top of page
  • Szerző képeAnyás-Apás

Mennyi a túl sok karácsonyi ajándék?

Karácsony talán a legnagyobb ajándékozási „szezon”, amikor sokkal több ajándékot veszünk, mint máskor. Sokkal-sokkal többet, és sokszor feleslegesen és haszontalanul. Nekem egyébként magával az ajándékozással nincs bajom, talán még a túl sok ajándékkal sem, inkább azzal, amivel ez együtt jár: ész nélküli tülekedéssel a boltokban, még az utolsó utáni pillanatokban, idegeskedéssel, kapkodással, „alibi” ajándékokkal. Mert VALAMIT venni KELL.

Egy anya karácsony előtt azért került össztűz alá a neten, mert a kommentelők megítélése szerint egy 7 éves kislánynak messze nincs szüksége annyi holmira, amit az anyukája ajándék címén felhalmozott. Nem, karácsonykor sem.

 

Az anya – vesztére – fotókat is feltöltött egy karácsonyi készülődés tematikájú Facebook-csoportba. De talán maga sem számított, annyi negatív kommentre, amennyit kapott, nem egy kommentben „elkényeztetett kis libának” bélyegezvén a kislányt, Dézit. Bár ő maga is elismerte a fotókhoz fűzött posztjában, hogy tudja magáról, hogy hajlamos túlvásárolni magát a karácsonyi és szülinapi ajándékok esetében, nem tartja jogosnak azt a negatív kommentözönt, amit a nyakába kapott. A kb. 240 ezer forintnak megfelelő karácsonyi ajándékvásárlás után ezt írta, miután – saját bevallása szerint – több mint 4 órát töltött csak az ajándékok becsomagolásával:

„Leginkább azért bántanak ezek a kommentek, mert bár igen, tisztában vagyok vele, hogy elkényeztetem a lányomat, szép eredményeket ér el, legutóbb például egy gyermekszépségversenyben került a döntőbe, és nagyon sok önkéntes munkát is végez. Idén nagyon sok pénzt gyűjtött egy rákos kisgyerekeket segítő jótékonysági szervezetnek, a helyi állatkertnek, egy macskamenhelynek és egy nőket támogató szervezetnek is.”

A kislányát egyedül nevelő 26 éves anya azt is elárulta, hogy amikor pár éve kettesben meglátogatták Disneylandet, ott csak ajándékvásárlásra csaknem 300 ezer forintnak megfelelő összeget költöttek el. Ráadásul a kislány a nagymamájának is egyedüli unokája, ezért a nagyitól is mindig rengeteg ajándékot kap.

„Idén egy kicsit visszafogtuk a pénzköltést, de még így is jó sok ajándékot vásároltunk össze. Igen, elkényeztetem az egyetlen gyermekemet, de ettől ő még nem egy elkényeztetett kölyök, hanem értékes kislány, aki rendszeresen segít másoknak és sokat dolgozik a közösségért. A régi játékait mindig gyermekjótékonysági szervezeteknek ajánlja fel, és gyűjt az állatmenhelyeknek és az élelmiszerosztó központoknak is. Idén a tablet, a hegedű és szintetizátor mellé egy spanyol ruhát is kap hozzá illő cipővel, meg egy arany karkötőt aranya fülbevalóval, és egyik sem gagyi helyről származik.”

Az anya azt is elárulta, hogy nem volt könnyű gyermekkora és hogy semmi nem hullott az ölébe az életben. A kislánya születése óta teljes munkaidőben dolgozik, és bár az étterem, ahol pincérnőként dolgozott, a járvány miatt bezárt, de reméli, hogy hamarosan újranyithatnak, hogy az új évben is mindent megvehessen Dézinek, amit csak a kislány szeretne.

„13 éves korom óta dolgozom, és mindenért magam dolgoztam meg, amink van. Amikor nincs járvány, heti 40 órát dolgozom és emellett viszem a saját kis vállalkozásomat. A kislányom mindent tőlem kap, az apja nem sokat segít. Magamra nem sokat költök, nem járok fodrászhoz vagy műkörmöshöz, és jól megvagyok a legújabb mobiltelefon nélkül is, de a kislányomat pár hetente elviszem fodrászhoz, és remélem, hogy a covid után megint rendszeresen megcsináltathatom a körmét is. Az ő szekrénye tele van drága ruhákkal és dizájner sportszerelésekkel, az enyémben csak olcsó boltokból származó több éves darabokat lehet találni, de jól van ez így. Biztos akarok lenni abban, hogy mindent megkap – sőt még annál többet is.”

A kislány 1 éves kora óta jár táncórákra, és az édesanyja nem sajnálja a pénzt a költséges hobbijaira és a szépségversenyek nevezési díjaira sem, ezek szintén nem számítanak olcsó mulatságnak.

„Okos és jólelkű kislány, és nem látom be, miért ne kényeztethetném el, ha egyszer jó gyerek. Jól tanul, sok barátja van, paleontológusnak készül, ha nagy lesz, és születésétől fogva saját bankszámlája van, ahol az egyetemi tanulmányaira gyűjtöm a pénzt.”

Nem kellett sokat várnia a negatív kommentekre, de lássunk inkább párat a támogató hozzászólások közül:

„Ó, hány, de hány h... p... anyuka van itt! Az ő gyereke, akinek azt vásárol, amit akar! Az én kisfiam még csak 2 éves, de nem szeretném, ha egyszer azért bélyegeznének rossz anyának olyanok, akik nem is ismernek bennünket, mert szerintük túl sok ajándékot veszek neki.”
„Gyűlölöm az ilyen posztokat, és nem magáért a tartalmukért. Hanem a sok rosszindulatú hozzászólás miatt. Mennyiben befolyásolja a te vagy a gyereked életét, hogy más mennyi ajándékot vesz a sajátjának?”

Egy kommentelő praktikus szempontot is felhozott, amikor arra mutatott rá, hogy az ajándékok mennyisége nem feltétlenül arányos a rá költött pénzzel, hiszen a filléres boltokban is nagyon sokféle – és nemegyszer terjedelmes – ajándékokat lehet találni.



Nos, elkényeztetett kis liba, vagy senkinek semmi köze hozzá, mennyi ajándékot kap karácsonyra a gyerekem? Te hogyan oldanád meg?


Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!


A "Te hogyan oldanád meg?" rovat korábbi történeteit itt találod.


bottom of page