Ne engedd, hogy a gyereked megkóstolja a piát!
Azokból a gyerekekből, akiknek a szülei megengedték, hogy már egészen kicsi gyerekként megkóstolják az alkoholt, jóval nagyobb eséllyel válik rohamivó kamaszkorára – állítják egy most megjelent közlemény szerzői.
Igen, tudom, most jönnek az „én is megkóstoltam, aztán mégse...”, illetve a „nekem mindig tiltották, aztán mégis...” típusú kommentek. Úgyhogy már most, az elején sietek leszögezni, hogy senki nem állítja, hogy aki ötévesen belenyalhatott a papa pálinkájába, az biztosan a sárga földig leissza magát a haverokkal kamaszként, hanem csak valószínűségekről, statisztikai esélyekről van szó, arról, hogy többen válnak rohamivóvá közülük. De közülük sem mindenki.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Emlékszem, kisgyerekként majd’ megőrültem azért, hogy megkóstolhassam a nagypapám házi pálinkáját. Tetszett az illata, a finom gyümölcsös aroma, ami a kupicákba töltött italból sejlett. Valami olyasfajta élményt vártam tőle, mint a finom édes gyümölcslevektől. A sokadik könyörgésre a nagypapám engedett, megengedte, hogy egy picit, egy egészen picit belenyaljak a pohárba. És bizony akkora csalódás ért, mint ritkán máskor. Az italnak számomra nem volt semmilyen gyümölcsíze, nem azt adta, amit az illata ígért, csak valami erős, égető, kaparó érzést, ami még sokáig megmaradt a torkomban, hiába ittam rá pohárszám a vizet. Ha a nagypapámnak az volt a szándéka, és valószínűleg az volt, hogy egy életre megutáltassa velem a pálinkát, akkor tökéletesen elérte a célját. Azóta is utálom a pálinka minden formáját, hiába alakult mostanra egész kultusz a pálinkafogyasztás körül, de minden másfajta alkohollal kapcsolatban is nagyon válogatós vagyok.
Úgy tűnik, hogy én nem tartozom abba a statisztikai többségbe, melyet egy most megjelent ausztráliai vizsgálat vázolt fel. Sok szülő úgy gondolja ugyanis, hogy jót tesz és felelős alkoholfogyasztásra neveli a gyermekét azzal, ha a családi ebéd vagy vacsora közben, kontrollált körülmények között megengedi neki, hogy kis mennyiségben megkóstolja az asztalon lévő bort, sört vagy egyéb szeszesitalt. A szerzők ezt alapjaiban vitatják, amikor azt mondják, hogy ez egyáltalán nem felelős alkoholfogyasztásra nevel, sőt adataik szerint nagyobb eséllyel válik már kamaszkorukra rohamivó azokból a gyerekekből, akik már korán megkóstolhatták az alkoholt, még ha azt kis mennyiségben is tették, és körükben gyakrabban jelentkeznek később alkoholfogyasztással összefüggő hosszú távú egészségi problémák is.
Azt pedig már én teszem hozzá, hogy a kutatások szerint az sem megfelelő stratégia, amikor a szülők később maguk veszik meg a bulira az alkoholt kamaszgyermeküknek és haverjaiknak abban a reményben, hogy így kontrolljuk van afelett, hogy a gyerek mennyit iszik, illetve biztosíthatják azt is, hogy ha már iszik a kamaszgyerek, akkor legalább ne a legártalmasabb, legolcsóbb piát válassza, amivel a leginkább költséghatékony módon a leghamarább szét tudja csapni magát. A kutatások szerint ugyanis ez sem segíti a felelős és mérsékelt alkoholfogyasztási szokások kialakulását.
De hogy visszatérjünk a cikk apropóját kínáló kutatáshoz, az ausztráliai vizsgálat szerint egészen pontosan 85 százalékkal nagyobb az esély arra, hogy a gyerekünk kamaszként rohamivóvá váljon, ha kisgyerekként mi magunk engedtünk meg neki, hogy belekortyoljon a felnőttek alkoholos italaiba. Adataik alapján cáfolják, hogy a gyermekkori kis mennyiségű „kontrollált” – például a családi étkezés közben a szülők felügyelete mellett történő – alkoholfogyasztás védő hatású lenne a későbbi problémás alkoholfogyasztás szempontjából. Ilyen problémás alkoholfogyasztásnak minősül többek között az úgynevezett rohamivás (a magyar szakirodalomban is elterjedt angol kifejezéssel binge drinking), amikor valaki időről-időre, például hétvégi baráti összejövetelek vagy bulik alkalmával hirtelen olyan nagy mennyiségű szeszesitalt fogyaszt, ami részegséghez vezet. A szerzők szerint eddig semmilyen tudományos bizonyíték nincs arra, hogy bármivel is tudatosabban fogyasztanának később kamaszkorukban és felnőttként alkoholt azok, akiknek gyermekkorukban szüleik tudtával és beleegyezésével, szüleik felügyelete mellett próbálhatták ki az ivást.
„A szülőknek ezért százszor is meg kell gondolniuk, hogy megengedik-e kiskorú gyermekeiknek, hogy akár kis mennyiségben is szeszesitalt fogyasszanak. Vizsgálatunk szerint nem csökkenti, sőt növeli a későbbi alkoholproblémák előfordulásának valószínűségét, ha a szülők maguk adnak szeszesitalt gyermekeiknek”
– írják a szerzők. Azt hangsúlyozzák, hogy a szülők azzal, hogy ők adják gyermekeik kezébe az italos poharat, maguk hozzák előbbre azt az időt, amikor a gyerek elkezd rendszeresen alkoholt fogyasztani, akár mérsékelt mennyiségben is, és maguk rombolják le az alkoholfogyasztással szembeni lelki gátakat és észszerű megfontolásokat.
A vizsgálat megállapításai annál is inkább figyelemre méltóak, mert a statisztikák szerint szinte mindenhol emelkedik a kamaszkori rohamivás aránya, annak minden negatív következményével rövid és hosszú távon egyaránt.
Tehát ne engedd, hogy a gyereked megkóstolja a piát!
Forrás: Drug and Alcohol Dependence
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!