hogy a történtek nem voltak teljesen előzmény nélküliek: „Néhány hónapja már voltak Ameliával problémáink, lógott az órákról, de most talán tudjuk, miért. Nagyon zárkózott, néha úgy érzi, hogy nem terhelhet minket dolgokkal. Most viszont leültem vele és elmagyaráztam neki, hogy a zaklatás nem olyasmi, amit el kell titkolnod előlem. Ha ilyesmi történik, mindig szólj, leülünk, megbeszéljük és megoldjuk.” Ezek is érdekelhetnek: Az apa vett elégtételt az iskolai zaklatókon – ez rendben van? Engem is zaklattak, a fiam is zaklatni fogják a suliban. Mit tegyek? Zaklatják az ételallergiás gyerekeket a suliban Nincs más megoldás az iskolai zaklatásra, mint a késelés? Az internetes zaklatás inkább a lányok műfaja Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!

Az iskolai zaklatás, a bullying olyan jelenség, amivel foglalkozni kell. Egyetlen kommentelő ítélte el azt, ahogyan az apa megoldani vélte a bullying problémáját: „Az apa még

Aztán így folytatja: „Igazából nem tudom, mi az a pillanat, ahol elindul a bullyinghoz vezető események

Aztán vannak utalások iskolai bullyingról is, aminek állítólag az egyébként csendes és jó tanuló lövöldöző

A fejfájás viszonylag gyakori kamaszpanasz, de sajnos már egyre korábbra tolódik az az életkor, amikor a gyerek mind többször fordul hozzánk azzal: „Anya, apa, fáj a fejem!” Aggódnunk kell? Az esetek többségében nem – vagy legalábbis nem nagyon –, hiszen a fejfájást olyan mindennapos tényezők is okozhatják, mint a stressz vagy a folyadékhiány. Egy nemrégiben megjelent kutatás szerint azonban a gyakori fejfájás hátterében a biológia tényezőkön túl olyan pszichológiai és társadalmi körülmények is szerepet játszhatnak, mint az (iskolai) zaklatás vagy az öngyilkossági gondolatok. Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon! „A fejfájás gyakori probléma a tinédzserek körében, de tanulmányunk a biológiai tényezőkön túl a fejfájáshoz kapcsolódó pszichológiai és társadalmi tényezőket is figyelembe vette – mondja Dr. Serena Orr, a kanadai Calgary Egyetem kutatója. – Eredményeink arra utalnak, hogy a zaklatás és az öngyilkossági kísérlet vagy annak megfontolása összefüggésbe hozható a tinédzserek gyakori fejfájásával, függetlenül a hangulattól és a szorongásos zavaroktól.” Ez nem bizonyíték arra, hogy a zaklatás fejfájást okoz, de összefüggést mutat a kettő között. A kutatásban több mint 2,2 millió tinédzser vett részt, akik kérdőíves módszerrel válaszoltak a fejfájásukkal kapcsolatos kérdésekre, beleértve azt is, hogy az elmúlt 6 hónapban tapasztaltak-e ilyet és ha igen, milyen gyakran. Kicsit több, mint tizedik gyerek számolt be gyakori, visszatérő fejfájásról, amelyet hetente többször előforduló fejfájásként határoztak meg. A résztvevők mintegy 25 százaléka ismerte el, hogy gyakori nyílt zaklatás áldozatává vált, beleértve a fizikai és verbális agressziót, a csúfolódást vagy sértegetést, valamint a virtuális fenyegetéseket. És itt álljunk meg egy szóra. A 25 százalék azt jelenti, hogy minden 4 gyerek közül egy kénytelen elszenvedni társai részéről a zaklatásokat, ami akkor is hatalmas szám, ha hozzávesszük, hogy a „zaklatás” spektruma igen széles lehet, és nagyon nagy egyéni különbségek vannak abban, hogy ki mit él meg zaklatásként. De arról sem szabad megfeledkezni, hogy akár a legbanálisabbnak tűnő „piszkálást”, zrikálást sem szabad elbagatellizálnunk, félvállról vennünk. De vissza a számokhoz. Körülbelül 17 százalékuk válaszolta, hogy gyakran pletykálnak, sugdolóznak róla a többiek, kiközösítik és/vagy bántó dolgokat terjesztenek az interneten. A megkérdezett tizenévesek mintegy 17 százaléka elárulta, hogy élete során öngyilkosságot fontolgatott vagy kísérelt meg. A gyakori fejfájással küzdők közel háromszor nagyobb valószínűséggel tapasztaltak zaklatást, mint társaik. Eközben azoknak a tizenéveseknek, akiket zaklattak vagy öngyilkossági hajlamuk volt, közel kétszer akkora valószínűséggel fájt a fejük, mint társaiknak. Az eredményeket augusztus 2-án tették közzé a Neurology folyóirat online kiadásában. „Ezeknek az eredményeknek arra kell ösztönözniük a politikai döntéshozókat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a zaklatás megelőzése érdekében, és ösztönözniük kell az orvosokat, hogy szűrjék a fejfájásos rendellenességekkel küzdő gyermekeket és tizenéveseket zaklatás és öngyilkossági hajlam szempontjából is” – emelte ki a kutatás vezetője. Forrás: Neurology Fotó: Shutterstock Ezek is érdekelhetnek: A menstruációval együtt miért jönnek a migrénes rohamaim is? Hány éves gyerekkel a legnehezebb? Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!

