Szoptatni, nem megfojtani - avagy kell-e tanulni a szoptatást?
Érdekes és tanulságos perről olvastam a múltkor: egy angol anya azért perelte be a kórházi csecsemős nővért, mert az nem figyelmeztette rá, hogy ha szoptatás közben túlságosan rászorítja a babát a mellére, akkor a kicsi nem kap levegőt és megfullad.
Meg nem fulladt, de oxigénhiányos agykárosodást szenvedett, egész életében állandó felügyeletre és gondozásra szorul majd.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Tehát: szoptatni, nem megfojtani!
A baba azóta megnőtt, már 6 éves és Cerysnek hívják. Még 2012-ben szenvedett oxigénhiányos agykárosodást, mindössze pár órával azután, hogy a világra jött. Az angol szülők most azért perlik több millió fontra azt a közkórházat, ahol született, mivel szerintük a nővér magukra hagyta őket az első szoptatás közben és hanyagságból, nemtörődömségből nem adta meg az anyának a biztonságos szoptatáshoz szükséges legalapvetőbb információkat sem. A 39 éves anya és a 41 éves apa azt állítja, hogy nem szenvedett volna a gyerekük őt egész életére megnyomorító károsodást akkor, ha a nővér figyelmezteti az anyát arra, hogy tartsa szabadon a baba orrát és száját és ne szorítsa őt olyan szorosan mellre, miközben szoptatja.
Cerys a pár első gyermeke, és bár az anya részt vett a kórház által szervezett szülésfelkészítő tanfolyamon, a perben azt vallották, hogy az vezetett a történtekhez, hogy a kimerült anyának semmi tapasztalata nem volt abban, hogyan kell egy babát szoptatni.
Az anya kádban szült, a baba megszületése után volt egy kis probléma a légzésével, de eztán odaadták az anyának, hogy az először mellre tehesse. A szülők azt állítják, hogy a nővér otthagyta őket azzal, hogy 10 perc múlva visszajön, ezt azonban nem tette meg. A csecsemős nővér hanyagságának és szakmai mulasztásának tulajdonítják a történteket és azt mondják, emiatt szenvedett Cerys agyi bénulást, emellett epilepsziás és nem lát rendesen.
Az apa azt meséli, hogy a felesége észrevette ugyan, hogy a baba egyszer csak abbahagyja a szopást, de azt gondolta, hogy csak elaludt, ezért nem akarta zavarni. Még hosszú percek, talán negyedóra is eltelt, mire gyanús lett a dolog, és az apa végre elszaladt nővért keresni, de amikor a nővér megérkezett, már nem volt pulzusa a babának.
Az anya azt hitte, csak alszik a baba, pedig meghalt
Az anya azt mondja, hogy a szoptatás alatt eléggé „kényelmetlenül” érezte magát amiatt, hogy nem látja a baba arcát, de aztán túltette magát rajta. „Folyamatosan azt éreztem, hogy a baba túlságosan szorosan van a mellemen. Ezért kezdtem aggódni, hogy ellenőriztessem a nővérrel, hogy a baba valóban kap-e levegőt ebben a testhelyzetben. A nővér megnyugtatott, hogy a baba el fogja húzni a fejét, ha szopás közben nem kap elég levegőt. Úgy emlékszem, hogy azon kívül, hogy a Cerys légzésére vonatkozó kérdéseimre válaszolt, semmilyen tanácsot nem kaptam tőle a szoptatásra vonatkozóan” – mondta el a bíróságon.
A nővér nem emlékszik arra, hogy az anya bármilyen célzott kérdést tett volna fel neki arra vonatkozóan, hogy a baba kap-e rendesen levegőt szopás közben. A szülők ügyvédje szerint a nővérnek el kellett volna magyarázni az anyának, milyen veszélyei vannak, ha az anya túlságosan szorosan mellre szorítja a baba fejét, és azt is el kellett volna neki mondani, hogy a baba nem fullad meg akkor, ha hátra tudja húzni a fejét, ehhez viszont az anyának nem szabad túlságosan erősen tartania.
A per kimenetelét egyébként nem nehéz megjósolni, a bíróság általában mindenhol a világon nagyon nehezen mond nemet a szülők kártérítési keresetére, ha egy gyerek maradandó károsodása a téma.
Kell-e órát adni egy anyának szoptatásból?
Nyilvánvalóan szélsőséges esetről van szó, és talán a babával eleve nem volt minden tökéletesen rendben, ha már rögtön a világra érkezése után ellátásra szorult, és el is lehet intézni az egészet azzal, hogy béna volt az anya, hiszen nem igaz, hogy egy anya ilyen alapvető dolgokkal nincsen tisztában. Általában ilyenkor szoktak jönni a nagyanyáinkról és dédanyáinkról szóló kommentek, hogy de hát ők is megszültek kukoricatábla szélén, úton-útfélen, pedig senki nem magyarázat el nekik azt az alapvető igazságot, hogy ha betömjük a baba orrát és száját valamivel – jelen esetben éppen az anya mellével −, akkor nem kap levegőt, következésképpen megfullad. Elvégre a párnát se szorítjuk az arcára altatás közben.
De ezzel az érveléssel több baj is van. Egyrészt dédanyáink korában nem volt internet, így legfeljebb a szomszéd faluban lakó rokonság értesülhetett arról, hogy baj történt. Másrészt akkor még jobban működtek együtt a családok, megszokottabb volt, hogy több generáció él együtt, így az idősebb nők megoszthatták tapasztalataikat az újdonsült anyákkal.
És hát igen, tényleg elfelejtettünk szoptatni (és még sok minden mást is), ezért igenis el kell magyarázni, mire kell ügyelni szoptatás közben, és persze elkél az állandóan kéznél lévő szakmai segítség is a csecsemős nővér személyében. Miközben remekül kezeljük a technika vívmányait, beutazzuk a világot, külön figyelmeztetni kell egy anyát arra az alapvető biológiai tényre, hogy a baba megfullad, ha nem kap levegőt. És ezzel el is érkeztem szokásos vesszőparipámhoz, hogy a sok felesleges tankönyvi lexikális adat helyett inkább azt kellene megtanítani az iskolában (is) a gyerekeknek, hogy legyenek tisztában saját testük működésével, legyenek tisztában akár még egy pici baba gondozásának legalapvetőbb fogásaival akár csak elméletben is.
Éppen a múltkor olvastam, hogy talán visszatér az iskolákba az egészségtan óra. Ha jól csinálják, akkor ez talán javít majd a helyzeten, akkor talán egy felnőtt ember nem a jobb oldalán keresi majd a lépét. És talán nem fojtja meg a saját gyerekét a mellével szoptatás közben. Mondom, ha jól csinálják.
(A fotó nem a történet szereplőit ábrázolja.)
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!