A kutya jöhet az ágyamba, a gyerek nem
Babás-mamás blogokon az örökzöld, megkerülhetetlen kérdések egyike: együtt aludni vagy külön? Az Anyavilágon sem kerülhetjük meg a kérdést. Persze nem is akarjuk. Pláne hogy éppen most jelent meg a kérdésben egy újabb állásfoglalás, ezúttal az angoloktól.
Hogy rögtön lelőjem a poént, semmi újdonság nincs benne, ugyanazt mondják, mint az amerikai gyermekgyógyász társaság ismételget évek óta: a gyerekkel egy ágyban aludni márpedig veszélyes. A babára nézve.
Nem mondhatni, hogy egy friss szülő élete béke és nyugalom. Pláne igaz ez az elsőgyerekes „nyeretlen kétévesekre”. Hogy még egy újabbal is bővüljön az aggódni valók sora, az egészségügyi protokollok kidolgozásáért felelős brit szakmai szervezet, a NICE (National Institute for Health and Care Excellence) a múlt héten tette közzé, hogy összefüggés van a hirteken csecsemőhalál (közkeletű nevén bölcsőhalál) és az 1 évesnél fiatalabb babával egy ágyban alvás között. „Elengedhetetlenül fontos, hogy minden szülő és gondozó tisztában legyen ezzel a veszélyes összefüggéssel – mondja Mark Baker professzor, a NICE klinikai igazgatója. – A babával együtt aludni – legyen az akár ágyban, heverőn vagy fotelban – veszélyes.”
Amikor a makkegészséges baba többé nem ébred fel
Hátborzongató szavak. A brit statisztikák szerint Angliában és Walesben évente 250 csecsemő hal meg hirtelen csecsemőhalál szindrómában (az angol elnevezés rövidítéséből SIDS). Ezek azok az esetek, amikor a szülők a látszólag makkegészséges babát este leteszik aludni, majd reggelre kelve úgy találják, hogy semmi életjelenséget nem mutat. A babával egy ágyban alvás egyértelmű összefüggést mutat az ilyen esetek gyakoribb előfordulásával. De ki az, aki addig merészkedik, hogy tudatosan veszélyeztesse gyermeke egészségét, sőt életét? A Durham Egyetem Sleeping Like a baby? (Úgy aludni, mint egy csecsemő?) címmel 2013-ban lefolytatott vizsgálata szerint a szülők 65 százalékánál számít bevett gyakorlatnak, hogy a csecsemővel egy ágyban alszanak. Úgy tűnik, hogy a szülők mostani generációja számára a babával egy ágyban alvás normális gyakorlatnak számít – írják. A Pozitív Szülőmozgalom (Positive Birth Movement) alapítója, a 39 éves, háromgyermekes Milli Hill például mindig úgy alszik, hogy a gyerekei is mellette vannak az ágyban (a legkisebb most 10 hónapos). „Számomra az egy ágyban alvás nagyon természetes. Szoptatom a babámat. Nem tudom, hogy az anyák hogyan élhetik túl a szoptatós időszakot, ha nem alszanak egy ágyban a csecsemővel – mondja. – Úgy tűnik, hogy a NICE egyenlőségjelet tesz a a SIDS (minden olyan eset, amikor a csecsemő hirtelen, minden nyilvánvaló ok nélkül meghal) és aközött, amikor a szülő alvás közben akaratlanul ráfordul a babára, ami miatt a csecsemő megfullad. Ez így nagyon zavaros.”
A korábban nővérként és szülésznőként dolgozó Clare Byam-Cook, a sokat mondó című Breastfeeding Without Tears (Szoptatás könnyek nélkül) című DVD összeállítója – akinek kliensei között olyan ismert személyek is szerepelnek, mint például Kate Winslet – úgy minősíti a NICE legújabb állásfoglalását, hogy az „a végletekig előnyben részesíti az egészséget és a biztonságot”. Hangsúlyozza, hogy olyan üzenetről van szó, mely nem egyértelmű: „A bölcsőhalál hirtelen, minden ok nélküli halál, ami alapvetően különbözik attól, amikor a baba azért hal meg, mert a felnőtt ráfekszik, ami fulladást okoz. Ha azt mondjuk, hogy a csecsemővel együtt alvás kapcsán fokozott a fulladásos halálozás kockázata, az úgy helytálló. De ha betartunk minden biztonsági szabályt és úgy szoptatjuk az ágyban a babát, hogy ne fulladhasson meg, akkor ez a gyakorlat 100 százalékig biztonságos. Természetesen figyelni kell a veszélyeztető tényezőkre, mint amilyen az alkoholos befolyásoltság, a túlságosan meleg vagy éppen paplanokkal telezsúfolt ágy. Győződjünk meg arról, hogy semmiképpen nem fordulhat elő, hogy ráforduljunk a babára. Jó módszer például, ha egy összetekert törülköző teszünk magunk és a csecsemő közé. Használjuk a józan eszünket! Ez valami olyasmi, mintha azt tanácsolnánk, hogy soha ne vigyük a gyereket egy percre sem a napra, mert leéghet. Tisztában kell lennünk a potenciális veszélyekkel, legyünk körültekintőek, így annyit alhatunk együtt a babával, amennyit csak akarunk.”
A már idézett Milli Hill szerint a balesetekkel kapcsolatban sem jó, ha csak végletekben vagyunk képesek gondolkodni. „Azon a véleményen vagyunk, hogy ha a szülők észnél vannak, nem túlságosan kimerültek vagy nem túlsúlyosak, nincs az ágyban millió párna, akkor nincs veszély. Biztonságosabbnak érzem, ha a 10 hónaposom velem egy ágyban van, mintha rácsos ágyban vagy a szomszéd szobában lenne, mivel teljesen rá vagyok hangolódva. Hallom, ahogy lélegzik. A szívem azt súgja, hogy ez így biztonságos. Ha mélyebben nézzük, akkor az ilyenfajta tanácsok aláássák a szülő-gyermek kötődést. A szülő és a gyerek közé tolakszik, éket ver közéjük, szorongóvá tesz azzal kapcsolatban, hogy túlságosan szeretjük őt. Vicces az is, hogyha valaki azt mondja, hogy a kutyájával egy ágyban alszik, senki nem vonja össze a szemöldökét. Akkor a babával együtt aludni miért probléma?”
Tisztában vagyok vele, hogy a témában mindenkinek megváltoztathatatlan álláspontja van, amit ez az írás sem fog megváltoztatni. Az ágyukat a babával megosztóknak nyilván csak a cikk második fele jut majd el a tudatáig, a közös ágy ellenzőinek pedig csak az írás eleje, a NICE állásfoglalása. Annyit azonban halkan megjegyeznék, hogy egy kutyus fulladása is nyilván tragédia, no de egy lapon sem lehet említeni egy csecsemő hirtelen és értelmetlen halálával.
Forrás: NICE
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!