Kutya és gyerek – nyerő vagy halálos páros?
Brazíliában koraszülött ikerpárt mart halálra a család labrador kutyája. Pedig a közhiedelem szerint a kutya és a gyerek nyerő páros, ha népszerű akarsz lenni, akkor posztolj kutyáról vagy gyerekről. De akár végzetes következményei is lehetnek, ha a kutya féltékeny a babára.
Azt ugye mondani sem kell, hogy az ilyen történetekben soha nem a kutya a hibás.
Tetszett?Kövess és lájkolj a Facebookon!
Egy mindössze 1000 lelket számláló brazíliai településen egy újszülött ikerpárra támadt a család kutyája, egyébként általában békés természetű fajtaként ismert labrador. a „féltékeny” állat akkor támadta meg a 26 nappal korábban korababaként világra jött két kislányt, Annét és Analút, amikor 29 éves édesanyjuk kiment a szobából, hogy váltson néhány szót a szomszédjával. A sírást és sikítást hallva visszarohant a gyerekekhez, de már túl késő van ahhoz, hogy megmenthesse őket. Elhúzta a kutyát a babáktól, és segítséget kért a szomszédban lakó ápolónőtől is, de a két pici lány addigra már olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy egyikük azonnal, a másik baba a kórházban meghalt.
A tragédia hátteréről annyit lehet még tudni a sajtóból, hogy a pár kilenc évig küzdött meddőséggel, míg végül az anyának sikerült teherbe esnie. A család labrador kutyáját egyébként engedelmes, szófogadó állatként ismerték, de feltehetőleg féltékeny lett a két babára, amikor úgy érezte, hogy miattuk nem kapja meg a megszokott figyelmet. A szomszédok szerint emiatt támadhatta meg a „vetélytársakat”.
A történet különösen tragikus mozzanata, hogy a babák a kiírtnál egy hónappal korábban jöttek a világra császármetszéssel és mindössze 26 napot éltek, így még azt a napot sem érték meg, amikor papírforma szerint egyáltalán meg kellett volna születniük.
Lehet egyáltalán féltékeny a kutyánk a gyerekünkre?
Lehet bizony. A kutya persze nem féltékeny a szó emberi értelmében, de valami olyasmi.
Amit mi, emberek féltékenységnek nevezünk, az egy érzelmi, pszichikai reakció. Szeretünk, érzelmileg kötődünk egy személyhez és nem akarjuk, hogy ez a személy egy másik ember irányába szerelmi, érzelmi kapcsolatot alakítson ki. Irigyeljük a harmadik személytől a számunkra fontos személyt. Egy pszichikai és fizikai reakciót vált ki bennünk, és megpróbáljuk megakadályozni azt a másik kapcsolatot.
Ilyen vagy hasonló reakció, érzelmi és pszichikai értelemben egy kutyában nem játszódik le.
A kutya – ugyanúgy mint őse, a farkas – falkaállat. Csak is egy jól felépített, egyértelmű és jól működő rangsorrendszerben érzi jól magát, és tud problémamentesen élni. A rangsorrendszernek az ember és kutya alkotta közös falkában is nagy jelentősége van. A problémamentes együttélés csak akkor tud hosszú távon megvalósulni, ha a falka ember tagjai a rangsorrendszerben mind felette állnak a kutyának.
A kialakult viszonyrendszerben új helyzet áll elő, amikor egyszer csak érkezik egy új tag (egy újszülött pici gyerek) az ember–kutya falkába, akinek a kutya logikája szerint a legalsó helyen kéne lennie a rangsorban. De a kutya szempontjából számtalan jel arra enged következtetni, hogy ez mégsem úgy van. Tehát a kutya tudatában felborul a rangsorrendszer, a kutya bizonytalanná válik. Ezt megpróbálja valamilyen testbeszéddel vagy jelzésekkel a falka többi tagjaival tudatni: az ebből fakadó magatartásformákat a gazdik szintén féltékenységnek szokták elnevezni. (Forrás: kutya.hu)
Egy kutya életében igen drasztikus élmény lehet, ha évekig ő mindenkinek a szeme-fénye, majd egyik napról a másikra, megjelenik a lakásban egy számára vadidegen, aki folyton sír, kapálózik és minden figyelmet magára vonz. A kutya az értetlenségét azzal szeretné áthidalni, hogy megismerje az idegent, ez azzal jár, hogy megszaglássza, megnyalja, figyeli. Mi történik ilyenkor? Legtöbbször a szülők, mivel féltik újszülött gyermeküket és minden baktériumtól védik, elkergetik a szaglászó kutyust a gyerektől. Azaz akinek korábban mindent lehetett, most még szaglászni sem engedik. A figyelem róla egy idegenre összpontosul.
A gazdik tehát elfelejtik a bemutatás ceremóniáját, mégis elvárják, hogy kutyájuk illően viselkedjen az új családtaggal.
Több áthidaló módszer is szerepel a kutyapszichológusok tárházában erre. Például elég akár a baba megszületése előtt egy-két héttel, egy játék babával imitálni a változásokat. Azaz, ha a játék babát az ágyra fektetjük és utána ugrik a kutya, még van időnk arra, hogy kedvencünknek megmutassuk, hogy neki nincs helye a kanapén, ha más van ott, ezt szépen fokozatosan be lehet vezetni a szabályrendszerébe. Nem mellesleg, ha ezt a fegyelmezést, akkor tudjuk elvégezni, amikor még nincs ott a gyerek, sokkal könnyebb odafigyelni kutyánk reakcióira, ha jön ugyanis a valódi baba, már nem lesz energiánk, kutyánk oktatására is. Könnyítsük meg a dolgunkat még akkor, amikor a szülői feladatunk csak a kutyára, nem pedig egy kutyára és egy ember csöppségre összpontosul. Korábbi igyekezetünk így később kifizetődik! (Forrás: kutyafuttaban.hu)
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!