Ételallergiával élni alapból nem egyszerű dolog. Gyerekként pedig különösen nem az. Hiszen százszor meg kell nézni az összetevőket, szabad-e vagy sem, hiszen a „tiltólistán” lévő, azaz az allergiás rohamot kiváltó élelmiszer fogyasztása már igen kis mennyiségben akár életveszélybe sodorhatja az ételallergiában szenvedőt. És ha még ez sem elég, egy nemrégiben nyilvánosságra hozott felmérés szerint az ételallergia önmagában elegendő ok arra, hogy egy gyereket a társai cikizzenek, zaklassanak, kiközösítsenek az osztályban. Mert hát ugye az iskolai zaklatásra bármi okot adhat, ami különbözik az átlagtól. Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon! Képzeljük el, hogy valamilyen élelmiszerre allergiásak vagyunk, legyen az földimogyoró, tojás, tej, földieper vagy bármi más. Nyilvánvaló, hogy elsőként az összetevők listáját kell átböngésznünk az első falat vagy korty előtt, de még ez sem bombabiztos módszer arra, hogy ne fogyasszunk el olyat, ami akár életveszélyes rohamot provokálhat. Aztán képzeljük el, hogy gyerekek vagyunk, de nem ehetünk a szülinapi zsúron a tortából és nem fogadhatjuk el a felkínált édességet vagy földimogyorót sem. Nem is szólva arról, hogy a többiekkel együtt ebédeljünk az iskolai menzán. Aztán ha eddig eljutottunk, képzeljük bele magunkat annak a gyereknek a helyébe, akit mindezért még bántás, csúfolás, kiközösítés is ér a társai részéről. Pedig úgyis annyi minden nehéz, az allergia szinte az élete minden területére kihatással van, a szabadidős tevékenységektől a kirándulásokig és más közös programokig. A Journal of Pediatric Psychology (Gyermekpszichológia) című lapban nemrégiben közétett kutatás is erre a problémára világít rá. Amikor azt kérték a felmérésben részt vevő gyerekektől, hogy egyszerű igennel vagy nemmel válaszoljanak arra a kérdésre, hogy érte-e őket már bántás a többiek részéről ételallergiájuk miatt, 17 százalék, azaz körülbelül minden hatodik gyerek felelt úgy, hogy igen zaklatták, csúfolták vagy cukkolták már őket emiatt a társaik. Amikor azonban a felmérés készítői egy több tételből álló listát is mellékelték a kérdés mellé azokról a viselkedési formákról, melyek iskolai zaklatásnak minősülnek, már a megkérdezett gyerekek majdnem kétszerese, 31 százalék ismerte el és fel, hogy az a mód, ahogyan a többiek ételallergiájához viszonyulnak, az iskolai zaklatás kategóriájába esik. A másik fontos és szomorú megállapítása volt a felmérésnek, hogy a szülők mindössze 12 százaléka, azaz minden nyolc-kilenc szülő közül csupán egyetlen szülő válaszolta azt, hogy tud arról, hogy gyermekét ételallergiája miatt társai zaklatják, bántják, csúfolják, kiközösítik. Az is megdöbbentő eredmény volt, hogy bár a zaklatás az esetek túlnyomó többségében kimerül a szóbeli abúzusban, de előfordul az is, hogy a társak „viccből” allergiás roham kiváltására alkalmas élelmiszert csempésznek az ételallergiás gyerek ételébe vagy készakarva ilyennel kenik be az arcát, kezét vagy a holmiját. Ha azt hiszed, hogy áááá, ilyen biztosan csak nagyon ritkán történik, akkor idézném neked a felmérés azon adatát, miszerint az ételallergiája miatt iskolai zaklatás áldozatának számítók több mint fele számolt be ilyen incidensről. A szerzők arra figyelmeztetnek, hogy a helyzet javításának egyik kulcsa, ha a gyerekek, pedagógusok és szülők is alaposabb tájékoztatást kapnak az ételallergiáról, illetve arról, hogy az ezzel kapcsolatos, ártatlannak hitt heccek akár közvetlen életveszélyt is okozhatnak, de ha nem, akkor is minimum évekre vagy akár egy életre szóló lelki sebeket ejthetnek. Ugyanakkor az ételallergiával érintett gyerekeknek és több információra lenne szükségük, hiszen ez a felmérés és azt igazolja, hogy sokan még azzal sincsenek tisztában, hogy ami velük történik, ahogyan a társaik velük bánnak, az a bántalmazás, zaklatás kategóriájába esik, ezért nagyon fontos, hogy segítséget kérjenek, mielőtt a helyzet még jobban elfajul. Forrás: Children’s National Hospital Fotó: Adobe Stock Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt! Ezek is érdekelhetnek: Ne mogyoróvajas szendviccsel fogd be a gyerek száját! A gyermekkori ételallergia újabb okára derült fény Sajnálom, ha szenved a gyereke, de mit mondhatnék? Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!

