• Anyás-Apás

Még a víz sem maradt meg bennem – a terhességi vészes hányásról

Egy anya poszttraumás stresszbetegségben szenved azóta, hogy várandóssága felét kórházban töltötte, és a végén már annyira rosszul volt, hogy még víz sem maradt meg benne. Azóta szívügyének tekinti a hiperemezis gravidarummal vagy magyar elnevezéssel terhességi vészes hányással kapcsolatos ismeretek terjesztését, hogy növelje ezzel a nem is túl ritka terhesség alatti állapottal kapcsolatos tudatosságot.

Hiszen azok előtt, akik figyelemmel kísérik a brit királyi család dolgait, nem ismeretlen tény az, hogy várandósságai alatt Katalin hercegné is megküzdött a hányással.

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!


Az alábbi levelet még tavaly ősszel kaptam az Anyás-Apás egyik kedves olvasójától:

„Évek óta próbálok megoldást keresni egy betegségre, amivel igazából 2012-ben néztem először szembe, amikor első gyerekemmel terhes voltam. Nem is tudtuk, micsoda ez igazából. A heves rosszullétek miatt testsúlyom 11 százalékát elveszítettem, de még itt képes voltam kihordani.
Az utóbbi időben mintha kicsit több szó esne a nőket sújtó terhességi vészes hányásról de főképp külföldi cikkeket olvastam erről. Magyar nyelvű friss átfogó írást még eddig nem találtam a témában. De biztos vagyok benne, hogy sokakat érdekelne. Ez hiányzó információnak tűnik a gyermeket várók körében, amiről szerintem érdemes lenne többet beszélni.
Biztos vannak olyan kismamák, akik ettől szenvednek jelenleg is, de az orvosok, védőnők még nem mindenhol figyelnek oda a vészjósló tünetekre, emiatt gyakran kezeletlenül maradnak a hiperemezis gravidarumtól szenvedők. Vagy ők maguk nem jelzik ezt, mert abban a hitben vannak, hogy ez normális velejárója egy várandósságnak.”

Akkor megígértem, hogy egyszer mindenképpen írok erről a fontos témáról, és erre most kerül sor, miután éppen egy témába vágó írás akadt a kezembe egy érintettől.


Ha további cikkeket olvasnál a várandósságról, ide kattints!


Alison Hudsont várandóssága alatt hiperemezis gravidarummal, azaz terhességi vészes hányással diagnosztizálták, mely olyan mértékig súlyosbodott, hogy a végén már a tiszta víz sem maradt meg a gyomrában. A most 44 éves nő várandóssága pontosan felét, négy év fél hónapot töltött kórházban 6 évvel ezelőtt.

„Sokan azt gondolják, hogy ez olyasmi, mint a terhesség alatti reggeli rosszullétek és émelygés, pedig ez sokkal, de sokkal keményebb – oszlatja el a tévhiteket, miszerint csak a szokásos reggeli hányingerről lenne szó. – Nekem hatalmas szerencsém volt, hogy egy hozzáértő, empatikus orvost fogtam ki, és főként nagyon jó szakemberekkel találkoztam az egészségügyben a várandósságom alatt. De még így is úgy éreztem, hogy már azelőtt kudarcot vallottam anyaként, hogy a gyermekem egyáltalán megszületett volna.”

Párjával, Greggel már nagyon régóta szerettek volna gyereket, de amikor végre összejött a baba, már az ötödik héten megkezdődtek a rosszullétek.

„Akkoriban recepciósként dolgoztam egy cégnél. A hatodik hét vége felé egyik este éppen hogy hazaértem, amikor olyan rosszullét tört rám, ami a következő 48 órában nem is akart szűnni. Semmi nem maradt meg bennem, mindent kihánytam, még a vizet is. A férjem borzasztóan aggódott, és meggyőzött, hogy ez nem normális dolog, és mindenképpen el kellene mennem a háziorvosunkhoz. Így is tettem, de az orvos megnyugtatott, hogy a terhesség elején teljesen normális dolog, hogy hányok, ezért valami átlagos hányáscsillapítóval hazaküldött. De már a gyógyszert is úgy váltottam ki a patikában, hogy folyamatosan hánytam, és annyira rosszul voltam, hogy le kellett ülnöm. Egy asszisztens észrevette, hogy valami nagyon nincs rendben, ezért szólt egy orvosnak, aki azt tanácsolta, hogy mindenképpen mutassam meg magam a sürgősségi osztályon. Ott derült ki, hogy a sok hányás miatt teljesen ki vagyok száradva. Ott fogtak, és két palack infúziót kaptam, mielőtt hazaengedtek volna azzal az ígérettel, hogy nemsokára jobban leszek, és a 14. hét környékére biztosan megszűnik ez a szörnyű állapot. Nem így történt, mert két nappal később ismét kórházba kerültem, ahol 7 napra benntartottak, és hiperemezis gravidarumot diagnosztizáltak nálam”

– meséli most, évekkel később.


