• Felföldi Eszter

"Soha nem felejtjük el a szenvedő kismamákat" - a terhességi vészes hányásról

Frissítve: júl 5

Május 15-e a hyperemesis gravidarum, magyarul a vészes terhességi hányás világnapja. Minden világnap célja a figyelemfelhívás, de talán nincs is olyan betegség, mely esetében erre nagyobb szükség lenne, mint a vészes terhességi hányás esetében. Még mindig él ugyanis az a tévhit sajnos sokszor még egyes egészségügyi szakemberek körében is, hogy a várandósság alatt jelentkező hányás – legyen az bármilyen súlyos – a gyermekvárás "természetes" velejárója, amivel nincs mit tenni, ahogy jött, úgy el is múlik. Pedig ez semmilyen szempontból nem igaz: nem természetes, nem veszélytelen, hanem nagyon is korai felismerést és megfelelő kezelést igényel a súlyos következmények megelőzése érdekében.

Eszter maga is érintett a kérdésben (a történetét ide kattintva olvashatod el), és sokat tesz azért, hogy minél többen ismerjék a betegséget és tisztában legyenek a tünetekkel és a teendőkkel. A világnap alkalmából kérdezte a vészes terhességi hányásról dr. Komáromi-Fülöp Zoltán szülész-nőgyógyász szakorvost, akinek ezúton is nagyon szépen köszönjük, hogy közérthető, világos formában elmondott nekünk mindent, amit a vészes terhességi hányásról tudni kell.

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!


Május 15-én, a Hyperemesis Gravidarum Világnapja alkalmából készítettem az alábbi interjút a Tolna Megyei Balassa János Kórház szülészeti-nőgyógyászati osztály főorvosával, Dr. Komáromi-Fülöp Zoltánnal a vészes terhességi hányásról.

Az első várandósságom alatt a hyperemesis gravidarum (HG) betegségben személyesen is érintetté váltam. Ezt közismertebb nevén vészes terhességi hányásnak nevezik, ami a köztudatban ritka betegségnek számít, ugyanakkor egy súlyosabb, nehezen felismerhető betegségről van szó. Miután nagyon kevesen tudnak erről az egészségügyi problémáról, így szinte kötelezettségemnek érzem, hogy minél szélesebb körben nyújtsak segítséget az érintettek számára.


Felföldi Eszter: A jelenlegi ismeretek szerint – évente hány kismamát érint Magyarországon a hyperemesis gravidarum, azaz a vészes terhességi hányás?

Komáromi-Fülöp Zoltán: A hyperemesis gravidarum átlagos előfordulási gyakorisága kb. 2-3%, Magyarországon évi 90.000 szülésnél ez nagyjából 1800-2700 kismamát érint.


F. E.: Melyek a vészes terhességi hányás tünetei és mikor jelentkeznek? Mikor tudjuk biztosan, hogy többről van szó, mint reggeli rosszullét?

K.-F. Z.: A vészes terhességi hányás esetében súlyos vagy befolyásolhatatlan hányás jelentkezik, következményes testsúlycsökkenéssel, folyadékhiánnyal, az anyagcsere és az elektrolit-háztartás felborulásával (ketonuria, metabolikus acidózis stb.) A várandós életminősége jelentősen romlik, kórházi felvétel is szükségessé válhat.


F. E.: Mi lehet a betegség kiváltó oka? A hajlamosító tényezőkön túl közrejátszhatnak-e lelki okok a kialakulásában?

K.-F. Z.: A kiváltó ok nem ismert, de mindenképpen multifaktoriális megbetegedésről van szó. Bizonyos szülészeti kórképek (ikerterhesség, trophoblast-betegségek, magzati anomáliák: pl. Down-kór), valamint a pajzsmirigy-túlműködés, a gyomor-bélrendszeri megbetegedések és az asztma hajlamosító tényezőként szerepelhetnek. Noha korábban valóban kizárólag lelki okokra vezették vissza a betegség kialakulását, ez ma már nem állja meg a helyét, de szerepük sok esetben bizonyítható.


F. E.: Örökölhető-e a hyperemesis gravidarum?

K.-F. Z.: Ha öröklődésről nem is, de családi halmozódásról mindenképpen beszélhetünk. Megfigyelték, hogy akinek az édesanyja és nagymamája is szenvedett a kórképben, annál nagy valószínűséggel, az átlagosnál súlyosabb formában fog jelentkezni.


F. E.: Ön szerint, van elég ismerete az egészségügyi szakembereknek, illetve a várandósoknak erről a kóros állapotról vagy akár ennek létezéséről?

K.-F. Z.: Az egészségügyi szakembereknek (szülész-nőgyógyászok, szülésznők, védőnők) mindenképpen van, hiszen mi gyakran találkozunk a kórképpel. A várandósok közül, aki már átélt ilyen megbetegedést, nem fogja elfelejteni soha.