Az iskolai bullying fontos probléma, amivel minden létező fórumon foglalkozni nemcsak szükséges, hanem

Az iskolai bullying hatása ráadásul nemcsak az iskolai években hat, hanem akár az egész életet befolyásolhatja

A Redditen nemrégiben egy furcsa történet borzolta a kedélyeket. Egy apa arról számolt be, hogy keményen megbüntette 16 éves lányát azért, mert a gyerek az iskolában gonoszkodott egy rákbeteg osztálytársnőjével. A szokatlanul lelketlen csíny példátlanul szigorú megtorlása megosztotta a kommentelőket. De ha már szóba került, te tudod, miért alakul ki a kemoterápia sokak által legrettegettebb következménye a haj kihullása? Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon! Egy azóta már törölt posztban egy apa arról számolt be, hogy nemrégiben megdöbbenéssel értesült arról, hogy középiskolás lánya piszkálja, csúfolja az egyik osztálytársnőjét, aki történetesen kopasz, hiszen rákbetegsége miatt kemoterápián esett át, ezért kihullott a haja. A 16 éves tinédzser pedig ezt nagyon mulatságosnak találta, csúfolta őt a kopaszságáért és állandóan lerángatta a kislány parókáját, amivel a kopaszságát palástolni igyekezett. „A lányom nemrégiben konfliktusba keveredett az egyik osztálytársával, akinek egy onkológiai kezelés következtében az összes haja kihullott. A lányom kifigurázta a kopaszságát és rendszeresen lehúzta a parókáját. Azt tudom, hogy korábban sem voltak jóban egymással, de ez nem mentség arra, amit tett. Azért okozott ezzel a viselkedésével nagy csalódást nekem, mert mindig is arra neveltem, hogy tisztelettel közeledjen másokhoz, ezzel pedig áthágta a legalapvetőbb szabályt, amit mindig is igyekeztem neki átadni. Amikor szembesítettem azzal, milyen gonosz dolgot tett, semmi megbánást sem mutatott. Csak annyit jegyzett meg, hogy az a lány megérdemelte, amit kapott.” Így aztán az apa drasztikus lépésre szánta el magát és két választást ajánlott fel a lánya számára (az elsőt saját bevallása szerint azért, mert biztos volt benne, hogy így a gyerek biztosan a másodikat választja): vagy elveszi tőle az összes elektromos kütyüt végérvényesen, és soha nem is fog kapni helyettük másikat, vagy a lány elballag szépen a fodrászhoz és tarkopaszra vágatja a haját, a legkopaszabbra, ami csak lehetséges, és egészen addig így jár iskolába, míg újra ki nem nő a haja. Paróka, na az szóba sem jöhet. Az apa rögtön azt is elárulta, hogy a környezetében szinte mindenki komoly kritikával illette ezt a példátlanul szigorúnak tartott megtorlást. Ő azonban kitartott amellett, hogy nem lőtt túl vele a célon. Pedig a lány anyja, akivel már nem élnek együtt, ugyancsak azon a véleményen volt, hogy túlzó mértékű ez a büntetés. Az ex-feleség ezen kívül azt is felrótta neki, hogy nem beszélte meg vele, hogy ilyen büntetést forgat a fejében. „Azért találtam ki számára ezt a büntetést, mert úgy éreztem, hogy a lányom a legcsekélyebb empátiát sem tanúsítja beteg osztálytársnője iránt. Engem azért is érzékenyen érintett, amit tett, mert ő is pontosan tudja, hogy nagyon fiatalon mellrák miatt veszítettem el az édesanyámat, az ő nagymamáját. Mégis