Latinul hiperemezis gravidarum, magyarul terhességi vészes hányás

A várandósság első trimeszterében rendszeresen jelentkező émelygés és hányás valóban gyakori jelenség, minden 10 várandós közül körülbelül nyolcánál jelentkezik valamilyen súlyossággal és legkésőbb a 1620. hétre megszűnik, am van, akit hosszabban is elkísér.

A hiperemezis gravidarum, mely a várandósok körülbelül két százalékát érinti, ennél több, súlyosabb. A tartósan fennálló erős hányás egyik legsúlyosabb következménye, hogy a hányással folyadék és sók is távoznak a szervezetből, ami az anyára és a babára nézve is súlyos folyadékhiányos állapotot hoz létre, és testsúlycsökkenéshez és vérnyomáseséshez is vezethet.

A „szokásos” terhességi hányással ellentétben a hiperemezis gravidarum nem szűnik meg az első trimeszter vége felé, hanem akár a szülésig fennmaradhat. 

A terhességi vészes hányás oka nem ismert, és egyelőre azt sem tudják a szakemberek, hogy az egyik várandóst miért sújtja, miközben a másikat nem. A legvalószínűbb elképzelés szerint a terhességi alatti hormonváltozásokkal függhet össze valamilyen módon. Arra is vannak bizonyítékok, hogy egyes családokban gyakrabban fordul elő, mint másoknál, ezért feltehetőleg örökletes hajlam is szerepet játszhat benne. Akinek például az édesanyjánál vagy lánytestvérénél jelentkezett hasonló, az nagyobb eséllyel számíthat arra, hogy nála is megjelenik. Ha az egyik várandósság alatt előfordult, akkor a következőben is az átlagosnál nagyobb valószínűséggel lehet rá számítani.

Vannak bizonyos gyógyszerek, melyek alkalmasak lehetnek a hiperemezis gravidarum gyógyítására. Ezeket itt most nem sorolom fel név szerint, az orvosod feladata annak eldöntésére, kinek melyik szert választja a rendelkezésre álló hatóanyagok közül. Ne feledd, hogy nagyon nem mindegy, hogy a várandósságod alatt milyen gyógyszereket szedsz! Jó hatásúak lehetnek bizonyos vitaminok, mégis legfontosabb a következmények, elsősorban a veszélyes folyadékvesztés és testsúlycsökkenés megakadályozása. A folyadékveszteség következtében a vér besűrűsödhet, ami elősegítheti a vérrögképződést is.

Súlyos esetekben kórházi felvétel is szükségessé válhat.

Joggal merülhet fel, hogy a terhességi vészes hányás nem jelent-e veszélyt a babára nézve. Nos, megfelelő kezelés esetén nem, ezért is fontos a korai felismerés és beavatkozás.

De térjünk vissza Alisonhoz, aki arról számolt be, hogy a kezelések nem hoztak tartós eredményt, ezért gyakorlatilag a szülésig ki-bejárkált kórházba és onnan haza, majd megint vissza. Az ultrahangvizsgálat azonban azt jelezte, hogy a baba rendben fejlődik.

„Rendszeresen nézték a babát, és bár aggódtam miatta, de ő erősnek bizonyult. Akkor határoztuk el, hogy Camdennel fogjuk nevezni, ami „kis harcost” jelent.”

A 20. terhességi hét körül azonban kritikussá vált a helyzet, ezért Alison befeküdt a kórházba, ahol tápszondán keresztül táplálták. A 33. hét körül a vérnyomása is az egekbe szökött, ezért az orvosok úgy döntöttek, hogy a 34. héten megindítják a szülést – amiből végül császármetszés lett.

„A kisfiam világra jövetele után a hányingerem szinte azonnal és egy csapásra megszűnt – meséli az anya. – Hét és fél hónap után először tudtam meginni egy pohár vizet és megenni egy sajtos szendvicset. Mennyei érzés volt.”

A megpróbáltatások azonban ezzel nem értek véget, mert az elszenvedett megpróbáltatások nem múltak el nyomtalanul: az orvosok szülés utáni depressziót és poszttraumás stresszbetegséget diagnosztizáltak. De ez már egy másik történet...

Forrás: NHS

#terhesseg #varandossag #hiperemezis_gravidarum #hyperemesis_gravidarum #terhessegi_veszes_hanyas


Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!


Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!

© 2019 Anyás-Apás