F. E.: Amennyiben szélesebb körben is ismertebb lenne a hyperemesis gravidarum, megelőzhetőek lennének-e a súlyosabb tünetek, esetleg maga a kialakulás is?

K.-F. Z.: A kialakulás semmiképpen, hiszen nem lehet megjósolni, hogy kinek lesz, de a súlyosabb tünetek előfordulása időben megkezdett kezeléssel egyértelműen megelőzhető.


F. E.: Mikor forduljunk orvoshoz? Mikor van szükségünk orvosi ellátásra?

K.-F. Z.: Amennyiben a reggeli hányás, hányinger nem múlik el és nemcsak a reggeli órákra jellemző, mindenképpen javasolt egészségügyi szakember felkeresése. Testsúlycsökkenéskor, folyadékhiány jelentkezésénél kórházi kezelés indokolt!


F. E.: Jelenleg mi a kezelési, ellátási protokoll a felismert vészes terhességi hányás gyógyításakor, vagy az egészséges állapot szinten tartására?

K.-F. Z.: A kezelés alapvetően 3 részből áll: a hányinger, hányás csökkentése, megszüntetése, a folyadékhiány, elektrolithiány pótlása és a páciens pszichés vezetése.

F. E.: A felismert és a fel nem ismert betegségnek milyen egészségügyi kockázatai lehetnek a kismamára, illetve a magzatra nézve?

K.-F. Z.: Az enyhe és közepes forma nem rontja a terhesség kimenetelét, de a súlyosabb formában gyakoribb a kis születési súly, koraszülés, alacsonyabb Apgar-érték. A hányás önmagában nem magzatkárosító hatású, de az esetlegesen kialakult elektrolit eltérések, testsúlycsökkenés veszélyes lehet a magzatra. Súlyos formában a kismamánál májelégtelenség, veseelégtelenség, agykárosodás alakulhat ki.


F. E.: Mivel tudnak segíteni a hozzátartozók, azoknak, akik ebben a kóros állapotban szenvednek?

K.-F. Z.: A család lelki támogatással, a stresszmentes környezet létrehozásában segíthet, illetve abban, hogy időben kórházba kíséri a várandóst.


F. E.: Ön szerint, mivel lehetne sokkal jobban felhívni az emberek figyelmét a súlyos terhességi hányás és az esetlegesen még elfogadható reggeli rosszullétek közötti különbségre?

K.-F. Z.: Véleményem szerint az alapellátásban dolgozók (háziorvos, de főleg a védőnők) figyelemfelkeltő tevékenysége nagyon fontos ebben a kérdésben.


F. E.: Van jelenleg folyamatban bármiféle kutatás erre irányulóan, vagy terveznek-e a témában a közeljövőben Magyarországon? Eredetére, kezelésére vonatkozóan, esetleg utánkövetés vagy bármilyen felismerést támogató statisztika?

K.-F. Z.: Tudomásom szerint kutatás nincs, de nem kizárt. Abban viszont biztos vagyok, hogy a kórházi dolgozók nem felejtik el az ettől szenvedő kismamákat.


F. E.: Mit tanácsol azoknak a kismamáknak, akik bármikor a terhességük alatt megküzdöttek a betegséggel és a jövőben szeretnének gyermeket vállalni?

K.-F. Z.: Nehéz kérdés, de mindenképpen azt, hogy nyugodtan vállaljanak újabb gyereket. Könnyebb úgy kezelni, ha már tudjuk a betegség esetleges jelentkezésénél, hogy mivel állunk szemben és így a kezelés is hamarabb elkezdhető.


F. E.: Van-e személyes tapasztalata az Ön által kezelt kismamák körében a vészes terhességi hányással összefüggésben?

K.-F. Z.: Természetesen van, minden ebben szenvedő kismamámra emlékszem.


F. E.: Milyen személyes tanácsai vannak a témával kapcsolatban?

K.-F. Z.: Azt tanácsolom a kismamáknak, hogy időben jelentkezzenek az alapellátónál, terhestanácsadáson, mert korai kezelés, folyadékpótlás esetén a súlyos tünetek megelőzhetők.


Összegzésként elmondható, hogy amennyiben vészes terhességi hányásról beszélünk, úgy kulcsfontosságú a folyadék-vitaminpótlás, amennyiben ezt a kismama nem tudja megtenni, akkor kórházi kezelésre van szükség.


Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!

Ezek is érdekelhetnek:

Mitől hány reggelente Katalin hercegné?

Még a víz sem maradt meg bennem – a terhességi vészes hányásról

Amíg csak óránként kilencszer hányok, addig minden rendben van? – a vészes terhességi hányásról


Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!

0 hozzászólás