Tudtad, hogy vadidegenek tudnak mindent a gyermekeidről – és ez veszélyes?
Bizonyára te is úgy vagy, hogy egy csomó olyan gyereket ismersz nemcsak arcról, hanem ismered a szokásait, a napirendjét, az általa szeretett és utált dolgokat, a barátait, akit még életedben nem láttál. Egyetemi évfolyamtársak, gimnáziumi osztálytársak, kollégiumi szobatársak, munkatársak, egykori szomszédok és távoli rokonok szinte naponta tucatnyi képpel szórják tele a közösségi médiát.
A közösségi média veszélyei azonban továbbra is fennállnak, sőt sokkal inkább, mint korábban bármikor.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Mára már hozzászoktunk (hozzászoktunk?), hogy a gyerekeinkről, készült fotók megosztása mindennapos dolog. És az esetek többségében ez nem is jelent problémát. Csak a Facebookra naponta körülbelül 350 millió fotót töltenek fel, ezek jelentős részét gyerekek, unokák fotói jelentik büszke szülőktől és nagyszülőktől. De miközben a gyerekekről készült fotók megosztása egyszerű és hétköznapi dologgá vált, a felszín alatt sok minden zajlik.
A gyerekekről készült képek megosztása kiteszi őket a világnak – a világ azon részeinek is, amelytől a szülők talán éppen hogy meg akarnák védeni őket. A szülők gyakran figyelmen kívül hagyják vagy fogalmuk sincs róla, hogy a technológiai megoldások és a fotókon található részletek révén a feltöltött fotókon a gyerekek könnyen felfedezhetővé válnak. Szakértők szerint a gyermekekről készült fényképek válogatás nélküli megosztása a szégyenérzettől kezdve egészen a személyazonosság-lopásig terjedő kockázatoknak teheti ki őket.
Ted Leonard, a Photobucket képtároló szolgáltatás vezérigazgatója szerint a nagy technológiai cégek az ilyen fotókból az egyre kifinomultabb arcfelismerő technológiák révén kinyert adatokat felhasználhatják a gyermekek manipulálására. Ma már vannak kifejezetten erre szakosodott cégek, melyek több milliárd nyilvános fotóból építettek maguknak adatbázist.
Miért kell a szülőknek kétszer is meggondolniuk, mielőtt posztolnak?
„Amikor egy képet posztolsz a közösségi médiában, az a kép már nem kizárólag az tiéd. „Technikailag minden alkalommal, amikor feltöltesz egy fényképet egy közösségi médiahálózatra, az ő birtokukba kerülnek a jogokat arra, hogy ezeket a képeket bármilyen módon felhasználják – magyarázza egy tech-támogató oldal vezérigazgatója. – Eladhatják azokat a hirdetőknek és maguk is profitot termelhetnek belőle, anélkül, hogy bármit is kérnének a kép eredeti tulajdonosától. Felhasználási feltételeik gyakran kimondják, hogy a kép feltöltésének pillanatától kezdve ők birtokolják a felhasználási jogokat, mindenféle beleegyezés nélkül. Ami igazán ijesztő gondolat lehet, ha fogalmad sincs, hogy azokat ki, mire és hol használhatja fel.”
Tegyük fel, hogy megosztod a Facebookon vagy az Instagramon az adventi mézeskalácssütés közben ovis gyermekeddel készült fotót. A képet aztán újra felhasználhatják a reklám- vagy marketinganyagaikban anélkül, hogy fizetnének vagy engedélyt kérnének. Mindazonáltal annak esélye, hogy a képeit újra felhasználják, csekély, de az a leginkább aggasztó, hogy egyszer s mindenkorra elveszítetted a kontrollt és rendelkezési jogot felettük. Az Instagramnak több mint egymilliárd felhasználója van, a Facebooknak pedig majdnem háromszor ennyi. Biztos lehetsz benne, hogy a közösségi médiavállalatok biztosan felhasználják a fotókat, hogy többet tudjanak meg rólad, családodról és barátaidról.
Az olyan tech-óriások, mint a Google és a Facebook, hatalmas mennyiségű személyes adatot gyűjtenek a fényképekből, a közösségi médiából és más internetes tevékenységekből. Ezeket az adatokat reklámok célzására használják, és személyes adatokat osztanak meg hirdetőkkel, kiadókkal, fejlesztőkkel, valamint bűnüldöző és egyéb kormányzati szervekkel. Egy amerikai felmérés szerint a megkérdezett többsége felháborodik a nagyvállalatok adatgyűjtésén, miközben 10-ből 6-an úgy vélik, hogy lehetetlen úgy élni a mindennapjainkat, hogy ne követnék nyomon őket.