megtette, ami azt jelzi, hogy az égvilágon semmilyen együttérzés nincs benne. Nagyon remélem, hogy ha hónapokig kopaszon kell járnia iskolába, akkor majd egy életre megtanulja a leckét.” Sokak szerint az apa túllőtt a célon... „Szerintem túl messzire mentél ezzel a büntetéssel, te is zaklatóvá váltál, saját lányod zaklatójává” – írta valaki. Egy másik kommentelő ezen a véleményen volt: „A lányod azért viselkedik így másokkal, mert ugyanezt látja tőled. Nagyon kétlem, hogy ez lett volna az első eset, amikor durván megbüntetted, megaláztad azért, hogy – a te szavaiddal élve – megtanulja a leckét.” A harmadik kommentelő egészen konkrétan fogalmazott: „Van egy pontos kifejezés arra, amit tettél, ezt gyermekbántalmazásnak hívják. Megfelelő és arányos büntetés lett volna, ha elveszed tőle az összes elektromos kütyüt. Az viszont, hogy nem tiszteled a saját teste feletti önrendelkezési jogot és durván megalázod őt, nem megfelelő és aránytalanul nagy büntetés. Jó eséllyel semmit nem fog ebből tanulni, de ha valamit mégis, az az, hogy a bántalmazó magatartás újabb bántalmazó magatartás szül.” …mások szerint viszont nem „Nagyon szigorú ez a büntetés, sokkal szigorúbb, mint amit hasonló esetben én kiszabtam volna a gyerekemre. (Bár ezt nem állíthatom biztosan, mert egyelőre még nincs gyerekem.) Így legalább átélheti, milyen érzés lehet az áldozatnak az, amikor a kopaszsága miatt csúfolják, ez pedig valóban nagyon fontos lecke az életre” – vélte egy gyermektelen kommentelő. Egy másik hozzászólás szerint: „Szerintem az itt hozzászólók jelentős részének fogalma sincs arról, mennyire kegyetlenek és bántóak tudnak lenni a gyerekek egymáshoz. Én teljes mértékben egyetértek a büntetéssel, szülőként minden jogod megvan arra, hogy ilyen büntetést szabj ki rá. Ez nem gyermekbántalmazás, ez a való élet. Ha a lányod szerint teljesen rendben volt az, hogy valakit valamilyen mássága miatt bántott, akkor nincs más lehetőség, mint szembesíteni azzal, hogyan érezhet az áldozat. A mai gyerekek sajnos többnyire nem annyira jólelkűek és együttérzőek, mint amilyennek igyekszünk nevelni és szeretnénk látni őket. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy semmi empátia nincs bennük, de ez éppen nem egy olyan szituáció volt, amikor hirtelen jobb emberré tesz őket az, ha leülünk velük és megbeszéljük a dolgokat. Arról pedig, hogy ez a büntetés mennyire durva vagy bántalmazó, csak annyit tudok mondani, hogy a haj egyszer kinő, a csúfolás és kiközösítés azonban akár életre szóló lelki sérüléseket okozhat az áldozatnak. Jó lenne, ha mindenki inkább távlatokba helyezve értékelné a történteket.” Az apa a véleményeket elolvasva annyit fűzött még hozzá, hogy bár úgy látja, hogy a kommentelők jelentős része szerint túl messzire ment ezzel a büntetéssel, a véleménye jottányit sem változott. Azt írta, nem érdekli, hogy mások egyetértenek-e a nevelési módszereivel: „Hogy őszinte legyek, továbbra is ugyanaz a véleményem. A hozzászólok többsége gyermekbántalmazást emleget. Igazából nem tudom ezeket az ellenérveket komolyan venni, hiszen csak egy hajvágásról van szó, a haj pedig kinő.” A történtek utóéletéről még annyit árult el, hogy a lánya „érthető módon haragszik rá”, ám mivel továbbra sem mutat semmi megbánást és esze ágában sincs bocsánatot kérni, a büntetés marad. Annyi engedményt lengetett be, hogy ha őszinte megbánást látna a lányán, akkor engedélyezné neki a parókaviselést a büntetés idejére, de egyelőre ennek semmi jele nem mutatkozik. Te hogyan oldanád meg? Miért hull ki a haj a kemoterápiától? A rákbetegség sokkoló diagnózisa után a következő sokkot az jelenti, amikor kiderül, hogy kemoterápiára van szükség. Sokak szerint a kemoterápia legriasztóbb mellékhatása a haj kihullása, a kopaszság, ami akár félelmetesebbnek is tűnhet, mint ennél veszélyesebb mellékhatások. De miért éppen a hajhagymákat bántják a kemoterápia során adott szerek? Ennek megértéséhez egy kicsit messzebbről kell indulni. A sejtek osztódását és növekedését normális körülmények között nagyon szigorú szabályok szerint működő folyamatok szabályozzák. Rosszindulatú daganat, rákbetegség akkor alakul ki, ha sejtek valamilyen ok miatt „kiszabadulnak” a szigorú reguláció alól, és gyors, kontrollálatlan, kóros növekedésbe és osztódásba kezdenek. A kemoterápiás szereket úgy fejlesztik ki, hogy leginkább ezekre a gyorsan szaporodó, gyorsan anyagcseréjű és életciklusú sejteket pusztítsa el. Sajnos azonban eddig még nem sikerült olyan kemoterápiás szert kifejleszteni, ami teljesen megkímélné, érintetlenül hagyná az ép sejteket. Ezek közül is értelemszerűen arra hatnak leginkább, amelyeket normális körülmények között is ugyanaz a gyors osztódás és növekedés jellemez, mint a ráksejteket, ám azoknál természetesen szabályozottabb formában. Ilyen gyors növekedésű és osztódású sejtek találhatók például a hajtöveknél lévő hajhagymákban, hiszen ezek feladata, hogy életünk végéig biztosítsák a hajszálak megújulását és növekedését. Éppen ezért ezek a sejtek a többi sejtnél érzékenyebbek a kemoterápia sejtpusztító hatásai iránt, ezért hullik ki a kemoterápia alatt a haj – és egyébként többnyire más testszőrzet, köztük a szempilla és a szemöldök is. Jó hír azonban, hogy a kemoterápia befejezése után a haj visszanő, sőt sokan arról számolnak be, hogy az átmeneti kopaszság után visszanőtt hajuk erősebb, egészségesebb szálú, mint a kemoterápia előtt volt. Fotó: Dreamstime Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt! Ezek is érdekelhetnek: A lány, aki parókát ad a hősökre A kislány, aki minden kemóhoz hercegnőnek öltözik Egy szívszorítóan kedves fotó hátuljára – a gyermekrákról Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!

Bár a bullying jelensége – azaz egymás zaklatása, kicsúfolása, kiközösítése, valótlanságok terjesztése Pontosan tudják, mire ugranak a tesók A pszichológusok arra figyelmeztetnek, hogy a bullying jelensége Az adatok azt mutatják, hogy a bullying leginkább a három vagy annál több gyermeket nevelő családok problémája Forrás: American Psychological Association Fotó: Pexels #testvérek #testvérféltékenység #bullying Szerző

Fotó: Dreamstime #bullying #cyberbullying #internet #zaklatás Szerző: Dr.