És van még egy fontos szempont:
„Ezeknek a posztoknak az lehet az egyik hatása, hogy a gyermekekben azt az érzetet keltik, hogy nincs joguk a magánszférához és ahhoz, hogy az adataikat titokban tartsák. A mai fiatal felnőttek már a legnagyobb lelki nyugalommal adják meg személyes adataikat a világnak, „ingyenes” online szolgáltatások fejében. A Facebookon nincs magánélet – oszlatja el a hiú ábrándokat Pam Rutledge médiapszichológus, a Médiapszichológiai Kutatóközpont igazgatója. – Teljesen mindegy, hogyan állítod be, kik láthatják a megosztásaidat. De tényleg. Elég, ha egy barátod barátja képernyőfotót készít róla.”
Ráadásul a digitális fotók többet árulnak el rólad és a családodról, mint azt legrosszabb álmaidban feltételeznéd. Rahel Bayar, a bronxi kerületi ügyészség korábbi szexuális bűncselekményekkel és gyermekbántalmazással foglalkozó ügyésze, valamint a visszaélések és visszaélések megelőzésével foglalkozó tanácsadó megjegyzi, hogy a személyes információk alapértelmezés szerint beágyazódnak a digitális fényképekbe.
„Minden képhez, amelyet közzéteszel, attól függően, hogy hová és hogyan küldöd el, hozzákapcsolódnak ezek a metaadatok, amelyek lényegében információmorzsák arról, mi van a képen, és hol készítetted – magyarázza. – Szerintem sokan nem tudják, hogy ezeket az adatokat az úgynevezett cserélhető képformátumú adatok vagy Exif-adatok formájában tárolják, hacsak nem teszünk külön erőfeszítéseket az eltávolításuk érdekében.”
Még ha ügyelsz is arra, hogy a fotóidon ne szerepeljenek olyan, beazonosításra alkalmas adatok, mint az utcatáblák és házszámok, a fotóid akkor is árulkodnak, merre jársz.
Ha a fényképezőgép beállításainál a helymeghatározási szolgáltatások nincsenek letiltva, a fényképek közzététele például a közösségi médiában sok információt adhat át. Ezt a folyamatot geotaggingnek nevezik, amelynek során a támadók a képekből megtudhatják a pontos tartózkodási helyet.
A mindennapi életről készült fotók is gazdagok kihasználható részletekben
„Minden alkalommal, amikor fényképet készítesz a hálószobában, fürdőszobában vagy nappaliban, vagy a karácsonyfája mellett, vagy a hátsó kertjében, attól függően, mit kezdesz ezekkel a képekkel, valódi útitervet adhat nemcsak arról, hol helyezkedik el a háza, hol vannak a gyerekei, hanem arról is, hogy milyen hobbijaik vannak" A ház előtti biciklik például arról árulkodnak, hogy a család szeret kerékpározni”
– részletezi a szakértő.
A nemi erőszak ellen küzdő RAINN szervezet jelentése szerint a szexuális visszaélések fiatalkorú áldozatainak 93 százalékát egy ismerősük bántalmazza. A gyerekekről készült képek megkönnyíthetik a gyerekek életébe való befurakodást.
„A bántalmazó többek között úgy éri el a gyermek manipulálását vagy elhallgattatását, hogy a groomingnak nevezett viselkedésmódot alkalmazza. Ez lényegében azt jelenti, hogy a bántalmazó felismeri a gyermek sebezhetőségét, és ezt kihasználva teremt vele kapcsolatot – figyelmeztet a szakértő. – A gyermek bízik abban a felnőttben vagy a bántalmazóban, és mi sem jobb könnyebb annak, hogy valaki manipuláljon egy gyermeket, mint hogy azokra az információkra támaszkodik, melyeket a szülők által megosztott fotókból leszűrt magának.”
Mit kell tehát a szülőknek szem előtt tartaniuk?
A legfontosabb talán, hogy a szülők maguk is betartsák azokat a szabályokat, melyeket gyermekeiktől – jó esetben – szigorúan megkövetelnek. Jó kezdet lehet a közösségi média és az eszközök adatvédelmi beállításainak ellenőrzése. Ha ez nem tűnik elégségesnek, akkor fontold meg, hogy teljesen leveszed gyermeked fotóit a közösségi médiáról, és a fotókat olyan photohosting-oldalakra helyezed át, amelyek erőteljesebb adatvédelemmel rendelkeznek.
De a legfontosabb ellenőrök és cenzorok mégis a saját gyermekeid. Már nagyon kicsi koruktól kezdve kérdezd meg tőlük, hogy tetszik-e nekik, hogy megosztod a fotóikat, és ha igen, melyek legyenek ezek a fotók. Ez egyúttal elmélyültebb beszélgetésekre is módot ad, ugyanakkor arról is képet kaphatsz, milyennek látják, illetve szeretnék látni magukat a gyermekeik, és ez egybevág-e a te általad alkotott – netán elvárt? – képpel.
Fotó: Dreamstime
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!